–

A SzuperWMN-díj közéleti kategóriájának jelöltjei 2021-ben a következők (ábécésorrendben):

Farkas Franciska színművész, szociális munkás

A 37 éves gyöngyösi születésű Farkas Franciska színészi pályája üdítően – bár, kétségtelenül olykor inkább fájdalmasan – szabálytalan. Budapesten nőtt fel, édesanyja a cigánysorról „tanulta föl” magát a család első diplomásává. Franciska a Sylvester János Protestáns Gimnáziumba járt, de már korán kirekesztették származása miatt, ezért a pécsi Gandhi Gimnáziumban érettségizett. Kiskorában színész szeretett volna lenni, játszott is gyerekként színpadon, de aztán nem vették fel elsőre a Színművészeti Egyetemre, úgyhogy inkább hobbi szinten űzte tovább a színjátszást, más irányba tanult tovább. Szociális érzékenysége miatt a segítő szakmák felé fordult: a Wesley János Lelkészképző Főiskolán szociális munkás diplomát szerzett, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségénél jelnyelvet, a Független Médiaközpontban újságírást, a Magyar Drámapedagógiai Társaságnál pedig drámapedagógiát tanult.

Franciska színészi tehetsége és elhivatottsága nem „származásához képest”, hanem mindentől függetlenül lenyűgöző. Legnagyobb szívügyének az elfogadást, a nyitottságot tartja, amiről nemcsak beszél, hanem rengeteget tesz is érte például a Tudás 6alom nevű formációval. A csoporttal drámafoglalkozásokat, prevenciós-, identitás- és kommunikációs tréningeket tartanak, amelyeket elvisznek az érintett, hátrányos vagy sokszor halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekhez, például Gyöngyöspatára és sok más szegregált helyszínre. Előadásaik, például a Jurányiban a Cigány magyar, vagy monodrámája, a Makar Csudra komoly szemléletformáló hatással bír. 

Mindeközben Farkas Franciska a Covid-járvány idején szociális munkási végzettségét kamatoztatva gyermekfelügyelőként helyezkedett el egy budapesti krízisotthonban, ahol családjukból kiemelt, traumatizált kisgyerekeket fogadott és látott el.

Hadas Kriszta riporter

Az idén ötvenéves Hadas Kriszta klasszikus budapesti polgári családba született, tízéves kora óta riporternek készült. De nem akármilyen riporternek: olyannak, aki társadalmi, szociális problémákat kutat föl és mutat meg a nézőknek. Gyerekkori álmát végtelen szorgalommal és alázattal valósította meg, és a szakmában máig az egyik legelhivatottabb riporternek tartják. Újságírói pályáját a Magyar Rádióban kezdte a kilencvenes évek elején, majd a Színművészeti Főiskola televíziós- és dokumentumfilmes szakának elvégzése után az Objektívtól a Naplóig szinte az összes komoly riportműsorban dolgozott.

Saját bevallása szerint is túlzott teljesítménykényszerének olyan műfajt talált, amellyel nemcsak saját magán könnyít, hanem mások sorsán is segít. A kétezres évek eleje óta rendszeresen forgat egészségügyi intézményekben, megmutatva a betegek és az ellátó szakemberek emberi arcát, munkájuk, élethelyzetük kihívásait. Az elmúlt hat évben pedig hangot adott a szülészeten elhallgató vagy elhallgattatott, sokszor traumatizált nőknek, és rávilágított a szülőszobai erőszak létezésére – ezzel pedig egy súlyos, évszázados tabu feloldásában vállalt fontos szerepet. Jön a baba című riportsorozata kapcsán hiánypótló közösségépítésbe kezdett, amelynek eredményeképpen ma nők ezrei osztják meg egymással és a világgal tanulságos, gyakran fájdalmas történetüket, segítve magukat és egymást is a gyógyulásban.

Hadas Kriszta ezzel saját családjának erős női küldetését teljesíti, amely szerint: „mindent túlélni, mindent megcsinálni. Soha ne érezhesd azt, hogy nem tettél meg mindent”.

Illés Fanni paralimpiai bajnok úszó

A 29 éves Illés Fanni gerincferdülése miatt viszonylag későn, 12 évesen kezdett el úszni. Olyan tehetségesnek bizonyult, hogy egy hét alatt három úszásnemet tanult meg, másfél évvel az első úszólecke után bekerült a válogatottba, 2008-ban pedig rajthoz állhatott a pekingi paralimpián. 

Hosszú és keserves út vezetett a csúcsra. Végtaghiánnyal született, világra jövetele után újra kellett éleszteni, majd, látva az állapotát, az orvos azt tanácsolta édesanyjának, hogy mondjon le a babáról. Nem így történt. A család az első sokk után összeszedte magát és összezárt; úgy nevelték, mint egy ép gyereket, integrált óvodába és iskolába járatták, úszni is ép húgával együtt kezdett. Jöttek a sikerek egymás után, de mivel Fannit – önhibáján kívül – nem a megfelelő versenykategóriába sorolták, a paralimpiai éremre frusztrálóan sokáig kellett várnia, majdnem abba is hagyta az úszást. Egy szerencsétlen baleset utáni műtét nyomán végül átsorolták, a negyedik paralimpiája pedig elhozta a várva várt sikert: ő nyerte a magyar paralimpiai csapat 150. aranyérmét 100 méteres mellúszásban Tokióban.

Illés Fanni nem elégszik meg a saját sikereivel; láthatóvá akarja tenni a fogyatékkal élő embereket és valódi esélyessé a fogyatékos sportoló gyerekeket. Edzőjével, Szabó Álmossal elindították a Vasas Paraúszó Szakosztályát, Fanni pedig fáradhatatlanul és üdítő szókimondással képviseli az ügyet. Küldetéséről így nyilatkozott: „Sokáig azt gondoltam, hogy azért születtem lábak nélkül és összenőtt ujjakkal, hogy olimpiai bajnok legyek, de most már tudom, azért vagyok itt, hogy kapocs lehessek a fogyatékossággal élő és a »tipikus« emberek között. Csatorna vagyok az információ és az elfogadás számára.”

–

A SzuperWMN-díj közéleti kategóriájának 2021-es döntőseire az alábbi linken adhatod le szavazatodat:

A SzuperWMN 2021 díjátadójának kiemelt támogatója:

További támogató: