12 percig mostam fogat Hadas Kriszta új doku-sorozata miatt – szubjektív műsorajánló
Hivatalosan nyilván senki nem reggel ötkor, fogmosás közben nézi meg egy induló műsor újságírók számára készített összefoglalóját. Kivéve az, aki elfelejti beírni a Google-naptárába a sajtóvetítést, és ezáltal nem megy el. Az, hogy mégis írhatok a műsorról, annak köszönhető, hogy a kellemetlen baki után felhívtam „a Hadast”, aki épp vitte haza a gyerekét az iskolából, de rögtön mondta, hogy természetesen elküldi nekem. Így már másnap hajnalban meg tudtam nézni, és szerencsére meg is tettem, hogy írhassak róla. És nem azért kaptam meg, mert az elmúlt 12 évben időnként összefutottunk mindenféle tévés munkák kapcsán, hanem azért, mert ő ilyen. Tóth Flóra írása.
–
Miről szól a műsor?
Egyébként az, hogy „ilyen”, nemcsak a kollégákkal szembeni jófejséget jelenti, hanem azt is, hogy minden műsorában van valami „Hadasos”. Mindig az emberi történeteket keresi, és sosem fél „bepiszkolni” a kezét kemény témákkal, izgalmas megszólalókkal. Ez most (Volt egyszer egy Vadkelet Emir Kusturicával) sincs másképp, ahogy a sorozat legjobb pillanatait sűrítő, közel egyórás zanzából kiderül. Öt ötvenperces epizódot készítettek, ahol a műsorvezető, Emir Kusturica, aki igazi kelet-európai angolsággal és időnként személyes élményekkel vezeti fel a témákat. A sorozat célja ugyanis az, hogy megmutassa azt a folyamatot, ahogy a szocializmus „mindenki-egyenlő-és-egyforma” alapvetéséből indulva eljutunk a mai Kelet- és Közép-Európa színes és kicsit visszás valóságához. Nagyon érdekes látni őt ebben a szokatlan szerepben, de nekem pont az teszi igazán hitelessé, hogy ő nem egy csodásan artikuláló, profi műsorvezető. Hanem valaki, aki sok esetben személyesen tapasztalta ezeket a változásokat, amikről a sorozat részei szólnak.
Az öt epizód témája sorrendben:
A pornó-biznisz (november 22.): az adás központjában a kelet-európai pornóbizniszből élők állnak, akik nemzetközi sztárok lettek (többek között Monique Cuvée), de a pornóipar többi szereplője is megjelenik, az akkor jelentkező színésznőket élesben castingoltató producertől a férfi pornósztárból lett boldog apukáig.
Ezotéria: Az új korszak csodavilága: amiből kiderül a számomra újdonság erejével ható információ, hogy a '90-es években még tilos volt boszorkánykodni Magyarországon.
Fashionisták: Lady Dömpertől az orosz „élő Barbie”-ig, aki szerint minden nő úgy akar kinézni, mint ő (wtf), a bizarr orosz Instasztár-páron át.
Régi és újgazdagok: A második kedvenc részem, persze a tévés vonatkozás miatt, mert kiderül belőle, hogyan lehet valaki postásból kábelnagyhatalom egy szerencsés pillanatnak (meg persze némi későbbi munkának) köszönhetően. És még nagyon sok minden a rendszerváltó gazdasági elitről.
Gasztro – Parizertől a csillagokig: A kedvenc részem, kicsit sajnálom, hogy ez lesz utoljára, de szerintem megéri kivárni, és nem csak annak, akinek a gasztronómia a hobbija. Hanem mindenkinek, aki evett már marhahúst meggymártással a kilencvenes években (én például az oviban). Meg annak is, aki azt sem tudja, mi ez a csodaétel. Aminek, megsúgom, van fine diningos verziója is.
Milyen volt az összefoglaló?
Az összefoglaló annyira lekötött, hogy nem vettem észre, hogy már több mint tíz perce mosom a fogam… Ugyanakkor nagyon várom a témák mélyebb kibontását. A legizgalmasabbnak a gasztronómiával kapcsolatos részt találtam. Nemcsak azt mutatta meg, hogy Magyarországon hogyan alakult a gasztroforradalom, hanem a környező országokat is. Hogy a menő budapesti fine dinig helyekkel szemben ott volt a hagyományos kifőzde, ami ma is működik az egykori szocialista ízkombinációkkal, az agyoncukrozott meggymártással és a disznózsírral készülő marhapörkölttel. Mondjuk, engem eleve ez a téma érdekel a legjobban. Kíváncsian várom, hogy mit ad a műsor a történelmi kontextusból is, mert a nézők jelentős része valószínűleg hozzám hasonlóan leginkább kisgyerekként élte meg a rendszerváltást, tehát történelemórán meg maximum annyit tanult róla, hogy volt egy ilyen is, aztán helló. Azaz a legtöbb infónk a szüleinktől, nagyszüleinktől van, de a pornóiparról például mi ritkán dumálgattunk otthon (pedig egyébként a filmben szereplő, úgynevezett Análpápának, vagyis Pierre Woodmannek pont ismerem a tévés szempontból is nagyon érdekes casting videóit, khm).
Szóval szerintem az a legérdekesebb ebben az egészben, hogy – az igazán fiatalokat leszámítva – mindenkinek vannak emlékei vagy legalább családban hallott anekdotái ebből a korszakból. Ám ez a sorozat ennél többet mutat róla.
Hogyan készült?
Az biztos, hogy nehéz lesz egyszerre újat mutatni azoknak, akik ebben a korban már felnőttként éltek, és érdekesen kontextusba helyezni az eseményeket azoknak, akik viszont nincsenek annyira képben, de el tudom képzelni, hogy sikerül.
Főleg, hogy videószerkesztőként pontosan tudom, egy ilyen műsort összerakni milyen elképesztő mennyiségű munka. Maga a szervezés is durva, de aztán a több helyszínen készült rengeteg nyersanyagot egy koherens egésszé formálni… hát, az is kemény lehetett.
Amikor megkérdeztem a Hadastól, hogyan csinálták, röviden elmesélte:
„Ezért tart egy évig egy ilyen doku-sorozat elkészítése. Rajtam, és a producer Máté Krisztán kívül két felelős szerkesztő dolgozott rajta: Kéky Kira készítette az ezotériáról szóló részt, Korn Anita pedig a fashinoistákról és a gasztróról szóló epizódokat. A pornó és a gazdagok maradtak nekem. A legnehezebb a kutatómunka után az volt, hogy a szereplőkkel nemcsak egyeztetni kellett, ami szintén nem volt egyszerű, hanem a bizalmukba férkőzni. És megértetni velük, hogy mit akarunk, aminek sokszor nyelvi nehézségei is voltak, de tudtunk olyantól segítséget kérni, akivel már a »Keresem a családom«-ban is dolgoztuk együtt.
Plusz a legtöbb esetben nem egyszerű interjú készült, meg kellett várni, amíg valami történést is le tudunk forgatni, ezért Pierre Woodmantól például megkaptam a forgatási menetrendjét. Így jutottunk el a prágai forgatására, és azt a két napot vele is töltöttük, felvettük, ahogy jöttek és vetkőztek a kelet-európai lányok (szigorúan személyivel igazolva, hogy elmúltak 18 évesek). Nem tudhattuk, mikor mi történik. De nem mindig volt ilyen hosszú a nyersanyag, volt, ahol célirányosan tudtunk forgatni.”
Akinek hozzám hasonlóan felkeltette az érdeklődését a doku-sorozat, november 22-én 22 órától tudja megnézni a Spektrumon. Ne mossatok közben fogat, mert úgy maradtok. Én szóltam.
Tóth Flóra
Képek: Spektrum