–

Advertisement

Kamaszkori testváltozások – nem mindig könnyű

Ahogy felidézzük, hogy milyen az a pillanat a strandon, amikor a fürdőruhán kívül minden lekerül, gyorsan eljutunk a gyerekkori önfeledség után a kamaszkor nehezebb strandi élményeihez. Akkor ugyanis sok változást kell feldolgozni egy nőnek: mellnövekedés, a szőr megjelenése (vagyis megerősödése) és a menstruáció, aminek a rejtegetését mindannyian fel tudjuk idézni.

De többen felidézzük azt is, hogy a kamaszkori változások sokkja után fiatal felnőttként átéltünk egyfajta megérkezettséget a testünkhöz való viszonyunk kapcsán. Zsófi, a legfiatalabb résztvevője a beszélgetésnek elmesélte, hogy őt egy olyan társaság segítette hozzá ehhez a felszabadult állapothoz, akikkel együtt sportolt. Mert

könnyebb felszabadultnak lenni, ha közben csinálunk épp valamit, amit szeretünk.

De Domi, kicsit szakemberként azt is hozzáteszi, hogy a rendszerszintű tudás a világ (és akár a közösségi média) működéséről szintén segíti ezt a megérkezettség-élményt. 

Mert a test nem csak fizikai valójában létezik, egy társadalmi képződmény is

A testkép, a biológiai jellege mellett egy társadalmi képződmény is, amihez rengeteg elvárás kapcsolódik: milyen az elfogadható, kívánatos test, mi az, amit szeretnénk elérni. Minden testnek vannak sajátosságai: a bőr színe, a ráncok száma, hogy hogyan tudunk mozogni, mennyire ép a testünk, és mire képes. Ha ezeket sorra vesszük, rögtön ott vagyunk a legnagyobb előítélet- rendszereknél. Ezek a szexizmus, a rasszizmus, az ageism (vagyis az életkorral kapcsolatos előítéletek), a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni előítéletek – ezek mind a testünkön csapódnak le.

A testünkkel kapcsolatos társadalmi elvárásokat a média is alakítja, az influenszerek és a címlapok hívószavai. És nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy

az alap emberi működés része az összehasonlítás, ami részben segít feltérképezni a világot, de közben lehet káros is.

A pozitív visszajelzések is elvezethetnek a test tárgyiasításához – különösen a nőknél

A kutatások szerint a fiúkat kiskoruk óta sokkal inkább arra nevelik, hogy a test fejlődési folyamatként érvényesüljön, a lányoknál viszont jellemző a test tárgyiasítása, és az, hogy a külalakra óriási hangsúlyt fektetnek. És ha egy egész társadalom tárgyiasítja a nők testét, akkor a nők is elkezdik tárgyiasítani a saját testüket, és úgy tekinteni rá, hogy a megjelenése a legfőbb értéke. Pedig…

Mi az a testfunkcionalitás?

Az elmúlt években már jellemző testpozitivitás után, vagy akár azt kiegészítve, a testfunkcionalitás az új hívószó, ami segíthet nekünk jobban lenni a testünkben.

Ez arra utal, hogy a testnek nem a kinézetével foglalkozunk, hanem a működésében rejlő lehetőségekkel. Hiszen számtalan dimenziója van a testünk működésének a gyógyulási képességtől az emésztésen át egészen addig, hogy mennyi automatizmus kapcsolódik ahhoz is például, ahogy ti olvassátok ezeket a sorokat. De a kreatív folyamatoktól a társas érintkezésig minden a testünkön keresztül működik. Míg az önfeledt gyerekkorban észre sem vesszük ezt a rengeteg funkciót, az életkor előrehaladásával olyan tapasztalatokat szerzük, amik segítenek kicsit rálátni a működésére. Ez lehet sportteljesítmény, képletes padlóról felállás vagy gyerekszülés is. És megérkezni a testünkbe nemcsak azt jelenti, hogy elfogadjuk a külső jegyeit, hanem azt is, hogy figyelünk és hallgatunk rá. Ezzel a belső iránytűvel és némi figyelemeltereléssel már szinte észrevétlenül vetkőzünk bikinire, amikor itt van az ideje.

A Mindent bele! további epizódjait itt találod: