Pár fontos gondolat a beszélgetésből…

A divattal foglalkozni tényleg felszínes dolog?

Nehéz pontosan meghatározni, hogy mit jelent számunkra a divat, de az egyértelmű, hogy a beszélgetés minden résztvevője számára fontos. Önkifejezés, játékosság – ezek mindannyiunk számára meghatározó fogalmak.

Kamaszkori divatbakik

Beszélünk az első tinikori szárnypróbálgatásokról; éveken át tartó szoknyaviselés, különleges zakók, kosztümök, deszkás nadrágok, szakadt farmerek elevenednek meg. Nagyon fontos kérdés, hogy a szűkebb és tágabb környezet kinél mennyire volt elfogadó ezekkel a szélsőséges öltözködési koncepciókkal szemben. Az biztos, hogy a legtöbben ebben a korszakban akkor is lázadtunk, ha nem annyira volt ki ellen.

Bezzeg ma, milyen könnyű dolgunk van

A másik fontos kérdés, hogy mi, akik a kilencvenes–kétezres években voltunk tinik, komoly erőfeszítéseket kellett, hogy tegyünk azért, hogy úgy öltözködjünk, ahogy szeretnénk. Hiszen nem volt elérhető sem „gyárilag” szakadt farmer, sem egy-egy P!nk vagy a Spice Girls által inspirált ruhadarab minden sarkon, vagy az akkor még alig létező közösségi oldalak reklámjai között egy kattintásra tőlünk. Éppen ezért szaggattunk, varratunk, utánajártunk, hogy olyan ruhát viselhessünk, amilyet szeretnénk.

Ma már ennél sokkal egyszerűbb a dolgunk, hiszen szinte minden elérhető a neten. Kristóf az egyetlen, akinek még vannak kételyei az online vásárlást illetően, Csepelyi Adrit, Szentesi Évát és Tóth Flórát már meggyőzték az elmúlt évek – különösen a Coviddal teltek – tapasztalatai. Így ők mesélték el Kristófnak, hogy a speciális méretű dolgok után való kutakodás és a rémes világítású próbafülkék hervasztó ruhapróbái helyett a legtöbbször online szerzik be a vágyott ruhákat, például azt, amit a hamarosan következő SzuperWMN-en fognak viselni. 

A legdurvább ruháink egykor és ma

Ha már alkalmi szettek, kiderül, hogy milyen csizmáért mondott le az evésről is Csepelyi Adri, és milyen ruhát őriz a tinikorából Éva és Kristóf. De közben vannak olyan darabok mindannyiunk életében, amik évtizedek óta velünk maradtak, és olyanok is, amik nem konkrétan ugyan, de stílusukban visszatértek az egykori kedvenceink közül. Ennek kapcsán viszont felmerül a kérdés, hogy „a mi korunkban” (mind 35 és 40 között vagyunk) illik-e mindent felvenni, belefér-e a szakadt nadrág, a haspóló, a túl rövid short? A válaszunk az, hogy szerencsére egyre kevésbé létezik ez a korosztályos bélyeg, amit mi is visszautasítunk, az öltözködésünkkel is, de ki is mondjuk, hogy nem kérjük ezeket a kereteket, ahogy tiniként is lázadtunk ellenük. Most már kisebb a lázadás lendülete, és több benne az önazonosság.

A ruhák végtelen nagy körforgása – WMN-edition

Beszélünk a fenntarthatóságról, ami a netes vásárlás kapcsán is fontos kérdés – szerencsére a legtöbb helyen már figyelmet fordítanak arra, hogy kevés és újrahasznosítható csomagban érkezzenek a rendelt holmik. De nemcsak ez a fontos, hanem a túlfogyasztás elkerülése is, amin mind dolgozunk valamilyen módon – csak éppen eltérő szinten állunk ebben. A ruhák egymás közötti cserélgetése és adás-vétele már régóta megy a WMN-szerkesztőségben, és örömmel látjuk viszont egymáson az egykor szeretett darabjainkat. Kristóf eddig kimaradt a buliból, de a beszélgetést úgy zártuk, hogy ezt muszáj orvosolni. Mire legközelebb találkozunk, valószínűleg megérkeznek a legújabb rendeléseink, úgyhogy pont lesz apropó a korábbi darabok újrahasznosítására.

Tóth Flóra

A Mindent bele! további epizódjait itt találod: