Ma este gyújtsunk gyertyát mindannyiunk gyerekkorának egy fontos szereplőjéért – azért az emberért, aki megmutatta nekünk a legszebb meséket.

„Fiatalság, bolondság, gondtalanság – hát nem ide vágyódunk vissza olyan sokszor mostanában? Nem pont ez hiányzik a komoly felnőtt élet (és a pandémia) nyomása alatt?” Szerzőnk vállaltan elfogult, színtiszta rajongói beszámolója a tegnapi premier után:

Az intelligencia, az ízlés és a báj találkozása egy törékeny testben.

Zenét hallgatni, és a komolyzenét értékelni egy hosszabb tanulási folyamat része. Hogyan fogjunk bele, hogy megszerettessük, és ne elidegenítsük a gyerekeket a klasszikus zenétől? Hogyan tud inspirálni egy szomszéd, egy nevelőapa vagy akár egy megváltozott élethelyzet a zenére? Íme, a mi zenei fejlődésünk, hasznos tippekkel!

Milyen életművet hagyott ránk a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, aki egész életében a vallási meggyőződése és a szexuális orientációja között vívódott? Megismételhetetlent.

„Aki szabadon alkot és gondolkodik, az ellenséggé vált, és ettől nagyon fura állapot alakult ki, az én generációm úgy érezheti, hogy ellopták az élete legszebb, legpotensebb éveit – kivéve azt, aki azt mondja: »Jó, akkor elmegyek ide-oda, szórakoztatni a népet.«” Péterfy Bori egyelőre nem megy el, hanem ragaszkodik azokhoz az értékekhez, amikért valaha művészi pályára lépett.

„Nagyon nehéz, ugyanakkor egy fontos feladatot érzek ezzel kapcsolatban: ha orvosi-tudományos értelemben túl tudunk jutni a járványon, akkor jön egy mentális-érzelmi munka, amit nekünk, a kultúrában dolgozóknak el kell végeznünk” – mondja Herboly Domonkos, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója, aki arról is mesélt, hogyan éli meg a muzsikus, ha taps helyett csak a csend fogadja a játékát, és említ azért pozitív dolgokat is, amiket a járványnak „köszönhetünk”.

Kolodko Mihány miniatűr gerillaszobrait nem lehet nem szeretni. De azt vajon tudjátok, mi alapján választja meg az alkotásai helyét? – Deli Csenge nemcsak ennek, hanem sok más izgalmas kulisszatitoknak is utánajárt.