A texasi születésű, amerikai divattervező azt mondja, hogy egy férfinak tizenöt dologra van szüksége. Mégpedig:

  1. Humorérzék
  2. Tájékozottság a napi hírekből
  3. Olyan sport, amit szeret, és amiben jó is
  4. Csipesz
  5. Egy jó illat, ami a védjegyévé válik
  6. Méretre igazított, sötét öltöny
  7. Egy pár klasszikus, fekete cipő
  8. Egy jó zakó
  9. Egy tökéletes, sötét farmer
10. Néhány darab ropogós fehér ing
11. Mindig új alsónemű és zokni (a hat hónapnál régebbiek mehetnek a kukába)
12. Klasszikus szmoking
13. Egy príma, fémszíjas óra
14. Egy tökéletes napszemüveg
15. Tökéletes fogsor

Tom Ford 2020-ban egy jótékonysági rendezvényen

A listával nehéz vitatkozni, még akkor is, ha magukkal az előre megírt listákkal nem értek egyet, például azzal sem, hogy hogyan kell kinéznie egy elegáns nőnek. Ugyanúgy nem érzem, miért kell megmondani egy férfinak, mikor dobja ki a régi alsógatyáját, de lehet, hogy egy divattervezőnek az a dolga, hogy ilyesféle útbaigazítást is adjon. Mindenesetre hangzatos. 

Tom Ford azonban nem csak a divat és nem csupán stílus. Nemcsak az az ember, aki vérátömlesztést adott a Gucci-háznak, aki évekig vezette az Yves Saint Laurent márkát, hanem egy jóval sokoldalúbb művész, mondhatni valóságos polihisztor. 

Nekem akkor vált személyes kedvencemmé, amikor berobbant a parfümpiacra, és mára már határozott teret bitorol a legexkluzívabb luxusillatok felső polcain. Évekig használtam a Black Orchidot és az Extreme nevű illatait. Ő az a menő arc, aki olyan névvel dobott új illatot a piacra, mint a Fucking Fabulous (ugyan ki merészelne ilyet még rajta kívül?), nem is beszélve a félelmetesen jó, meghökkentő reklámjairól. 

Brutális erővel használja a szexualitást kampánycélokra, férfifenekek és intim női részek hajlataihoz közel helyez el parfümös üvegeket, és teszi mindezt olyan pimasz módon, hogy szem nem marad szárazon. Engem megvett ezzel kilóra, amikor még csak halovány sejtésem volt arról, ki is az a Tom Ford, de szerintem ezekre a reklámokra a holtak is felkapták a fejüket.

Hát nem brutális, most mondjátok meg?!

Arról nem beszélve, hogy az illatok tényleg hihetetlenül jók. (A Black Orchidtól szabályosan elájulsz, legalábbis az én ízlésemhez ez állt közel.)

De Tom Ford nem csupán a stílusban jó, nem csak egy kreatív agy, aki képes felkelteni a figyelmet, nem csak az az ember, aki újraélesztette a Gucci házat, aki saját luxusbrandet alkotott. 

Ha egy híres divattervező, akinek névjegye magabiztos a stílus fellegvárában, azt mondja, hogy forgatókönyvet fog írni és filmet akar rendezni, akkor egész biztosan arra gondolunk kapásból, hogy oké, majd biztos valami divatfilm lesz, közepes erősséggel, de ügyes próbálkozásként fogják könyvelni. Hiszen ő egy divattervező, nem ez a szakmája, de szépen megcsinálta, aztán elfelejtjük. 

Arra semmiképp sem számított senki, hogy Ford a filmkészítésben is maradandót alkot.

2009-ben írta és rendezte első filmjét, az Egy egyedülálló férfit Colin Firth főszereplésével (aki egy depressziós meleg férfit alakít), és kiváló kritikákat kapott a munkájára. 

2016-ban pedig az év egyik legjobb filmjének nevezték a második rendezését, az Éjszakai ragadozók című filmet, amiben Amy Adams és Jake Gyllenhaal játsszák a főszerepeket, de a nyomozót alakító Michael Shannon alakítása legalább olyan ütős benne (Oscarra is jelölték érte 2017-ben, legjobb férfi mellékszereplő kategóriában).

Az Éjszakai ragadozók egy kegyetlen-szép lebilincselő történet, pontosabban nem is egy történet, hanem egyből kettő: mert film a filmben. Az egyik cselekményszálat látjuk valós időben, valós síkon, a másikat pedig az elhagyott férj meséli el első regényében, merthogy a főszereplő által elhagyott férj időközben íróvá érett, és az alapsztori az, hogy elküldi a volt feleségének a kéziratát. 

Így kapunk egy kegyetlen thrillert, ami közben szabályszerűen fuldokoltam, olyan vérfagyasztó és szomorú képekkel operál, hogy a néző is kicsit belehal.

Sokszor nem is lehet odanézni, és amikor éppen elfordítanám a fejem, akkor gyorsan kihúzzák a fejem a víz alól, mert a súlyos pontokon jön a valós idő, és rögtön az olvasó Susant látjuk, Amy Adams alakításában. Susan karaktere pedig egy rémesen hideg házasságban él egy jóképű, rideg, hűtlen férjjel (Armie Hammer, hahaha, mennyire más jelentése van most ennek a szerepnek), éli a dúsgazdag New Yorki-i galériatulajdonos életét, ami fullasztóan felszínes és sekélyes.

Hirtelen nem is tudom, melyikbe akarok belehalni hamarabb: a rideg valóságba, vagy az elképzelt, papírra vetett horrorba. Mert mindkettő ugyanolyan fajsúlyos a történetmesélés szempontjából. Nem lennék sem a regénybeli női karakterek, sem a hűtlen, volt feleség helyében. 

Az Éjszakai ragadozók premierjén. Balról jobbra: Tom Ford, Aaron Taylor Johnson, Michael Shannon és Amy Adams

Az Éjszakai ragadozók arról szól – a vérfagyasztó kegyetlenségen túl –, hogy nem fordíthatunk hátat fontos kapcsolatoknak és embereknek következmények nélkül, mert akkor könnyen összekevernek bennünket aljas és kegyetlen gyilkosokkal.

Tulajdonképpen arra sarkall, hogy elgondolkodjunk, ha ilyesmit teszünk, valójában különbek vagyunk-e a közönséges, útszéli bűnözőknél. Fegyverrel is lehet ölni, erőszakot puszta kézzel is el lehet követni, és máshogyan is ki lehet nyírni az embereket.

A tervező maga írta a forgatókönyvet Austin Wright Tony és Susan című regénye alapján, de persze amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a film képi világa mennyire ízléses, de ez a minimum egy ekkora stílusikontól.

Amit becsülök benne, az az, hogy tényleg filmet akart készíteni, hogy valóban történetet akart mesélni a vásznon.

Ugyanúgy, ahogyan divatot akart tervezni, brandet akart teremteni. Tom Fordnak mindegyik kifogástalanul sikerült. Van olyan dolog, amiben ez az ember hibázik? Botrányos netán a magánélete? Nem, még az sem. 1986-ban találkozott élete szerelmével, és azóta is együtt élnek, egy gyermeket nevelnek közösen a mára 73 éves Richard Buckley-val, akivel 27 együtt töltött év után házasodtak össze. 

Kíváncsian várom, hogy a következő évtizedekben milyen világszámot húz még elő a tarsolyából.

Ja, és a kedvenc szemüvegkeretem is tőle van.

Szentesi Éva

Kiemelt kép: Tom Ford a 2017-es Vanity Fair Oscar-partin – Forrás: Getty Images