„Sokat éltem már, sok vacak kapcsolatban tört a szívem apró darabokra, sok ócska megcsalást láttam, de most valamit megértettem” – írta Both Gabi a könyv elolvasása után.
„Áll egy fehér inges alak a lombjuk vesztett rózsafák között a kietlen pusztaságban, átöleli a tiszta fény (tényleg így láttam a tévében is: hogy kivilágosodott körülötte a levegő), és közben hull, csak hull le rá az ezüst eső.” Csepelyi Adrienn emlékezik Kóbor Jánosra.
Igenis van olyan híresség, akiben nem lehet csalódni: Ethan Hawke. És a tehetsége minden műfajban ugyanúgy ragyog – olvassátok el a legújabb regényét! – mondja Gyárfás Dorka, aki odavan érte:
Észrevétlenül kúszik be a gyerekeink fejébe a hit, hogy a vékony szép, a duci csúnya. De mit tehet egy anyuka, aki épp a lánya tizenegyedik születésnapjára készül… és a gyerek bejelenti, hogy nem akar enni a saját tortájából. Tóth Krisztina író, költő Mese embereknek sorozata ezzel a történettel zárul (egyelőre).
„A szerelem minden akadályt legyőz, mondják, csak hát a szüntelen erőlködésbe mégiscsak belepusztul lassan, ezt nem szokták hozzátenni. Elhal, nem meg-, ha egyáltalán világra jött, nem csak egy ötlet maradt, egy ábránd, egy mi lett volna, ha sóhaj a levegőben, mint amikor pár pillanatra bekapcsol a polcon az illatosítókészülék.”
Andersen meséje a mának is üzen. Vajon hány és hány gyerek álmodik most is biztonságról, melegről és ételről? Itt vagytok, ugye? Halljátok a hangjukat?