A legkedvesebb „szerepét” soha nem kellett eljátszania – Kassai Ilonára emlékezünk

–

Színészi karrierjének csúcsa arra az időszakra esett, amikor a televízió még gyerekcipőben járt, így finom arcvonásait leginkább akkor jegyezte meg a szélesebb közönség is, amikor Zana Józseffel közös fia, Ganxsta Zolee már befutott zenészként nagy nyilvánosságot kapott.

A legtöbben persze arra voltak kíváncsiak, hogyan működik az anya-fia kapcsolat, milyen volt kisgyerekként Zolee, és mintegy mellesleg a pályája, aktuális szerepei is szóba kerültek.

Ő pedig szelíden, kedvesen, intelligensen, minden zokszó nélkül, sok humorral beleállt ebbe a „szerepbe”, és elmondta, hogy „Zolika” angyali kisfiú volt.

Kassai Ilona sokszor emlegette: annyira szereti a fiát, hogy „még a csillagokat is lehozná a kedvéért az égről”. Valóban remek volt köztük a kapcsolat egyébként, erről tanúskodnak fiának friss posztjai is:

„Tegnap este drága Édesanyám, Kassai Ilona az angyalok közé került, a Mennyek országába. Egy igazi művész volt, és a legjobb anya. Köszönöm mindenkinek, aki most egy picit megemlékezik róla a szívében” – írta Ganxsta.

Később pedig egy gyerekkori fotó mellett ezt a szöveget olvashattuk: „Mindig így nézett rám… És én soha nem fogom elfelejteni ezt a tekintetet. Ebben minden benne volt: szeretet, büszkeség, nyugalom. Az elmúlt napokban rengetegen gondoltatok ránk, és őszintén mondom, borzasztóan hálás vagyok ezért. Köszönöm mindenkinek, aki írt, szólt, érzett, és ilyen szépen, ennyi szeretettel emlékezett Édesanyukámra.”

A szép megemlékezések közül kiemelném Madarász Éva sorait, akinek korábban már írtam az egyik remek gyerekkönyvéről: ő színészként is együtt dolgozhatott Kassai Ilonával:

„Mindig jókat beszélgettünk, mi ketten. Te meséltél a fiatalságodról, hogy miért változtattál nevet (Hiller Ilonának hívtak, de te felvetted az első férjed nevét, így lettél Kassai. A Hillert sokan Hitlernek értették, utáltad.) Hogy te voltál a legfiatalabb Kossuth-díjas, még nem voltál 35 éves, amikor megkaptad a Bánk bán Melindájáért. De a díjak nem igazán érdekeltek. Szeretted az életet, szeretted a színházat, a szinkront. Szeretted a szerelmet, a fiatalságot. Meg a nevetést. Rengeteget röhögtünk együtt, finom, okos humorod sosem hagyott cserben.

És mindennél jobban szeretted a te kicsi fiadat, Zolikát. Mindig így hívtad… úgy szerettelek érte.

Volt egy játékunk, Öreganyámnak hívtalak, mindig így köszöntem, ha találkoztunk. Sokan döbbenten néztek, milyen tiszteletlen vagyok veled… de te csak felemelted a mutatóujjad, és cinkos mosollyal intettél: Szerencséd! (Szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál.) Igen. Szerencsés vagyok, hogy ismerhettelek, hogy dolgozhattam veled (kedvenc közös munkánk a Vérmes Négyes volt, te Betty White-nak adtad a hangod, brillíroztál. A másik két csaj Kovács Nóri és Németh Bori volt, szétröhögtük magunkat) Szeretlek, Médike, őrizlek örökre. És akkor most utoljára: Jó utat, Öreganyám!”

Már háromévesen primadonnának készült

A szegedi születésű Hiller Ilona édesanyja német származású volt, ezért Médinek hívta a lányát, ami Németországban gyakori becenévnek számít, és a „Mädchen”-ből származik. Ez körülbelül a „lányka” megfelelője.

Már pici lányként balettre járt Médi, aki a balettmesterétől hallhatta a primadonna kifejezést. Ez annyira tetszett neki, hogy amikor megkérdezték tőle, mi lesz, ha nagy lesz, azt válaszolta: primadonna. Valóban primadonnaszerepeket játszott eleinte, miután Lehotay Árpád színiiskoláját elvégezte Szegeden, de amikor Both Béla rendezésében megkapta 1954-ben Balzac Grandet kisasszonyának címszerepét, ráébredt, hogy sokkal jobban vonzza a prózai színház.

„Nem vagyok primadonnaalkat, ha a villamoson utazom, eszembe se jut, hogy én primadonna vagyok”

– mesélte egy videóban. 

Ettől kezdve aztán nagyon sok drámai hősnő bőrébe bújt bele a színpadon, volt Melinda a Bánk bánban, Desdemona Shakespeare Othellójában, és még Antigoné szerepét is eljátszhatta Szophoklész drámájában. Emlékezetes alakításaiért 1961-ben Jászai Mari-díjat, 1963-ban, az ország legfiatalabb díjazottjaként pedig Kossuth-díjat kapott „az Állami Déryné Színház együttesében végzett több mint tízéves áldozatos művészi munkájáért”.

Négy férje volt, és mindegyiktől békében vált el

Az első férje Kassai János operaénekes volt, akinek a válás után is viselte a nevét egész további életében, mert a Rákosi-érában a Hillert sokan Hitlernek olvasták, ezért kérvényezte a névváltoztatást.

„Négy férjem volt, annyit fogyasztottam” – mondta egy interjúban. 

A fent már jelzett videóban nyilatkozott arról, hogy mind a négytől barátságban vált el:

„Volt egy kis presszó a Markó utca mellett, és válás után oda leültünk, és mind a ketten sírtunk. Mindig. Ez négyszer ment így” – mesélte nevetve.

Azt is elmondta ugyanitt, hogy miután utolsó férjétől, Zana Józseftől elvált, még bébiszitterkedett is annak új családjában. És amikor vasárnaponként nagycsaládi ebédet rendezett, abba bizony mindenki beletartozott. Zana József, és az új felesége is ott ült „Zolika” féltestvérével együtt a nagyasztalnál. 

Húszéves házasságuk után Zana ugyanúgy naponta felhívta vagy meglátogatta volt feleségét, hiszen közös fiuk mindörökre összekötötte őket, és a szeretet soha nem szűnt meg közöttük: „Nemcsak azért, mert van egy közös gyerekünk, hanem mert nagyon jó barátok voltunk. Nem telt el úgy nap, hogy ne hívott volna föl telefonon, vagy ne jött volna át” – mondta egy interjúban volt férje halála után, öt évvel ezelőtt, és azt is hozzáfűzte ugyanitt: „Az élet ilyen kegyetlen, elvett egy embert, aki mindig vidám volt, viccelődött és imádott élni. Nagyon megrázott a halála, főleg a fiam, Zoli viselte rosszul”.

Rendhagyó színészi pályája

Elég ritkán fordul elő, hogy valaki primadonnából drámai színésszé válik, de neki ez is sikerült, és ahogy fentebb már írtam, nemcsak nagy szerepeket kapott, hanem rangos díjakat is. Fia születése után azonban sokkal kevesebb főszerep találta meg, noha filmekben és például a Szomszédok sorozatában is láthattuk, de leginkább a szinkronstúdió foglalkoztatta. Mindazonáltal nem nagyon szerette, ha szinkronszínésznőnek nevezték:

„Nem hiszek a szinkronszínész szóban: színész vagyok, aki szinkronizál, más nem létezik”

– szögezte le a már említett videóban.

„1961-ben Vass János szinkronrendező kérdezte tőlem, hogy miért nem szinkronizálok? Esküszöm, akkor azt se tudtam, hogy mi az. Kit érdekelt, hogy mit csinálnak a filmesek! Engem akkor csak a színpad érdekelt. És ő azt mondta, hogy szinkronizálni kell, minden színésznek az a mellékfoglalkozása. Ott aztán igazán szép feladatok vártak: két híres Hamlet-filmben is én voltam a királyfi anyja, az elsőben Latinovits volt a Hamletem” – idézett föl egy korábbi interjút halálakor a szinhaz.online. 

Persze a színészetnek ezt a válfaját is kiválóan elsajátította, épp ezért nem akármilyen szinkronszerepeket kapott, hiszen Angela Lansbury jellegzetes „szigorú könnyedségét” is ő adta a Gyilkos sorok 180 epizódjában, és Maggie Smith magyar hangja is ő volt Minerva McGalagony szerepében a Harry Potter-filmekben. Betty White-ot pedig miatta is imádtuk a Miss Marple-sorozatban.

Önként vonult nyugdíjasotthonba

2017-ben vállalt utoljára szinkronszerepet, majd néhány éve ő maga szeretett volna gondozóházba költözni, hogy biztonságban legyen, és ne terhelje a családot. A magánytól is félt már 90 éves kora után. „Mindig szerettem csinos és ápolt lenni. Itt sem hálóingben és köntösben töltöm a napokat. Reggelente felöltözöm, mintha készülnék valahová. Amíg tehetem, nem hagyom el magam” – mondta két évvel ezelőtt.

Talán most sem hagyta el magát, hanem szépen felöltözve beköltözött az angyalok közé, ahogy imádott fia, Ganxsta Zolee is írta, és épp arra készül, hogy lehozza neki a csillagokat is az égről.

Both Gabi