Cohen: „Amikor a nőknél nem jött be a vers, Istenhez fohászkodtam”

–

Hogy milyen sokat jelent nekem Leonard Cohen, arról írtam már egy korábbi cikkemben. Méltatás helyett most, születésének kilencvenedik éve apropóján arról szeretnék írni, mi mindent tudtam meg róla, ami megdöbbentett, ami nehezen illeszthető a legendába, ami ezt a titokzatos, tömegeket transzba ejteni képes énekest már életében körülvette, és amelyet ő maga is ügyesen táplált ezerféleképpen értelmezhető verseivel, dalszövegeivel és sejtelmes nyilatkozataival.

Következzen tehát 9 Cohen-arc, amit kevese(bbe)n ismernek.

 1. Leonard Norman Cohen, a delejes mester

Cohent életrajzírója, a már említett Tim Footman, úgy jellemzi egy helyen: „a gondolkodó nők poszterfiúja”.

Való igaz, bomlottak érte a nők, és hosszabb kapcsolatai előtt, után és mellett (a Marianne Ihlennel való szerelméről is írtam) rengeteg alkalmi szeretője volt. Például Janis Joplin, amikor mind a ketten New York City hírhedt bohémtanyáján, a Chelsea Hotelben laktak. (Erről a kalandról mesél a Chelsea Hotel című dal, állította később Cohen.) Közös volt bennük, hogy gyerekként mind a ketten szenvedtek előnytelennek vélt külsejük miatt. Joplint rengeteget bántották az osztálytársai, Cohen, a montreali úrifiú, inkább magával viaskodott. Cipőjét kitömködte a talpa alatt, hogy magasabbnak látsszon (csak a rüsztje sebesedett ki), és nem remélte, hogy valaha lesz barátnője, ezért éjszakánként szomorúan rótta a város utcáit.

Az első nő, akit sikerült levetkőztetnie, a család cselédje volt, nem meglepő módon. Rajta próbálta ki a hipnotizálást, ami akkoriban, tizenöt évesen, nagyon érdekelte. Egy székre ültette a lányt, és addig duruzsolt neki (ugye megvan a hang), miközben egy ceruzát mozgatott az orra előtt, hogy a lány transzba esett, és amikor Cohen felszólította, hogy vetkőzzön le, készségesen ledobta a ruháit.

A történetet egyébként maga Cohen terjesztette később ilyenformán kommentálva – és romantizálva a történetet: „Egy férfi soha nem felejti el azt, amikor először megpillant egy meztelen nőt. Szerintem ilyenkor maga Éva áll ott előtte, reggeli harmattal a bőrén.”

(Forrás: Silvie Simmons: I’m your man. Alexandra Kiadó, 2019.)

 2. Az önfegyelem időnként elbukó bajnoka

A könyvből, amelyből hipnotizálni tanult, egyéb ismereteket is szerzett a fiatal Cohen. A névtelen szerző arra figyelmeztette olvasóit, hogy egy hipnotizőr arcvonásai legyenek szigorúak, kemények. Minden cselekedete legyen megfontolt, hangja a mutatvány alatt egyre halkabb, a végén már csak suttogjon! És tartson szüneteket, mert ha siet, elbukik.

Nos, azt hiszem, kimondhatjuk, hogy Cohen egy életre megjegyezte e tanácsokat. De az önfegyelem azért nem mindig volt az erőssége. Fiatalabb korában sokszor durván provokálta a közönségét, például Németországban egyszer náci karlendítéssel vonult be, és Goebbelst parodizálta. Nem volt nagy sikere vele.

3. A csajozó költő

Leonard Cohen sokáig nem zenésznek, hanem költőnek készült. Sőt, az is lett: több verseskötete jelent meg, és regényeket is írt, ígéretes fiatal tehetségnek számított Kanadában.

15 évesen kötelezte el magát egyébként a költészet mellett, amikor megvásárolt egy Federico García Lorca-verseskötetet az antikváriumban. (A rajongásba sohasem fáradt bele: lányát Lorcának nevezte el évtizedekkel később.) Amikor elolvasta a verseket, úgy érezte, üzenetet kapott a sokoldalú művésztől, akit 1938-ban lőttek agyon spanyolországi fasiszták: bármi történjék, járja a saját útját. Ne féljen!

„Eltűnt a magány”, mondta később erről a sorsfordító élményről. (Forrás: Silvie Simmons.)

Később annyiban módosította a nyilatkozatát, hogy azért az is vonzotta a költészethez, hogy nőt akart szerezni.

„Azért írtam leveleket a nőknek, hogy megkaphassam őket. Megmutatták másoknak is, és hamarosan versként kezdték emlegetni. Amikor a nőknél nem jött be, Istenhez fohászkodtam.”

Egy biztos: a fiatalember, akitől azt várták, hogy ősei útját járja (Litvániából menekült textilkereskedők és híres rabbik leszármazottja volt), irodalmi pályára lépett, hiába tuszkolták be a rokonok különféle üzemeikbe tapasztalatot és kedvet gyűjteni a bizniszhez. Amit az örökségből magával vitt, az az alapos Biblia-ismeret, a spirituális érdeklődés és a kifogástalan stílusérzék az öltözködésben.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Leonard Cohen (@leonardcohen) által megosztott bejegyzés

4. A kántáló

Énekelni sosem tanult, nem is igazán tudott, viszont szeretett. Ezt otthonról hozta: korán megözvegyült, szenvedélyes anyjától, Mashától örökölte a szíveket gyógyító zene iránti erős vonzalmát – ahogyan a depresszióra való hajlamot is.

Gitáros énekesként jó ideig csak akkor láthatták Cohent az emberek, ha a verseit olvasta fel valamilyen klubban egy háromlábú bárszékre telepedve. Időnként elkántálta bizonyos szövegeit, egy dzsesszzenekar pedig improvizált hozzá, vagy maga gitározott egy sort.

A hangszeren nagyjából annyira tudott játszani, amennyit a gyerektáborokban a tűz mellett begyakorolt. Igaz, egy időben tanult egy flamencogitárostól is, de a férfi a harmadik közös órájuk után öngyilkos lett. (Cohen gitározásának ehhez semmi köze sem volt).

5. Dylan kontra Cohen

Hogy mégis zenész lett, annak prózai okai voltak: íróként nem tudott megélni.

26 évesen járt először Idra szigetén, amely éveken át otthona volt ezután. Legalábbis az év egyik felében, a maradék hónapokban Amerikában próbált pénzt szerezni mindenféle alkalmi munkákkal, és egy idő után Bob Dylanhez és sok hasonszőrű, modern kori vándorénekeshez hasonlóan gitáros előadásokkal, amelyek nagyon népszerűek voltak a hatvanas években.

Idra egy művészek által benépesített kolónia volt Görögországban, de elsősorban hippi kommunaként működött. Vajmi kevés műalkotás született itt, inkább az ivás és a szex foglalkoztatta a napsütéstől is bódult lakókat. Cohen sem volt kivétel, és ő kimaxolta az élvezeteket, sokféle drogot használt, hogy fokozza képzelőerejét. Volt, hogy egészen belebetegedett egy-egy mű megszületésébe, ugyanis, ha dolgozott, akkor nem volt megállás, olykor napokon át nem aludt, nem evett, amfetaminokkal tartotta ébren magát. (Amúgy is híres volt a perfekcionizmusáról is: olykor évtizedeken át dolgozott egy-egy dalon – de azért olyan sokáig nem maradt ébren.)

6. A művész, aki elmenekült az első fellépéséről (majdnem) 

Zenész karrierje a hatvanas évek második felében indult be. Első dala, amely híres lett, a Suzanne volt, ami egy barátja feleségéhez írt versen alapul. (Khm.) Judy Collins, a már befutott énekes karolta fel Cohent, és nemcsak elénekelte lemezén a Suzanne-t, de rábeszélte Cohent, hogy egy atomfegyverek elleni fesztiválon adja elő nyilvánosan a dalt.

Cohen hallgatott rá, de a dal közepén leszaladt a színpadról, mert elszakadt a gitárján a húr – más források szerint viszont nem bírt a lámpalázzal. Viszont a közönségnek tetszett titokzatos tétovasága, és miután Collins visszatolta a színpadra, átesett élete első zenészi fellépésén.

A jóbarát a továbbiakban sem engedte el a kezét, és Cohen szép lassan magára talált előadóművészként. 

7. Cohen, a dilettáns, Cohen, a zseni

Mindig erősen megosztotta a közönséget és a kritikusokat egyaránt. Sokan tartották korszakos zseninek, és sokan karizmatikus dilettánsnak. Amerikában egyébként sokkal szerényebb sikere volt, mint Európában, ahol a főként nőkből álló rajongótábor töretlenül imádta évtizedeken keresztül. Ha egy francia nő csak egyetlen lemezt birtokolt, az egy Cohen-lemez volt, írja Tim Footman.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Leonard Cohen (@leonardcohen) által megosztott bejegyzés

Tény, hogy mindig is elsősorban az európai turnékból élt, a lemezei és a könyvei korántsem hoztak annyit a konyhára, mint a fellépések. Időskori visszatérésnek is anyagi oka volt elsősorban: könyvelője elsikkasztotta a vagyonát. A történet meglehetősen kusza, abszurd és ellentmondásos. Legyen elég annyi, hogy hosszú évekig pereskedtek a felek, ami hatalmas költséggel járt, ráadásul Cohennek hét számjegyű adótartozása is volt. Ezért újra turnézni kezdett. Persze a közönség ennek csak örült: imádták az idős Cohent is (sőt!), aki addigra ugyan teljesen elcigarettázta hangját, az embereket mégis az ujja köré csavarta.

Mert ahogy Footman könyvében áll:

Cohen „egy elsősegély-állomás az érzelmek fogolytáborában”.

8. A kolostorlakó hedonista

A kolostori visszavonulása (már a kilencvenes években vagyunk) kedvelt legenda a rajongók körében.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Leonard Cohen (@leonardcohen) által megosztott bejegyzés

Tény, hogy fiatal kora óta barátja volt egy Rósi nevű tanítónak, sokat konyakoztak együtt. 1994-ben aztán, a The Future lemez turnéja után visszavonult a Los Angeles közelében lévő Mount Baldy zen központba, és a következő öt évet ott töltötte buddhista szerzetesként. Felvette a Jikan nevet, ami azt jelenti: a csöndhozó. 

Életrajzírója, Tim Footman írja, hogy azért amikor Cohenről, a szerzetesről beszélünk, tudni kell, hogy korántsem élt bezárkózva a zen menedékházban sem. Egy kétszobás faházat birtokolt, ahová elvitte a szintetizátorát is. Tény, hogy egész nap meditált nagyrészt, de azért írt is, interjúkat is adott, sőt időnként azért vállalt fellépést is. Amikor pedig elfáradt a viszonylagos önmegtartóztatásban, Rósit kísérgette a világ vallási központjaiba, vagy visszatért a városba konyakozni és cigarettázni egy kicsit. Ahogy ő fogalmazott egy koncerten (idézi Footman):

„Elmélyültem különböző vallásokban és filozófiákban. De a jókedvem folyton előtört.”

9. Isten, nők és hotelszobák 

Leonard Cohen 2016-ban, 82 évesen halt meg leukémiában. Szinte élete végéig turnézott. Footman írja: „te és én, és […] sok százezer ember […] elment, hogy megnézze, amint egy öregember elegáns öltönyben és kalapban végigkárogja négy évtized daltermését nőkről, Istenről, a megbánásról, a hotelszobákról. […] Lehet, hogy a turnét a pénzügyi szükségszerűség kényszerítette Cohenre, de ahogy a kritika fogalmazott: »A rajongók azért gyűltek össze, hogy ünnepeljenek vele, nem pedig, hogy szánakozzanak rajta.« Ám ez több volt, mint ünneplés; igazolása volt Cohennek.”

Igazolás mindazoknak, akik nem hittek benne.

Kurucz Adrienn