Mindannyiunk rekedt hangú férfija – 85 éves lenne ma Leonard Cohen, a hálószoba dalnoka

–

A szerelem nem dicső fáklyásmenet

Őt hallgatom, ha szerelmi bánatom van, ha épp úgy érzem, hogy énekelni szeretnék a zuhany alatt, főzés közben, vagy csak úgy, mert kell valaki, aki érti a sok zűrzavart, ami a szívemet nyomja. A Shrek 2001-es bemutatója után hónapokig a playlistem első helyén szerepelt a Hallelujah – az eredeti, Cohen-féle verzió, a filmben ugyanis Rufus Wainwright előadásában hangzik el a dal. Hatalmas vonzódásommal nem vagyok egyedül, eddig több mint háromszázan dolgozták fel csak ezt a Cohen-számot, köztük Bob Dylan, Bono, Bon Jovi, Justin Timberlake, John Cale, Jeff Buckley, parodizálva Adam Sandler, itthon pedig Kulka János tette magyarul is népszerűvé. Ezen kívül készült belőle a BBC-s rádióműsor, és természetesen a már említett animációs filmen kívül is számos más műnek szolgáltatott zenei aláfestést. Pedig a szövege is rettenetesen komplex, volt, hogy az angol órámra vittem be, és ott próbáltuk együtt értelmezni, vajon mire is gondolhatott a költő. Cohent talán magát is meglepte a sláger elképesztő sikere, (főleg, hogy a lemezkiadója először meg sem akarta jelentetni), ám ezzel együtt nem feltétlenül örült a rajta bőven túlmutató népszerűségének. „Azt hiszem, ez egy jó dal, de túl sokan éneklik” – nyilatkozta róla.

Bárki, aki azt mondja,/ Nem vagyok zsidó/ Nem zsidó/ Sajnálom / De e döntés/ Végleges

(A Nem zsidó című verse a Vágyódás könyvéből Szántó T. Gábor fordításában)

Leonard Norman Cohen 1934. szeptember 21-én lengyel-litván eredetű zsidó családban született a kanadai Quebecben. A vallás mélyen beleivódott az egész életébe. Édesanyja, Marsha Klonitsky egy litván talmud tudós és rabbi lánya, apai lengyel származású nagyapja pedig a kanadai zsidó kongresszus alapítója volt. Cohen gyerekként is imádta a zsinagóga hangulatát, tetszett neki, hogy minden olyan fontosnak és emelkedettnek tűnik, és nincs benne semmi lezserség. A vallásos motívumok egyébként a dalaiban is bőségesen megtalálhatók, mint a már említett Hallelujah-ban is.

Tizenöt éves volt, amikor megismerte Federico García Lorca költészet, innentől pedig a sorsa el volt döntve. Lorca azonban nemcsak a művészetére volt elképesztő hatással,  de még az 1974-ben született lányát is róla nevezte el. Cohen első verseskötete megjelenésekor még csak huszonkét éves volt, de azt is hozzá kell tenni, hogy a Let Us Compare Mythologies, amit korán elhunyt édesapjának ajánlott, a tizenöt-húsz éves kora között írt költeményeit tartalmazta. Ő maga egyébként ezt a kötetet értékeli pályája (egyik) csúcsának, a mű ötvenéves újranyomásának alkalmából ugyanis azt nyilatkozta, hogy azóta folyamatos lejtmenetben van. Milyen szerencse, hogy ezt kizárólag ő látja így.

Annak ellenére azonban, hogy a tehetsége már zsenge korától nyilvánvaló volt, csak harminchárom éves korában futott be igazán, amikor megjelent komoly arccal, fehér ingben és elegáns zakóban a Songs of Leonard Cohen album borítóján. Persze addig sem tétlenkedett. Kilencéves volt csupán, amikor elveszítette édesapját, aki tehetős üzletemberként azonban jelentős összegű életjáradékot hagyott a fiára. Ez az anyagilag biztos háttér lehetővé tette, hogy Cohen tudjon a vers- és könyvírásra (és az éjszakai élet megannyi örömére) koncentrálni.

Titkos életemben

Számos múzsája és szerelme között van Janis Joplin, Joni Mitchell, Nico, gyerekei azonban egy Los Angeles-i művésztől, Suzanne Elrodtól születtek. Fia, Adam apja nyomdokait követve a kilencvenes években énekes-dalszerzői karrierbe kezdett a Low Millions frontembereként. A fentebb már említett Lorca pedig úgyszintén beszállt a családi bizniszbe, fotósként elkísérte édesapját annak 2008-tól két éven át tartó világ körüli turnéjára, mellette pedig többek között klippet és hangulatképeket is forgatott a backstage életéből. És hogy még jobban összekavarodjanak a szálak: 2011-ben egy Viva nevű kislánynak is életet adott, akinek az apja pedig nem más, mint Rufus Wainwright. Hallelujah!

Te is tudod, hogy ez a lány félőrült

A másik világhírű Cohen-szám, a Suzanne azonban nem Elrodról, gyermekei anyjáról szól, hanem egy barátjának, Armand Vaillancourtnak a feleségéről. Suzanne Verdallal akkor ismerkedett meg, amikor az fiatal lányként még csak pár hónapja volt együtt Armanddal. Cohen és Verdal kapcsolata egyfajta spirituális szerelemmé ért az évek során… egészen addig, amíg a Suzanne slágerként be nem futott.

A kanadai bárd előszeretettel látogatta meg időnként a folyóparton lakó Verdalt, akivel sokat beszélgettek, és aki – ahogy az a versből is kiderül – teával és mandarinnal kínálta. „Itta a szavaimat, sokkal jobban, mint ahogy azt felismertem volna. Számomra minden olyan magától értetődő volt. Beszéltem hozzá, és biztattam, miközben ő hátradőlt és mosolyogva hallgatott. De közben mindent magába szívott, és nem mindig mondta el, mit gondol a hallottakról. Mégis azt éreztem, hogy egészen mélyen ott van a jelenben, velem. (…) Szinte hallottuk egymás gondolatait. Rendkívül egyedülálló kapcsolat volt” – mesélt ezekről a látogatásokról Suzanne. A Suzanne tette Cohent elismert dalszerzővé, a múzsától azonban épp ez választotta el. A dalt, amit Cohen idősebb korában karrierje legjavának titulált, és egy 1982-es Chateau Le Tour borhoz hasonlított, a múzsa már nem hallgatja. „Maradt bennem egy kevés keserédes érzés ezzel kapcsolatban. Azt hiszem, hiányzik az az egyszerű élet, amit megosztottunk egymással. Nem szeretnék érzelgősnek tűnni, de a mi útjaink végül elváltak egymástól, elveszítettük a kapcsolatot.”

Legyek én az olajág, mit röptödben hordasz

Verseiben és dalaiban folyamatosan az élet nagy igazságait kereste, felfedezőutakat téve a szerelem, a szex, a vallás, a háború és a halál bonyolult labirintusaiban. A szövegei intellektuálisak és bonyolultak, távolról sem egy laza nyári limonádé, inkább egy tökéletesen eltalált pinot noir, amiből kortyolsz egyet egy szomorkásabb estén, és az beindítja a gondolataidat. „Megtalálja a feketének azt az árnyalatát, amiről elhiszed, hogy színes” – mondta róla egy ízben Bono.

Kurt Cobaint is megihletett Cohen művészete, a Pennyroyal Tea című számában egy Leonard Cohen-szerű mennyországra vágyik, ahol az örökkévalóságig sóhajtozhat. Egyes értelmezések szerint ez a Nirvana-dal a heroinfüggőségről szól. Ez volt az egyetlen olyan szám az MTV Unplugged fellépésükön, amit Cobain egy szál gitárral adott elő nem sokkal azelőtt, hogy öngyilkos lett. Azt nem tudom, végül megtalálta-e azt a mennyországot, ahol folyamatosan Cohen énekel a háttérben női vokállal megtámogatva… Csak bízom benne, hogy tényleg van ilyen. Mert akkor az a túlvilág nem is tűnik olyan félelmetesen ijesztőnek.

 Fiala Borcsa

 Forrás: ITT, ITT, ITT

 Kiemelt kép: Getty Images/Oliver Morris