Méhes Marietta: „Befested a hajad szőkére, akkor rögtön mindenki odafigyel”

–

Nehéz gyerekkor és zaklatott fiatalkor

Elég keveset tudunk a gyerekkoráról, ami biztos, az az, hogy 1958. június 17-én született Budapesten, több iskolát is megjárt, sőt javítóintézetben is élt egy ideig, és estin érettségizett a Kisképzőben. Mindössze 17 éves volt, amikor férjhez ment Méhes Lóránt (Zuzu) képzőművészhez, azóta is az ő nevét viseli. 

A nyolcvanas évek szubkulturális közege elsősorban az ellenállásról szólt, erre minden okuk meg is volt az alkotóknak, hiszen  terjedelmes besúgói hálózatot működtetett az állam, és burkoltan, de olykor nyíltan is fenyegették a szabadságukban súlyosan korlátozott alkotókat, akik közül – Méhes Mariettához hasonlóan – nagyon sokan menekültek az elnyomás elől külföldre.

Egy besúgó jelentése

(Betűhíven idézzük – a szerk.)

Előadás és koncert az Egyetemi Színpadon

„[…] A szöveg hasonlított egy emberszabású majom által a lexikonból találomra kiválasztott, és beszédre alkalmatlan hangképző szervével létrehozott szavak értelmetlen zagyvaságára. A »színészek« játékában felismerhető volt az alkoholistáknak az az agresszivitása, amely akkor lép fel, ha szervezetükből kiürül az alkohol.

[…] A dalok ritmusa kellemes, de a hangszerek játéka és az énekes lány hangja érthetetlen, élvezhetetlen, borzalmas volt…

BELÜGYMINISZTÉRIUM

III/III-2-a.alosztály

Adta: "Könyves" fn. tmb.

Vette: Balogh István r.fhdgy.

Hely: Nyilvános szórakozó

Idő: 1984. május 14.

[…]  A közönség minden tagja kivétel nélkül illett az előadáshoz. Harminc százalék veszélyeztetett fiatalkorú, a többi bölcsész egyetemista, vagy humán érdeklődésű ember, vagy művészféle szabadúszó, úgy negyven százalék az életben helyét nem találó, kiábrándult ember. Az egyetemi klubokba járó ismerős nem volt. […] 

Valószínű, hogy a közönség nagy része nem fog legközelebb ötvenkét forintot kiadni egy-egy jegyért.”

Összművészet

Azokban az évtizedekben nem különültek el élesen a művészeti ágak. A zene, a képzőművészet, a filmezés, a színház, és bizonyos mértékben az irodalom is egyfajta összművészetként jelent meg az underground körökben. Méhes Lóránt vezette be ebbe a világba Méhes Mariettát, aki – amint szőkére festette a haját, azonnal – óriási figyelmet kapott csakúgy, mint Marilyn Monroe, akinek a karrierje szintén akkor indult be, amikor szőke lett. Még a monogramjuk is egyezett, Marietta pedig sodródott az árral, és elvállalta azokat a szerepeket, amiket ráosztott a környezete.

„Magyarországon bármit csináltam soha nem voltam igazán benne. Azt mondtam, hogy oké, énekelek, de soha nem mondtam, hogy énekesnő vagyok. Színészkedtem ezekben a filmekben, próbáltam olyan jól megcsinálni, ahogy csak tudtam, de soha nem gondoltam azt, hogy tényleg ehhez értek” – mesélte Wahorn Andrásnak 1992-ben.

Énekelt a Trabant zenekarban, miközben tényleg nem volt hangja, sem pedig ritmusérzéke. Állandóan, minden fellépésén feszülten nézte a zenészeket, akik mutatták neki, mikor lépjen be. 

Rajta kívül mégsem volt senki, aki olyan hitelesen és „fílingesen” adta volna át azt a dekadens életérzést, amit a zenekar dalszövegei fogalmaztak meg.

A Trabant zenekar születése

Vető János, az egyik alapító így mesélt róla:

„A Trabant 1981. júniusában, Lukin szüleinek a nyaralójában alakult. Kiss Kovács Panka és Frankl Dani, Hajas Tibor özvegye és kisfia, Marietta és kislánya, Bódy Zita nyaraltunk ott együtt, és első este ott döntöttük el a zenekar megalapítását. […]  Júliusban már vettük fel a számokat. Gábor tudott egyedül zenélni, zongorázni. Volt egy gitárom, amit nekiadtam. Gyorsan megtanult rajta játszani. Én ütős akartam lenni, és alkalmanként elmentünk Novák Andráshoz, akinek volt dobfelszerelése, gyakorolni. Sokszor felmerült, hogy hívjunk más zenészeket is, én pedig jó viszonyban voltam a Kontroll Csoporttal és az URH-val. Hajnóczy Árpád volt a joker, mert nemcsak szaxofonozni tudott, hanem basszusgitározni is, sőt, volt hangszere.

Elhívtuk Menyhárt Jenőt, és együtt játszottunk Hajnóczy Árpáddal, Hunyady Károllyal, Lukinnal és Mariettával. […]  Gyorsan híre ment, hogy létezik ez a zenekar, részben azért, mert mindenhova vittük a másolt, házilag összerakott kazettákat, és sokszor vissza is kértük őket, hogy az időközben született újabb darabokat rájuk tudjuk venni, hozzátenni az eredetihez. Három-négyesével jöttek az új számok, háromnapos sessionök után néhány napos időszakokkal, amikor a finomítást végeztük, a felvételek pedig nagyon gyakran próba nélkül készültek. Nagyon intenzív volt az a nyár. ”

Mindössze másfél-két évig tartott a Trabant zenekarnak ez az időszaka, ám az ekkor készült dalok többsége ma is erős nosztalgiát ébreszt az akkori hallgatókban.

Méhes Mariettának ekkor már rég megszületett Bódy Gábor filmrendezőtől az első gyereke, Bódy Zita, ahogy Vető János is említi, ám az a zűrös életmód és a bizonytalan egzisztencia, ami a zenéléssel járt, sok feszültséget okozott köztük, Bódy Gábor egyenesen ezt írta az életrajzában: „1979 nyarától, nem látva biztosítottnak lányom megfelelő neveltetését, különböző kísérleteket tettem arra, hogy a magam fennhatósága alá vegyem. Életünk, úgy tetszik, 1980 nyara óta fordult egyenesbe, amikor feleségemet, Baksa-Soós Veronikát (aki előző házassága alapján a Lengyel nevet is viselte), megismertem. Ezzel véget ért érzelmi nélkülözésem, és az ezzel járó kapkodó próbálkozások korszaka.” 

Zita ezért főként (Nyugat) Berlinben nevelkedett, ahol Bódy Gábor akkori felesége (Baksa-Soós János húga) élt.

A film világa

A zenélés mellett nagyon sok filmrendezőt is megihletett a kelet-európai reménytelenséget oly plasztikusan életre keltő Méhes Marietta figurája. Köztük volt Xantus János is, akinek múzsája és egyben szerelme volt a szép, szőke, szomorú lány.

Az Eszkimó asszony fázik című filmjük lett a leghíresebb, még a mozikban is vetítették.

Én 1986-ban láttam a szolnoki Tisza – ma már TISZApART – Moziban, hárman ültünk összesen a nézőtéren, és azóta is az egyik meghatározó filmélményem. Akkor még nem tudtam, hogy Xantus rengeteg hangfelvételt készített, amiket felhasznált a forgatókönyvhöz, és azért volt annyira hiteles, élő az összes párbeszéd, mert a valóságból csinált filmművészetet, ami (számomra) azóta sem kopott semmit.

Így írt róla az Art7 művészeti portálon Beretvás Gábor:

„A magyar filmben egyszer csak szinte minden előzmény nélkül megjelent egy nő. Méhes Mariettának hívták, és persze hívják most is, hiszen él. Persze nem itthon, hanem az Egyesült Államokban. A közönség számára azonban megmaradt olyannak, mint rég, azokban az izgalmas években, mikor öngyilkosok lettünk, valamit túllőttünk, vagy szimplán elmenekültünk. Emigráltunk, disszidáltunk, aztán hazajöttünk, vagy itthon maradtunk, lázadtunk, kiégtünk és beletörődtünk. Nem sok film készült vele, mégis ikon lett. Idegen volt és hamis a vásznon, de mégis ismerősnek hatott a nyolcvanas évek női között. Bárdos Deák Ágihoz, a kor másik ikonjához mérve, habitusát és kinézetét tekintve Méhes Marietta volt a megtestesült »penészvirág«. Amatőr volt, nem tanult színészetet. Előadó volt, előadói attitűd nélkül. Énekelt, vagy legalábbis sajátos affekcióval dalolni próbált. Méhes Marietta mégis, uszkve kétéves tevékenységével, szimbólummá nőtte ki magát, a vele született »semmit« megragadva.

Pont ez volt a lényege, hogy nem játszott, hanem a semmit, a körülötte és benne lévő nihilt az egyéniségével sugározta széjjel. Xantus János eszkimó asszonya.”

Topor Tünde pedig az Art Magazin online-ban ezt írta:

„Aki látta az »Eszkimó asszony fázik« című filmet, nem felejti el, hogy annak a végén sokáig lehet bámulni egy Amerikába tartó hajó keltette hullámokat. A hajó Méhes Mariettát, a nyolcvanas évek szuperidolját vitte magával – a valóságban is, mert a New Yorkban élő Gát Jánoshoz ment ki, feleségül.” 

Külhonban az otthon

1984 októberében egy olaszországi filmforgatásra utazott Méhes Marietta, ahonnan nem tért haza, onnan pedig a következő év őszén New Yorkba disszidált. Gát János volt a férje, akivel Bárdos Deák Ágnes készített 2015-ben egy interjút a Magyar Narancsnak, érdemes elolvasni. 

„Gát János felesége volt Sheryl Shutton, Bob Wilson és Pilinszky János múzsája, majd Méhes Marietta, a Trabant énekese is. Halász Péterék New York-i Squat Színházának tiszteletbeli tagjaként zenei klubot szervezett, producere, dalszerzője és lemezkiadója volt a Defunkt zenekarnak. 1993 óta képzőművészeti galériája van New Yorkban” – írta Bárdos Deák.

Méhes Marietta New Yorkban meglelte, amit soha nem talált itthon, magához vette addig Németországban nevelkedő Zita lányát, aki ekkor már hét és fél éves volt, gyereket szült és grafikusként dolgozik. 1992-ben készített vele interjút szintén a Magyar Narancsnak Wahorn András, a cikk címe is elég beszédes: „Örülök, hogy nem vagyok ott”.

Marietta elmondta az interjúban, hogy abszolút nem hiányzik neki az itthoni közeg, és mindig is idegennek érezte magát Magyarországon. Soha nem élte meg magát úgynevezett hírességként.

A nagy visszatérés

2011 januárjában, a régi Gödörben visszatért újra egyetlen koncert erejéig a Világveleje fesztiválra Méhes Marietta, én is ott voltam. Leírhatatlan volt a tömeg, és elképesztő a hangulat. Olyan arcok jelentek meg, akiket utoljára a nyolcvanas évek végén láttam a különböző alternatív helyeken. Marietta már nem volt szőke, ugyanolyan bizonytalanul énekelt, mint régen, megasszonyosodott egy kicsit, de mindannyiunk szíve beremegett, amikor elkezdte énekelni: „Itt van, pedig, senki se hívta.” 

Hívtuk, vártuk és reméltük, hogy egyszer még elérkezik ez a pillanat! Rég láttam annyi boldog embert együtt, mint akkor, különösen Xantus János volt szinte eksztatikus állapotban, aki a következő év végén gyógyíthatatlan betegségben hunyt el. Én boldognak láttam még utoljára.

Érdemes megnézni ezt a tízperces filmet a koncertről, amelyben Víg Mihály is beszél, többek között ezt mondja: „Sokkal jobban egyben voltak a dolgok, minden tilos volt, mert a betiltottak – közös sorsukra ráébredve – jóban voltak egymásssal.”

Ez pedig egy másik felvétel, amelyben archív bejátszások is szerepelnek a régi Trabant-koncertekről, és egy rövid videóban Méhes Marietta is nyilatkozik. 

Boldog születésnapot Méhes Mariettának, az underground nagyasszonyának, aki örökké dívája marad ennek a generációnak, még akkor is, ha Amerikában lett „eszkimó asszony”. Bízom benne, hogy boldog, és már nem fázik.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Örökmozgó

Both Gabi