„A nyugodt lelkiismeret a legbiztosabb tanácsadó” – 330 éve született Mária Terézia legfőbb támasza, Grassalkovich Antal

–

„… ne nézd meg a kastélyt azzal a szándékkal, mintha meg akarnók venni, mert mostanában nincs pénzünk, s alaposan takarékoskodnunk kell ezekben a zord időkben” – ezeket a sorokat írhatta volna egy angol arisztokrata is egy Jane Austen-regényben. A szerző azonban maga Ferenc József osztrák császár (de még nem magyar király), aki 1866 őszén Erzsébetet óvta attól, nehogy túlságosan beleélje magát abba, hogy a gödöllői kastély az övék lesz.

Végül egy vesztes háború a poroszokkal, egy sikeres kiegyezés a magyarokkal és egy pompázatos koronázás kellett hozzá, hogy a kastély mégis Sisi egyik legkedvesebb tartózkodási helye lehessen. Abból a 2663 napból (ez több mint 7 év), amit Magyarországon töltött, jutott Budára és Gödöllőre. Gyakran a karácsonyt is itt töltötte.

A gödöllői kastély ma is Sisi kedvenc helyeként vonzza a turistákat. Pedig nem ő volt az első, aki egyszerre tudott magyar és osztrák is lenni egy olyan korban, amikor ez nem volt egyszerű. A kastély építtetője, Grassalkovich Antal, egészen hihetetlen és szokatlan karriert tudhatott a magáénak – gyakorlatilag egymaga volt a kiegyezés. 1867 előtt több mint száz évvel.

Van, hogy egy egyszerű hivatalnok többet ér, mint a győztes katona

Grassalkovich 330 évvel ezelőtt született egy szegény, magyar köznemesi családban. Az apja, János, olyannyira kurucnak számított, hogy ő volt az egyik hadbíró, aki elítélte a Rákóczi-szabadságharc hírhedt árulóját, Ocskay Lászlót. A fiú, Antal, ehhez képest Magyarország egyik leggazdagabb arisztokratájaként, Mária Terézia egyik legfőbb támaszaként halt meg, 1771-ben. Ma is ott áll királynője mellett Bécsben bronzba öntve: amikor a császárváros 1888-ban egy hatalmas szobrot állított Mária Teréziának, a 24 mellékalak egyikeként Grassalkovich gróf is felkerült az emlékműre (egyikeként a négy magyarnak).

Pedig nem volt sem győztes katona, sem lánglelkű művész és semmi nem állt tőle távolabb, mint hogy szakmányban törje a női szíveket. Egyszerű, józan hivatalnok volt, jogász.

Egy olyan korban született azonban, amikor nem romantikus hősökre volt szükség, hanem szorgalomra, józan kompromisszumokra, a másik szempontjának a tiszteletben tartására – és végtelenül sok munkára.

A törökök távozása és a Rákóczi-szabadságharc bukása után Magyarországon viszonylagos béke és kiszámíthatóság alakult ki – amire már évszázadok óta nem volt példa. A Habsburgok sosem tettek le ugyan összbirodalmi törekvéseikről – amit a magyarok persze igyekeztek megúszni –, de ebben a történelmi pillanatban mindkét félben felülkerekedett a realitásérzék. Vagy csak egymásra voltak utalva. III. Károlynak szüksége volt a magyarokra, amikor keresztül akarta verni, hogy a lánya örökölhesse a trónt. Mária Teréziának pedig szüksége volt a magyarokra, hiszen amikor mégse sikerült háború nélkül a trónra kerülnie, csak ők maradtak mellette. Mindkét esetben egy tehetséges és szorgalmas fiatal jogász vállalta, hogy elfogadtatja a magyar féllel a bécsi udvar elképzelését: Grassalkovich Antal.

Persze a kompromisszumot nem adták ingyen, a magyar fél megkapta az országgyűléseken a szuverenitásuk megerősítését (amíg volt országgyűlés), és a Habsburgok sikeresen vezették be Magyarországon is a felvilágosult abszolutista reformokat a jobbágyterhek szabályozásától kezdve a kötelező oktatásig.

És persze Grassalkovich sem járt rosszul. Nem véletlenül jutott neki a közvetítő szerep: addigra már kiderült róla, hogy remek szakember. A törökök után nemcsak új birtokosokra volt szükség, de szakképzett hivatalnokokra is, és Grassalkovich Antal megállta a helyét akkor is, ha a nemesi birtokokat kellett újraosztani, akkor is, ha a sziléziai hadszíntéren kellett megszervezni a katonák ellátását, akkor is, ha a váci püspökség templomait kellett visszaszerezni a protestánsoktól, és akkor is, ha a Magyar Kamarát kellett újraszerveznie.

Utóbbit olyan sikeresen teljesítette, hogy 20 év alatt megtízszerezte a kincstár bevételeit. És mindezt úgy, hogy még egy jó kis szaftos pletykáról vagy rágalmazási perről sem tudunk az esetében.

Pedig a kortársak irigységénél semmi sem segíti jobban a történészeket – ráadásul meglehetősen jól dokumentált ez az időszak, hiszen akkoriban még a levélírás jelentette az internetet.

Grófként sem felejtette el, honnan jött

Grassalkovich egyike volt azon ritka eseteknek, amikor ugyanaz a személy nemcsak bárói címet, de utána grófit is kapott az uralkodótól – erre 1720 és 1799 között összesen hatszor került sor. És egyike volt a három magyar főúrnak, akit a királynő hosszú uralkodása alatt személyes látogatásával tüntetett ki. 1751-ben akkora fogadást rendeztek Gödöllőn, hogy még a bécsi udvaroncok is azt emlegették hónapokig. Volt ott idomított medve, bál, nemesi fáklyás felvonulás, kerti pavilon és díszkivilágítás 700 ezer lámpa színes viaszégőivel. Mindennap több mint 6000 ember étkezett a kastélyban.

A látogatásnak hatalmas politikai jelentősége volt, hiszen 1526 óta először járt Habsburg-uralkodó Magyarországon. Ez volt a magyar főrendek egyik nagy bánata: hogy a magyar király Bécsben él és másodrendű alattvalókként bánik a magyarokkal. Minden olyan alkalom, amikor Mária Terézia idelátogatott, fontos politikai gesztus volt (általában persze a másik félnek is illett ilyenkor gesztusokat tennie, mondjuk, megszavazni az aktuális adóemelést).

Ennek fényében még inkább lenyűgöző, hogy Grassalkovich gróf – és a politikai realitások – nemcsak egyszeri látogatásra bírták rá a királynőt, hanem az állandó királyi székhely, a budai Vár újjáépítésére is.

Amelynek felelőse persze I. Antal lett. Pedig a bécsi udvarban fújtak rá rendesen: nem elég, hogy holmi isten háta mögötti várépítésre kért pénzt folyton, de nem átallotta a Magyar Kamarát önálló, szuverén intézménnyé fejleszteni, ahová tehetséges magyar nemes ifjakat vett fel, sőt még magyar nyelvű beadványokat is elfogadott.

A gróf azonban Mária Terézia egyik legközelebbi szövetségeseként kikezdhetetlen volt. Meghívást kapott a királyi hercegnők esküvőjére, személyében helyettesítette a királynőt a Szent Jobb hazahozatalakor, sőt a budai királyi palota alapkövén is együtt szerepel a nevük – Mária Terézia pedig nem szégyellt az építkezésre is a kettejük közös műveként hivatkozni. Pedig I. Antal nem költözött Bécsbe (sőt a fiát is óvta ettől), minden hivatalos portréján magyar díszruhában feszített és elvállalta holmi kocsmárosok, sőt kikeresztelkedett izraeliták keresztapaságát is. Sose felejtette el, hogy ő is szegény sorból küzdötte fel magát. 

A gödöllői kastély helyett a pozsonyi palota falán virít mégis

Háromszor nősült, ebből kétszer özvegyasszonyt vett el: először a főnöke lányát három gyerekkel, harmadszor a sógornőjét, aki egyébként is évek óta nevelte az árván maradt gyerekeit. Mondjuk, mindhárom esetben olyan házasságot kötött, amely segítette birtokszerzési céljait és a magyar nemesi társadalmon belüli elfogadottságát. Egyszer pedig – másodjára – egy 18 évvel fiatalabb lányt, aki szült neki hat gyereket. Ez mind általános gyakorlatnak számított akkoriban. És Grassalkovich gróf még a kapott gyerekeit is gondosan felnevelte – az első felesége első házasságából származó fia lett például II. József történelemtanára (kesergett is, hogy nehéz egy királynak tankönyvet írni). Még szerencsésen megérte, hogy megszületett a fiúunoka és már szerencsésen nem érte meg, hogy II. és III. Antal elherdálta a gondosan felépített vagyont. 

Mindennek ellenére, ha a gödöllői kastélyban járunk, keresnünk kell a Grassalkovich család nyomait. Egy címer a kandalló másolatán, egy címer a kastélytemplomban, valamint egy portré – Sisi jelenléte azonban sokkal hangsúlyosabb. Ha I. Antal szemébe szeretnénk nézni, az a legjobb, ha meghívatjuk magunkat Pozsonyba. Ez a Horvátországból (esetleg Szlavóniából) származó magyar főúr, aki annyit tett az osztrákokért (is) jelenleg a szlovák köztársasági elnöki palota falán látható, portré alakjában.

Ugyanis a szlovák köztársasági elnöki palota is eredetileg Grassalkovich-kastély volt.

Én azonban azt a portréját szeretném látni leginkább, amely a Kamara épületében lógott. A saját szememmel akarok megbizonyosodni róla, hogy ekkora hatalom és gazdagság birtokában tényleg azt a jelmondatot íratta az arcképe alá, amit a szakirodalom említ, vagyis, hogy „A nyugodt lelkiismeret a legbiztosabb tanácsadó. Tégy jót mindenkivel, amíg csak megteheted.”

Forrás: Varga Kálmán: A gödöllői királyi kastély. Esterházy Kastély Kápolna Alapítvány, 2021.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Wikipedia / Szépművészeti Múzeum; Wikipedia / reiseleiter-ungarn.hu

WMN szerkesztőség