„Akkor magányos az ember igazán, ha férjnél van” – Sisi császárné másik arca
186 éve született Münchenben Sisi, a magyarok szeretett császárnője. Sok mindent tudunk az életéről, de voltak olyan titkai, amelyekkel csak kevesen vannak tisztában. Betegségeiről, kényszeres cselekedeteiről, testképzavarának okairól írt Miklya Luzsányi Mónika.
–
Sisiről számtalan romantikus regény és film készült, ám az élete tele volt megrázkódtatásokkal, tragédiákkal. Ezek kihatottak a személyiségére és az egészségére is. Hogy Sisi beteg volt, az bizonyos, hiszen élete második felében gyakran utazott Madeirára, ahol titokzatos betegségét kezelték. A hivatalos híradások tüdőbajról számoltak be, de az Európa déli partjainál fekvő sziget klímája nem volt alkalmas a tüdőbaj gyógyítására. A köznyelv szifiliszről beszélt, amit a Ferenc József szexuális életéről szóló pletykák miatt nem lehetett kizárni. Ám a császári házaspáron az idő múlásával nem jelentkeztek a nemi betegség tipikus tünetei.
Valószínű, hogy Sisi titokzatos betegsége nem fizikai, hanem lelki eredetű volt. Az orvosai valóban kezelték melankóliával, ahogyan a depressziót akkoriban nevezték, ám a probléma ennél jóval összetettebb lehetett.
A Sisi-szindróma
Halála után száz évvel, 1998-ban a depresszió egy sajátos tünetegyüttesét a gyönyörű császárnéról nevezték el Sisi-szindrómának.
A tudományos kutatások azonban nem igazolták, hogy ez egy különálló mentális betegség lenne, és akadtak olyan vélemények is, hogy a szindróma valójában egy PR-fogás bizonyos kedélyjavítók eladásához. Más kutatók úgy vélik, hogy Diana hercegné is Sisi-szindrómában szenvedett. Ebben igazságot nem tudunk tenni, ám ha elolvassuk a szindróma sajátosságait, akkor akár az ismerősi körünkben is találhatunk olyat, akire illenek ezek a tünetek.
A Sisi-szindróma (azok szerint, akik azt állítják, létezik) a depresszió egy sajátos formája, amelynek része ugyan a lehangoltság, de azt nem nagyon kíséri inaktivitás. Sőt! A beteget egyfajta nyugtalanság, hiperaktivitás jellemzi, amihez hozzájárul egy erős testkultusz, amit sokszor testképzavar súlyosbít. Mivel a Sisi-szindrómában szenvedők nagy aktivitású személyek, ezért szeretik a saját kezükbe venni a sorsukat, olyan, sokszor kegyetlennek tűnő életrutint alakítanak ki, amivel megoldást keresnek a lelki eredetű problémáikra. Ilyen „megoldás” lehet a túlhajtott sportolás vagy a nagy fizikai erőkifejtést kívánó, veszélyes aktivitások keresése, valamint az önéheztetés, ami végül anorexiához vezethet. Ám ezek az „önsegítő programok” nem javítják a helyzetüket, mert a gondjaik az önértékelési problémáikban gyökeredznek. Alapvetően hajlamosak a függőségekre (ilyen lehet a túlhajtott sport is), ami tudatmódosító szerek használatáig is terjedhet.
Végeredményben mindegy, hogy ez egy különálló betegség-e, hogy valóban olyan tünetegyüttes-e, amely szindrómaként definiálható – az bizonyos, hogy Sisire jellemzők voltak ezek a tünetek már kora gyermekségétől kezdve.
A karácsonyi gyerek
Sisi már a születése pillanatában különlegesnek számított, és nem azért, mert a bajor hercegi családból származott, hanem mert 1837. december 24-én, tehát szenteste született. A tizenkilencedik században a „karácsonyi gyerekeket” különös tisztelet és figyelem övezte. Úgy tekintettek rájuk, mint egyfajta mennyei hírvivőkre, akiket Isten különös áldása fog kísérni életük során.
Sisi azonban még a karácsonyi gyerekek között is különlegesnek számított, ugyanis foggal született. Ennek az aprócska tejfognak akkoriban nagy jelentőséget tulajdonítottak, mert úgy vélték, hogy az ilyen gyerekeknek speciális képességeik vannak.
A kislányon tehát születésétől fogva rajta volt a nyomás, hogy különlegesnek kell lennie. Ám ettől függetlenül senki sem gondolt arra a családjában, hogy egyszer uralkodónő válik belőle. Egyszerűen nem tűnt alkalmasnak erre a szerepre, és az édesanyja, Ludovika bajor királyi hercegnő elég liberális felfogású volt ahhoz, hogy kibontakozhasson Sisi „különc” természete. Eleve nem nevelte vallásosan a gyerekeit, ami akkoriban botrányosnak számított, főleg uralkodói körökben. Sisi neveltetésének egyéb területein is lyukak tátongtak: nem játszott hangszeren, nem énekelt, nem igazán ismerte az udvari etikett szabályait, hibásan beszélt franciául. Ellenben imádta a természetet, kiválóan lovagolt, sőt vad vágtáival gyakran ráhozta a frászt a nevelőire.
Nem csoda hát, hogy természetességével és szépségével azonnal elbűvölte az ifjú Ferenc Józsefet, aki eredetileg Erzsébet nővérét, Ilonát akarta feleségül venni. Ez a történet minden romantikus Sisi-filmben és -könyvben benne van. Ám az már kevésbé közismert, hogy a császárné milyen nagy áldozatot hozott a szépségéért, és milyen nagy árat fizetett mindezért.
Házasság mínuszokkal
Az, hogy Ferenc József Sisi kezét kérte meg, eleve skandalumnak számított, főleg, hogy ezzel a lánykéréssel az ifjú vőlegény szembe ment az édesanyja, Zsófia főhercegné parancsával. Bár az ifjú Ferenc József és Sisi szerelemből házasodott, ami ritka volt a korban, Erzsébet mégis elég nagy mínuszokkal indult neki ennek a házasságnak, amelyek valószínűleg jócskán nyugtalaníthatták.
A Ferenc Józseffel való eljegyzéssel nemcsak a leendő anyósát, hanem – érthető okokból – a saját nővérét is ellenségévé tette. Ráadásul a házasság intézményéről elég rossz tapasztalatai voltak, ugyanis a szülei házassága messze nem volt boldog.
Arisztokrata körökben ritka, hangos családi veszekedések tarkították a gyerekkorát, és az édesanyjától gyakran hallotta, hogy „akkor magányos az ember igazán, ha férjnél van”.
Sisi és Ferenc József házasságában a problémák már a nászéjszakán elkezdődtek, ugyanis a házasságot nem tudták elhálni. Ez a korszakban iszonyú nagy szégyennek számított, hiszen a házasság legfőbb gyümölcsének a gyereket, elsősorban a fiúgyereket tartották, főként az uralkodói családokban. Hogy nem sikerült az aktust összehozni, szinte azonnal pletykatéma lett nemcsak Bécsben, hanem szerte Európában. Elképzelhető, hogy mindez mennyire feszélyezte Sisit, hiszen a „hibáért” egyértelműen őt tették felelőssé. És amikor végre, harmadik nekifutásra csak sikerült a dolog, akkor sem a boldog mézeshetek következtek, mert Ferenc Józsefet elszólította a kötelesség.
Sisi pedig ott maradt a bécsi udvarban az anyósával, aki alapból gyűlölte, és feltett célja volt, hogy megneveli a „parasztlányt”, aki nem tudott és később már nem is akart megfelelni a merev spanyol etikettnek, amely a Habsburg-udvart jellemezte.
Kerek arcú parasztlány
Furcsa belegondolni, hogy Sisit lánykorában nem tartották szépnek. Olyannyira nem, hogy az édesanyja tartott attól, hogy sohasem fog férjet találni, mert a bajor udvari körökben úgy vélték, egy csöppet sem arisztokratikus, leginkább egy kerek arcú parasztlányhoz hasonlít, akiben nincs semmi kellem, ráadásul túl darabos, mondhatni fiús a mozgása. Ez a rosszindulatú pletyka eljutott a kamasz lány fülébe (16 éves volt csupán, amikor Ferenc József feleségül vette), és úgy döntött, hogy bármibe kerül is, ő lesz a legszebb hölgy a Habsburg-arisztokrácia köreiben.
Hogy ez milyen jól sikerült neki, mindannyian tudjuk. Sisi szépsége legendás: karcsú termetét, kápráztató hajkoronáját, szomorú, szép tekintetét bárki fel tudja idézni, aki csak egyetlen képet is látott róla, és saját korában is Európa legszebb uralkodónőjének tartották.
Sisi élete végéig, szinte megszállottan harcolt a szépségért, és azért, hogy neki legyen a legkarcsúbb termete az udvarban. Bár kamaszként lehet, hogy fiúsnak tűnt, a 172 centis magasságához (a tizenkilencedik században a férfiak átlagmagassága 166 cm volt) 90 centiméteres mellbőség és maximum 50 kilós testsúly társult, a derékbősége pedig állítólag a szülések után sem volt több 50 centiméternél. Adalékként hadd álljon itt, hogy a legkisebb női ruhák (az XS-es, extra small) derékbősége manapság 60 cm.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Sisi önértékelési problémái már kamaszkorában elkezdődtek, ami teljeséggel érthető. Gondoljunk csak bele, hogyan reagálna a 14-15 éves lányunk, ha az osztálytársai kövérnek, vagy tramplinak mondanák? Valószínűleg úgy, mint Sisi: elkezdene koplalni. Az önéheztetés napi rutinjává vált, haláláig megtartotta sajátos étkezési szokásait. Reggelire szinte alig evett, vacsorára jobbára csak „mártást”. „Csak nyers csirke-, vad- és marhahúsból préselt levet volt hajlandó megenni, és hétvégenként kizárólag tojást, narancsot, valamint frissen fejt tehéntejet ivott” – írta feljegyzéseiben az egyik udvarhölgye. Voltak kifejezetten diétás napjai, amikor csak egyféle ételt evett: vagy csak gyümölcsöt, vagy csak tejterméket, vagy csak húst. De előfordult az is, hogy hetekig csak zöldségeken, máskor csak tojáson vagy halon élt.
Fitnesz a tizenkilencedik században
A családját és a bécsi udvart elborzasztották ezek a „kúrák”. De Schönbrunnban még inkább megbotránkoztak Sisi sportmániáján. Gyerekkora óta szeretett mozogni, az édesanyjával gyakran megerőltető túrákat tettek a hegyekben, lovagolni, vadászni pedig rendszeresen jártak. Császárnéként is gyakran lovagolt, vadászott, amivel nem is lett volna baj, hiszen az arisztokrácia életmódjába beletartoztak ezek az aktivitások. Ám az is botrányos volt, hogy Oscar Carrétól, Bécs egyik leghíresebb lovas akrobatájától vett órákat.
A tengert is imádta, sok időt töltött Korfun, saját kastélyt is építtetett ott. Ez még mindig bőven belefér egy császárné életébe, ám az már kevésbé, hogy imádott a tengerben úszni, mégpedig meztelenül.
Ez egyszerűen vérlázítónak számított, hiszen akkoriban a hölgyek ritkán merészkedtek ki a nyílt vizekre: a sekély vízre épített fürdőházakban, talpig felöltözve, kalappal a fejükön mártóztak meg a tengerben.
Korfun, a tikkasztó hőségben hosszú, többórás sétákat is tett, amelyek igen megerőltetők lehettek, hiszen nem rövidnadrágban és topban gyalogolt, hanem hosszú, uszályos ruhában, fűzőbe szorítva. A napi négyórás gyaloglásokat egyébként mindenhol megtartotta, és udvarhölgyei szerint a séta valójában meneteléshez hasonlított.
Ám a legnagyobb megbotránkozást azt váltotta ki az udvarban, hogy ahol hosszabban időzött, tornaszobát alakíttatott ki. Bordásfal, gyűrűhinta, korlát minden tornaszobájában volt, és rendszeresen végzett gimnasztikai gyakorlatokat is.
A haja rabszolgája
Sisi nem használt sminket (a korban egyébként sem volt divat, mert csak a „cédák” festették magukat), viszont nagyon ügyelt az arcbőrére. Saját maga is készített arc- és kézkrémeket, ezekhez lanolint, mézet, szezámolajat, tejet és rengeteg gyógynövényt használt. Gyógykúrái során naponta háromszor átmasszírozták a testét, hogy friss és ruganyos legyen.
Szépségének egyik ékköve a haja volt. Földig érő, dús haját különösen óvta és ápolta. A saját fodrásznőjéhez szoros kapcsolat fűzte. Pedig Fanny Feirfalik nem volt könnyű természet, gyakran összeveszett a császárnéval. Egy ilyen alkalommal jegyezte meg Sisi görög nyelvtanárának, Konsztandínosz Hrisztománosznak:
„Persze Fanny tudja, hogy csak ki kell várnia a kapitulációmat, hiszen a hajam rabszolgája vagyok.”
A hatalmas hajzuhatagot csak kifésülni napi három-négy órába telt, a hajmosás külön procedúrát jelentett. Két-három hetente mosták meg a császárnő haját (ami megint csak különlegesen gyakorinak számított a korban), ami egy teljes délelőttöt vett igénybe. A fodrásznő harminc tojássárgájából és konyakból készített pakolást, majd a megmosott hajat szétterítették a vállán és a császárnő egy vízhatlan kabátba burkolódzva addig sétált, amíg a hajkoronája meg nem száradt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Rögeszmésen számontartotta minden hajszálát. Fannynak minden egyes kihullott szál hajat ezüsttálkában kellett Sisi elé tennie, és a császárnő keményen számonkérte, ha túl sok haja maradt a fésűben. Ezért Fanny cselhez folyamodott: a fésűt egy ragacsos szalaggal gyorsan megtisztította, mielőtt megmutatta volna a császárnőnek, így az megnyugodhatott, hogy egy szál haja sem hullott ki a hajápolás során.
Különös halál
Sisi házassága közel sem volt boldog. Ebben jócskán szerepet játszott az anyósa, Zsófia anyakirályné ellenségeskedése, aki konkrétan elszakította a fiatal asszonyt a saját gyerekeitől. Később kislánya halála, majd fia, Rudolf trónörökös öngyilkossága, Ferenc József nőügyei csak mélyítettek a depresszióján, vagy ahogy a korban mondták: melankóliáján. Rudolf trónörökös halála után a házaspár gyakorlatilag külön életet élt. Sisi sokat utazott, és szinte megszállottan megtartotta azt a napi rutint, amelynek hosszú évtizedeken keresztül köszönhette a szépségét.
Az orvosai igyekeztek a császárné „melankóliáját” kezelni, és a korszakban legjobbnak tartott gyógymóddal: kokain-, illetve heroininjekciókkal akartak javítani a kedélyállapotán. A napi kokaininjekcióktól függetlenül a kutatók ma úgy vélik, hogy Sisi mégsem lett kábítószerfüggő, azonban láncdohányosnak számított. Ami abszurdnak tűnik, tekintve, hogy mennyire ügyelt a megjelenésére, ám akkoriban nem tudtak a dohányzás negatív hatásairól, például arról, hogy öregíti a bőrt. A lényeg, hogy udvarhölgyeinek visszaemlékezései szerint napi 30-40 szál orosz, illetve török cigarettát, és tíz-tizenkét szál erős szivart szívott el.
A halála is összefüggésbe hozható a szépségmániájával. 1898. szeptember 9-én Luigi Lucheni olasz anarchista Genfben egy megélezett reszelővel leszúrta a császárnét. A fegyver átszúrta a tüdőt és a teljes szívet, ám csak órákkal később vették észre, hogy milyen hatalmas a baj. A szoros fűző ugyanis visszatartotta a vérzést, és a vér a szívburokban gyűlt össze. Amikor a császárné végül elájult, és meglazították a fűzőjét, akkor derült ki, hogy halálos döfés érte. Már nem lehetett rajta segíteni.
Valamint: Marie Louise von Wallersee-Larisch: Sisi udvarában, Európa Kiadó, Budapest, 2019, Arnold van de Laar: Kés alatt, Helikon Kiadó, Budapest, 2022; Ferenczy Ida, a királyné társalkodónője; National Geographic Magyarország, 2008. április 7.
Kiemelt képünk forrása: Wikipedia / Csanády
