Sofia Coppola: „Ebben a szakmában senkinek sem könnyű, kívülről mégis úgy tűnhet, hogy nekem az”
Sofia Coppola a ’90-es évek végén, a rendezők újhullámának egyik képviselőjeként tört be a színre, majd vált generációja egyik legbefolyásosabb és vizuálisan legjellegzetesebb filmesévé. Bár sokan azt gondolnák, hogy édesapja révén semmilyen nehézséggel nem kell szembenéznie a pályája során, ez azért nincs teljesen így. Krajnyik Cintia írása.
–
Állandó mozgásban a megérkezésig
Francis Ford Coppola és Eleanor Jessie Coppola művész, forgatókönyvíró és dokumentumfilm-rendező lányaként, Sofia Coppola egész gyerekkorában úton volt, annak megfelelően, hogy apja munkája éppen hova szólította a családot a Napa-völgyi kaliforniai otthonukból. Amikor Eleanor Coppola 1971. május 14-én egy manhattani kórházban vajúdni kezdett harmadik gyerekével, férje épp Harlemben forgatta A keresztapát. A hír hallatán azonnal magához ragadott egy kamerát a díszletből, és a kórházba rohant, hogy megörökíthesse a pillanatot.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Amikor kimondták, hogy lánya született, apám lélegzete elállt, és majdnem leejtette a kamerát”
– mesélte nemrég Sofia Coppola a The New Yorkernek a születési videójáról. A felvétel – amelyet a család az évek során többször is levetített, és egy Eleanor által tervezett feminista művészeti installáció részét is képezi – volt az első a sok közül, amelyben Sofia apja lencséjén keresztül látható.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Sofia Coppola születése után nem sokkal a szélesvásznon is megjelent, ő látható ugyanis A keresztapa keresztelési jelenetében, de ha épp nem is szerepelt apja munkáiban, állandóan a forgatások közelében volt. Óvodába a Fülöp-szigetekre járt, mert ott vették fel az Apokalipszis mostot, az általános iskolát pedig az oklahomai Tulsában végezte, ahol A kívülállók és a Rablóhal című filmek készültek.
„Olyan voltam, mint egy katonai család gyereke, mindig más iskolákba jártam, más városokban. De az, hogy állandóan mozgásban voltunk, a hasznomra vált. Jól alkalmazkodom az új helyzetekhez, és éppen ezért tudok kötődni Priscillához is, aki tényleg katonai családba született” – mondta nemrégiben legújabb filmje kapcsán a W Magazine oldalán.
Pedig kezdetben minden porcikájával tiltakozott az ellen, hogy a családi hagyományokat követve ő is a filmes világ tagja legyen.
Ugyanis nem csak a szülei dolgoztak ebben a szférában: unokatestvérei, Nicolas Cage és Jason Schwartzman, nagynénje, Talia Shire, bátyja, Roman, és nagyszülei szintén ebben szocializálódtak. A California Institute of the Arts művészeti egyetem hallgatójaként még magazinszerkesztőként képzelte el a jövőjét, divattal és fotózással szeretett volna foglalkozni, azonban egy ponton ráébredt, hogy a filmkészítés egyesíti mindazt, amit szeret. 1999-ben írta és rendezte debütáló filmjét, az Öngyilkos szüzeket Kirsten Dunst és Kathleen Turner főszereplésével, ez pedig
azonnal megalapozta azt az álomszerű, tragikomikus, nőies esztétikát, amely minden filmjének a jellemzője
– írta 2023 szeptemberében a Financial Times.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az előíteletek őt sem kímélték
Sofia Coppola míg kezdetben a kamera előtt tűnt fel, végül a másik oldalon futott be, a ’90-es évek végén, a rendezők újhullámának egyikében tört be a színre Paul Thomas Anderson, Darren Aronofsky és Wes Anderson mellett, és vált generációja egyik legbefolyásosabb, vizuálisan legjellegzetesebb filmesévé. Második alkotásáért,
a 2003-as Elveszett jelentésért az Oscar történetében harmadik nőként jelölték a Legjobb rendező díjára, és elsőként zsebelhette be A legjobb eredeti forgatókönyvért járó elismerést.
Sok támadást kapott amiatt, hogy pályáját szokatlanul gazdag források egyengették, hiszen apja cége, az American Zoetrope minden filmjének producere is volt. Kár tagadni, hogy olyan kapuk nyíltak meg előtte, amelyekről más kezdő rendezők csak álmodhatnak, ezzel együtt az is igaz, hogy egy direktor sem kaphat zöld utat egyetlen csettintéssel projektekhez, különösen női rendezőként egy olyan iparágban, amelyet továbbra is a férfiak uralnak. Coppola elég öntudatos ahhoz, hogy tudja, furcsán hangzana, ha valaki az ő helyzetében panaszkodna, a The New Yorkernek így fogalmazott egy néhány napja megjelent interjúban:
„Ebben a szakmában senkinek sem könnyű, kívülről mégis úgy tűnhet, hogy nekem az.”
Még 2017-ben ugyanennek kapcsán mondta el a The Guardiannek, hogy egy akkora ikon lányának lenni, mint Francis Ford Coppola, bizony megvannak a hátulütői is a nyilvánvaló előnyök mellett.
„Amikor elkezdtem filmezni, az emberek rögtön azzal jöttek, hogy szuperül válogattam össze a filmem szereplőit, és egyből azt kérdezték, hogy az apám vagy a férjem segített benne. (Akkoriban Coppola férje a szintén rendező Spike Jonze volt – a szerk.) És ez elég sértő volt. Soha senki nem mondta volna ugyanezt, ha férfi lennék.”
Amikor arról kérdezték, zavarja-e, hogy a mai napig Francis Ford Coppola lányaként hivatkoznak rá, így felelt: „Attól függ, miről van szó. Büszke vagyok rá, hogy ő az apám.
Tőle tanultam meg, hogyan legyek igazán tökös és őrizzem meg az integritásom. De a munkámnak már megvan a saját identitása, és bár ő nagyszerű mester, örülök, hogy kialakíthatom a saját munkamódszereimet.”
A Coppolákhoz hasonlóan neki is saját, határozott elképzelései vannak
A Financial Timesnak azt is elárulta, hogy bátyjával, Romannel szoros együttműködésben dolgoznak, aki minden filmjének munkálataiban részt vett eddig:
„Szinte olyan, mint egy terapeuta. Teljesen megért engem, és segít kitalálni, hogy mit hogyan kellene csinálnom, miközben mások biztosan rám akarnák erőltetni a saját elképzeléseiket.”
Sofia Coppola hozzáteszi, hogy ezzel szemben apja tanácsait kevésbé fogadja meg, ha munkáról van szó, annak ellenére, hogy nagyon közel állnak egymáshoz.
„Nem akarok túl sok hozzájárulást adni a munkámhoz másoknak, és
apámnak elég erős meglátásai vannak. A saját szemszögéből látja a dolgokat, én viszont nem akarok férfi perspektívákat a világomba”
– mondja nevetve.
Azt is elmondta – röviddel a SAG-AFTRA filmes sztrájk (Dián Dóri ITT írt róla korábban) kitörése előtt –, hogy rendkívül nehéz helyzetben vannak a mai pályakezdők:
„Jól megalapozott karrierem van, és még így is könyörögnöm kell a forrásokért, ha filmet szeretnék csinálni. El se tudom képzelni, milyen lehet most belevágni ebbe a szakmába. Mindenki igyekszik a kommerszebb, biztonságosabb utat választani, mert nem akarnak kockázatot vállalni.”
Priscilla és én – Akár ez is lehetett volna új filmje munkacíme
A művészien megtervezett, de mégis őszinte melankólia Coppola minden filmjét átjárja, és ez a hazánkban ma debütáló Priscillában is tetten érhető. (Gyárfás Dorka a Priscilla Presley-t megformáló Cailee Spaenyvel készített interjúját ITT olvashatjátok.)
A film kapcsán Coppola így nyilatkozott a W Magazine oldalán:
„Évekkel ezelőtt olvastam Priscilla Presley Elvis és én című könyvét. Könnyű nyári olvasmány volt, számos kisebb kiruccanásunkra vittem magammal, amikor az egyik lányom, Cosi megkérdezte, hogy »te még mindig ezt a könyvet olvasod?!« Láttam magam előtt, hogyan lehetne Priscilla könyvéből film: amikor olvasod, úgy érzed, részese vagy az élményeinek. Leírja például, amikor először ment be Elvis hálószobájába, mekkora volt az ágy, és egyből azokra a nőkre gondolt, akik korábban ott jártak. Emlékszem, rögtön az jutott eszembe, hogy az is rémisztő, amikor az ember először megy be egy átlagos srác szobájába, hát még, ha ez a srác maga Elvis!”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Priscilla 14 éves volt, amikor megismerkedett Elvisszel, és 17, amikor rávette a szüleit, hogy engedjék Gracelandbe költözni.
„Nappal Priscilla katolikus iskolába járt Memphisbe, és éjszaka Elvisszel bulizott” – folytatta Coppola. „Nagyon érdekesnek találtam, hogy nem hívhatta át a barátnőit Gracelandbe, majd a lányok pletykálni kezdtek róla a háta mögött. Teljesen elszigetelődött. Furcsa mód tudtam hozzá kapcsolódni:
Emlékszem, a húszas éveimben beleszerettem egy srácba, és azt gondoltam, ha vele vagyok, nem kell saját identitást kialakítanom, elég csupán a barátnőjének lennem. Lesújtott, hogy a kapcsolat nem működött, de ez arra kényszerített, hogy rátaláljak a valódi személyiségemre, és ez meglehetősen hasonló mindahhoz, ami Priscillával történt,
aki elvesztette önmagát az Elvisszel való kapcsolatában.”
Bár munkái gyakran a nők életének izgalmas és egyúttal traumatizáló átalakulásaira fókuszálnak, Coppola filmjei egyedülállóan szépek, és tele vannak álmodozó, intim képekkel. Finomsága és a részletekre való odafigyelése központi szerepet játszik minden tevékenységében – nem véletlen, hogy a divathoz is szoros kötődése van –, és ez alól Priscilla sem kivétel.
A filmet a hazai közönség mától láthatja a mozikban.
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ picture alliance / Contributor
