Halloween, mindenszentek, halottak napja, reformáció: mit is ünneplünk pontosan?
Mostanában elég gyakran felütik a fejüket a közösségi médiában olyan megjegyzések, mint: „Nálunk nincsen halloween! Nálunk mindenszentek van!” Vagy: „Nálunk nincs mindenszentek! Mi a reformációt ünnepeljük!” Persze, hogy ki, mit és hogyan ünnepel október utolsó, november első napjaiban, az mindenkinek a magánügye. Azonban illik tiszteletben tartani a másik vallási vagy kulturális szokásait, ezért nem árt tisztában lenni ezeknek az ünnepeknek az eredetével, jelentésével. Miklya Luzsányi Mónika írása.
–
Mindenszentek vagy halottak napja?
Ha az elején akarjuk kezdeni, mármint történetileg, akkor Magyarországon, sőt egész Európában is a mindenszentek számít a hagyományosabb ünnepnek, hiszen ez kapcsolódik a római katolikus ünnepkörhöz, ahol a szentek tisztelete, ünnepnapjaik megtartása sok évszázados hagyomány. Ha megnézünk egy római katolikus naptárt, majd minden napra jut egy szent, akinek éppen az ünnepnapja van. A római katolikus szentek számát ezer és nyolcezer közé teszik. A pontos számot azért nehéz megadni, mert a kereszténység első századaiban elég szabadon adományozták a szent címet, például a vértanúk mindegyikét szentként tisztelték. Az azonban bizonyos, hogy csak Ferenc pápa 893 személyt avatott szentté.
Ráadásul a teológusok és a hívők jó része is azon a véleményen van, hogy a szentség nem a Vatikán döntésétől függ, és akik mennybe jutottak, azokat mind szentnek tekinthetjük. Az ő ünnepük a mindenszentek, tehát minden olyan emberé, aki üdvözült. Ünnepnapjuk november elsején van.
A keleti egyházban már 380-ban is megtartották ezt az ünnepet, a nyugati egyházban pedig 609-től emlékeznek meg a mennybe jutott szentekről. Magyarországon az ezeregyszázas évektől szenteltek templomokat és apátságokat a mindenszenteknek, és több település nevében is felfedezhetjük ezt a szót. Gondoljunk csak a Csongrád-Csanád megyében fekvő Mindszentre, vagy a Veszprém megyei Mindszentkállára. Ma a római katolikus híveknek mindenszentek napján kötelező misén részt venniük.
A római katolikus ünnepkör szerint november másodika a halottak napja
Ekkor emlékezünk meg a halottainkról, ami azért is különösen fontos a katolikus híveknek, mert hitük szerint nem jut mindenki azonnal a mennybe, hanem vannak, akik a tisztítótűzben várják a végső megtisztulást, amelyben a még élő rokonaik segítségükre lehetnek. A halottakért való imádkozással, gyászmise mondatásával, különböző felajánlásokkal, amelyek lelkiek és anyagiak egyaránt lehetnek, a rokonok segíthetik szerettük szenvedéseinek lerövidítését.
Halottak napján tehát minden eltávozottra emlékezünk, amely hagyomány minden nép kultúrájában benne van valamilyen formában. Magyarországon is számos néphagyomány kapcsolódott ehhez az ünnephez, amelyhez a halottakért való harangozáson, misén, esetleg körmeneten túl a halott „etetése” és „itatása” is hozzátartozott. Ez sokszor összekapcsolódott az alamizsna osztásával is, mert a halottnak szánt ételt és italt végezetül a szegények között osztották ki, akik gyakran az adomány fejében imádkoztak az elhalt lelkekért.
A sírok megtisztítása, feldíszítése és a gyertyagyújtás alig több mint százéves szokás hazánkban. Az ipari forradalommal kezdődött el az a folyamat, hogy a falvakból sokan vándoroltak munkát keresve a nagyvárosokba, így ritkábban tudták meglátogatni szeretteik sírját.
Az esti körmentek gyertyáit helyezték el először a sírokon, hogy világítsanak a lelkeknek az ünnep vigíliáján, és ezt a hagyományt folytatjuk mi is mind a mai napig.
A reformáció ünnepe
A protestánsok nem ünneplik a mindenszenteket, és bár megemlékeznek halottaikról, sokan gyertyát sem gyújtanak, hanem a reformációt ünneplik október 31-én. Nem véletlen, hogy a reformáció ünnepe éppen erre a napra esik, mint ahogy az sem véletlen, hogy Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 1517-ben éppen ezen a napon tűzte ki a wittenbergi várkápolna kapujára 95 tételét.
Luther mélyen hívő ember volt, sokat szenvedett a bűnei miatt, még Rómába is elzarándokolt, hogy feloldozást nyerjen, de úgy érezte, minden emberi cselekedet hiábavaló. Gyötrődéseit megosztotta lelki gondozójával is, aki nagyon bölcsen azt javasolta neki, hogyha kétségei vannak, akkor a legjobb, ha Isten szavában, a Bibliában keresi a választ.
Luther hosszas Biblia-tanulmányozásai közben szembesült azzal, hogy a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg, és semmi emberi jócselekedet nem „számítható be” az üdvözülés érdekében. A döntés Isten kegyelmén múlik, tehát se a papok, de még a pápa sem adhat feloldozást, hanem csak egyedül Isten. Főként nem jár semmilyen spirituális előny a búcsúcédulák megvásárlásával, ami a középkorban az egyházban jókora üzletnek számított, mert azt hirdették, hogy egy kis pénz fejében bárki lerövidítheti szerettei szenvedését a tisztítótűzben.
Luther nem akart új egyházat létrehozni, hanem a célja az volt, hogy a római katolikus egyházat visszavezesse Isten igazságához, megreformálja. Innen a vallási mozgalom neve. Mivel a hangja nem jutott el a prominensekhez, végső elkeseredésében választotta azt a megoldást, hogy a tételeit kifüggesztette a wittenbergi vártemplom kapujára.
Igazság szerint ez egy igen jó médiahúzás volt, ráadásul kiváló időzítéssel. A tizenhatodik században a hírközlés nehézkesen működött, ám egy-egy ünnepnapra, búcsúra sok százan és ezren látogattak el a templomokba.
A mindenszentek ünnepe miatt tömegek keresték fel a wittenbergi vártemplomot is, és olvasták el Luther tételeit. Ráadásul Wittenberg egyetemi város volt, a diákok azonnal felkapták a fejüket Luther szavaira. Még aznap elkezdték sokszorosítani Luther tételeit, amelyek azután a reformációhoz vezettek.
A protestáns felekezetek megalakulása mind a reformációra vezethető vissza, amelynek alapja a 95 tétel volt. Európában, így hazánkban is, igen gyorsan szétterjedtek a reformáció tanai, amit a könyvnyomtatás elterjedése is elősegített. Magyarországon már az 1520-as évek elején megjelentek az „újhitű” prédikátorok, hiszen magyar diákok már az 1521–1522-es tanévben tanultak Wittenbergben. Ennek a több mint hétszáz éves hagyománynak a tiszteletére tartják a protestánsok október 31-én a reformáció ünnepét.
Halloween
A halloween nálunk valóban nem hagyományos ünnep, nagyjából a múlt század kilencvenes éveiben kezdett megjelenni hazánkban. A halloween egy régi angolszász ünnep, amit október 31-én tartanak. Eredete vitatott, de valószínűleg a kelta időkre, pontosabban a samhain (kiejtése: száuiny, vagy szaviny) ünnepre vezethető vissza, amely október 31-én, sötétedés után kezdődött, és a következő nap reggeléig tartott. Ez az ünnep jelentette a betakarítási munkák végét és a téli pihenő időszak kezdetét.
A kelta hagyományok szerint ezen az éjszakán a természetfeletti lények és a halottak is szabadon járnak-kelnek az emberek világában, és könnyen beköltöznek a testükbe. Ezt elkerülendő bújtak félelmetes maskarákba és világították ki a házaikat töklámpásokkal.
A halloween a tizenkilencedik században vált divatossá Amerikában, ahol a mi farsangunkhoz hasonló ünneppé vált. A gyerekek ijesztő álarcokat és jelmezeket vesznek fel, házról házra járnak, és Trick or treat! felkiáltással gyűjtik be az édességet azoktól, akik ajtót nyitnak nekik.
Magyarországon leginkább a töklámpás készítése terjedt el, illetve jócskán rendeznek jelmezes halloweeni bulikat is mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek. Ám az édességkéregetős házról házra járás nem tudott meggyökeresedni hazánkban.
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Carol Yepes
