Nemi erőszak, bigámia, szöktetés a zárdából: Árpád-házi boldog Erzsébet regényes élete

–

Először is tisztázzuk, hogy ez az Erzsébet nem az a Szent Erzsébet, akire először gondolnánk. Hiába királylány, hiába Nyulak-szigete, hiába apácaság. A közismert Árpád-házi Erzsébetet, akinek a nevéhez a rózsacsodát kötik, szentté avatták és nem boldoggá. (Szent Erzsébet apja II. András volt, az édesanyja Merániai Gertrúd. Igen, az az András és az a Gertrúd, akik a Bánk bánban szerepelnek.) 

Szóval az az Erzsébet nem ez az Erzsébet, akiről most beszélünk – és aki V. István lánya volt – de egyenesági rokonok (András dédnagyapja volt a mi Erzsébetünknek). Ám boldog Erzsébet nagynénjei közül kettőt is szentté avattak: Kingát és Margitot.

Árpád-házi Szent Kingát kevéssé ismerjük, pedig Lengyelországban nagy kultusza van, hiszen ő az ország védőszentje. Másik nagynénje, Árpád-házi Szent Margit kultusza viszont töretlen, és a kultusz kialakulásának Erzsébet is tanúja volt. Szó szerint, mert Margit szentté avatásakor ő is tanúvallomást tett arról, hogy a nagynénje két ízben is csodálatos módon gyógyította meg a betegségeit. 

Szóval egy ilyen családban szinte természetes, hogy a kislányt már négyéves korában beadták az apácákhoz a Nyulak szigetére, és nyolcévesen apácává is avatták. 

Ez volt a szerencséje, mert így kimaradt a nagy családi viszályból, amelynek során anyjának és testvéreinek hosszú éveken keresztül menekülnie kellett. Kezdetben tehát a zárda megmentette a nehéz időkben, és a fennmaradt tanúságtételek szerint Erzsébet, nagynénjéhez hasonlóan igen alázatos szolgája volt az Úrnak. Hiába volt hercegnő, szó nélkül elvégezte a legalantasabb munkákat is, böjtölt és imádkozott, ahogyan azt kellett.  

Margit halála után ő lett a zárda apátnője, és a korabeli feljegyzések arról tanúskodnak, hogy tehetséges vezetővé vált. Nemcsak szellemileg, hanem gazdaságilag is felvirágoztatta a zárdát. Egészen addig, amíg az ezerkétszáz-nyolcvanas években egy időre el nem tűnt a kolostori feljegyzésekből. 

Szerbiai kaland

Hogy pontosan hogyan került a Nyulak szigetéről Erzsébet Szerbiába, azt a források hiányában nehéz megmondani. Elképzelhető, hogy diplomáciai útra ment, mert Milutin István igencsak vágyakozott a szerb királyi trónra, amin adott pillanatban a bátyja ült, de amit végül 1282-ben megszerzett, és II. István Uroš néven meg is koronázták. A trónért folytatott harcban azonban jól jött volna neki a magyar király segítsége.

Elképzelhető, hogy Erzsébet a diplomáciai tárgyalások keretében utazott Szerbiába, és ott találkozott a leendő királlyal, akinek vagy nem volt türelme a diplomáciai huzavonához, vagy képtelen volt féken tartani a vágyait. Mindenesetre a korabeli krónika arról számol be, hogy Erzsébetet „parázna módon magáévá tette”, ami egyet jelent azzal, hogy megerőszakolta. 

Ebből persze nemzetközi botrány lett, annak ellenére, hogy Milutin feleségül vette Erzsébetet. Ám ez a házasság több szempontból érvénytelennek számított. Először is: Erzsébet apáca volt, tehát eleve nem házasodhatott. Másodszor: Milutinnak már volt egy felesége, tehát az új házasságával a bigámia bűnébe esett. Harmadrészt pedig: Erzsébet a római katolikus hitet gyakorolta, Milutin ortodox volt, így csak akkor házasodhattak volna össze, hogyha valamelyikük áttér a másik hitére. Milutin ezt is bevállalta volna, azonban nem került rá sor. A kutatók azt feltételezik, hogy épp az ortodox papság nyomására vetett véget a leendő szerb király Erzsébettel való viszonyának.

A másik verzió szerint Milutinnak nem jöttek be a diplomáciai tervei a magyarokkal kapcsolatban. Akkoriban ugyanis már Erzsébet öccse, IV. (Kun) László uralkodott, akit oly mértékben a kezük között tartottak az oligarchák, hogy képtelen volt sógorának bármilyen politikai, gazdasági vagy katonai segítséget nyújtani. Milutinnak tehát hasznosabb szövetségesnek tűnt a bolgár cár, így elvette annak lányát. Erzsébet pedig mehetett vissza a Nyulak szigetére.

Tüzesvérű apáca vagy okos diplomata? 

Erzsébet jelleméről nem sokat tudunk, ám a cselekedetei beszédesek. A Domonkos-rendi kolostor apátnőjeként felvirágoztatta annak gazdaságát, és számos illetményt szerzett meg a zárda részére. Ehhez a korszakban jócskán kellett határozottság és diplomáciai érzék, hiszen a királyi javadalmakra a főuraknak is fájt a foguk. 

Azt, hogy miként viselkedett a szerbiai kényszerházassága során, hogyan reagált férje bigámiájára, nem tudjuk. Valószínűsíthető, hogy két gyermekük született, és a fiú, István Konstantin egy rövid ideig a szerb trónt is magáénak mondhatta.

Lányát, Zoricát is szerb hercegnőként emlegetik, így majdnem biztos, hogy Erzsébet a gyermekei nélkül kellett visszatérnie Budára. A Nyulak szigetére vonult vissza, de úgy tűnik, erősen belefolyt az udvari életbe is.  

Erzsébetnek és IV. Lászlónak Szejhán, kun fejedelem lánya volt az édesanyja. De Lászlót elsősorban nem ezért hívták Kunnak, hanem mert gyermekkorában elrabolták a kunok, és túszként fogva tartották. László kunként nevelődött, és királyként is ragaszkodott a kun szokásokhoz. Például ahhoz, hogy a felesége mellett több ágyast is tartott. Persze a korszakban ezzel nem volt egyedül, ám a jó keresztény királyok igyekeztek leplezni a házasságon kívüli viszonyaikat, László azonban nem ezt tette. 

A felesége, Izabella persze kiakadt, de tudta, hogy csak a király szeretőinek ügyével nemigen fog foglalkozni senki, ezért diplomáciai síkra terelte a konfliktust, és a pápai követet is bevonta az ügybe. Elég nagy botrány lett, amelyben Erzsébet igencsak fontos szerepet töltött be. A kortársak szerint harcosan védte az öccsét, sőt, még szította is a viszályt, annyira védelmezte a kunok, és velük a király ágyasainak ügyét.

Gyorsan levonhatnánk a következtetést, hogy Erzsébet szexuális elvei mennyire liberálisak voltak. Tekintve az előzményeket és a későbbieket, ez sem kizárt, ám erre nincs bizonyítékunk. Az viszont bizonyos, hogy László szeretőinek védelme a trónutódlás szempontjából kézenfekvő lépés lehetett. Ugyanis Izabellától nem született Lászlónak gyermeke, így az adott pillanatban nem volt esély rá, hogy egyeneságon öröklődjön a trón. Ha azonban a kun fejedelmek valamelyik lányától született volna gyermeke Lászlónak, akkor a kunok segítségével a fattyú gyermek trónigényével folytatódhatott volna László leszármazottainak uralkodása. Izabella és Erzsébet konfliktusában tehát megint Erzsébet diplomáciai érzéke villan elő. Ez a viszály egyébként odáig fajult, hogy a király a Nyulak szigetére száműzte a feleségét, és a nővérét bízta meg az őrzésével. Ami azért egyikőjüknek sem lehetett kellemes. 

Erzsébet második házassága is elég botrányosra sikerült 

A korabeli feljegyzések szerint Erzsébet befolyása igen nagy volt a királyi udvarban, ahol sokat időzött. Itt ismerhette meg Záviš von Falkenstein, cseh lovagot, aki nemcsak testi erejével tűnt ki, hanem költői hajlamaival is. Persze hogy bolondultak érte a nők. Annyira, hogy hazájában, Csehországban sikerült elcsábítania Kunigundát, II. Ottokár feleségét, akit később, a király halála után feleségül is vett. Nemcsak anyagi szempontból, hanem a politikailag is jól jött ez a házasság, egészen addig, amíg Kunigunda élt. Ám amint fordult a kocka, Záviš egészen Budáig futott, hogy ott szövetségeseket keressen mostohafia, Vencel ellen. 

Az eseményeket innen kétféle interpretációban ismerjük. A hivatalos verzió szerint IV. László szívesen megegyezett volna a cseh nagyúrral, aki megtartotta Kunigunda birtokait, és az egyik legnagyobb cseh hadúrnak számított. Kun László ezért felajánlotta a nővére kezét.

A gondot az jelentette, hogy Erzsébet még mindig apáca volt. A király azonban csapatot szervezett, betörte a kolostor ajtaját, és elrabolta a hercegnőt. 

A második verziót Lodomér esztergomi érsek 1288. májusában írt leveléből ismerjük, amely szerint Erzsébet beleszeretett a nyalka lovagba, és „kéjvágyától vezéreltetve” maga adta az ötletet a királynak, hogy szöktessék meg a zárdából. Erzsébet korábbi életét ismerve nem elképzelhetetlen a dolog, főként, hogy meg sem várták az egyházi felhatalmazást, hanem szinte azonnal megülték az esküvőt. A felhatalmazás egyébként sohasem érkezett meg, éppen Lodomér rosszallása miatt. Így valójában egyházi áldás nélkül éltek együtt, ami a korban főbenjáró bűnnek számított, főként a királyi családok tagjai számára. 

Az ifjú pár Svojanov várába vonult vissza, és hamarosan gyerekük is született. Hét országra szóló keresztelőt akartak tartani, amire meghívták Vencel cseh királyt is. Vencel felesége azonban cselt eszelt ki: visszakövetelte a koronának Kunigunda birtokait. Erre Záviš nemet mondott, úgyhogy Vencel börtönbe vettette, majd 1290-ben kivégeztette, és így visszaszálltak a koronára Kunigunda birtokai.  

Boldog Erzsébet

Férje és birtokai elvesztése után Erzsébetnek valószínűleg el kellett menekülnie Csehországból. Hogy hova ment, mi történt vele, nem tudjuk. Csak tíz év múlva bukkan fel újra a neve az olaszországi San Pietro kolostor apácájaként. Kisfia ekkor már nem élt, és úgy tűnt, Erzsébet idős korára valóban szent életet élt. III. Sándor pápa 1170. évi rendelete szerint akkor avattak boldoggá valakit, ha 50 évvel a halála után szentségének híre elevenen élt, és legalább két csoda volt bizonyíthatóan köthető a nevéhez. Erzsébet megfelelhetett ezeknek az elvárásoknak, és bár kultusza mára elfelejtődött, a középkori Magyarországon sokan tisztelték. Azt, hogy ő maga életében valóban boldog volt-e a szó köznapi értelmében, nem tudhatjuk. De hogy kalandos életet élt, az biztos. 

Források: Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik, mult-kor.hu, lexikon.katolikus.hu

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Wikipedia/Hevenesi Gábor

Miklya Luzsányi Mónika