Ezért nyújtotta ki Einstein a nyelvét – Egy ikonikus fotó története

–

Nem kívánt reflektorfény

A riporterek órákon keresztül vártak a helyszín körül annak reményben, hogy elcsípik a világhírű professzor egyik szellemes poénját az éppen aktuális világpolitikai helyzetről – és hogy elkészíthetik a tökéletes születésnapi fotót.

Einstein nem rajongott a körülötte lévő médiafelhajtásért, és egyre inkább teherként élte meg a közvélemény által ráosztott szerepet, az este egy pontján mégis kénytelen volt szembenézni a fotósokkal. Egy limuzin hátsó ülésén, az intézet korábbi igazgatója, Frank Aydelotte és felesége, Marie közé szorítva nem tudott elmenekülni a villogó vakuk elől. Miután Einstein többször is jelezte, hogy nem szívesen tesz eleget az érdeklődésnek, az egyik riporter így kiáltott oda neki: „Hé, professzor úr, mosolyogjon egy születésnapi fotóhoz, kérem!”

A fizikus zaklatottságában nyelvet öltött üldözőire – a pillanatot pedig Arthur Sasse fotós örökítette meg.

A híres pillanatkép

A szétszórt, kócos hajú professzor, aki gyakran felejtett el zoknit húzni, ám akinek relativitáselméletét máig csak a világ legzseniálisabb elméi értik, már élete során ikonikus figurává vált, a pimasz pillanatkép pedig a popkultúrába is beemelte.

Amikor Sasse elküldte a képet a szerkesztőinek, azok vitatkoztak, hogy közöljék-e, mert attól tartottak, hogy a kép egy kiváló elméről készült, akinek a józan esze egy pillanatra elszállt. Nem sejtették, hogy a kép lesz a tudós leghíresebb és legmaradandóbb fotója: egy szerethető tréfamestert ábrázol, aki történetesen egy korszakalkotó géniusz is volt.

A fényképet azonban nem a fotós, hanem maga Einstein tette világhírűvé.

Kilenc példányt rendelt belőle, és úgy vágta körbe, hogy az Aydelotte-házaspár már ne legyen látható, a képekből pedig kollégáinak, barátainak és ismerőseinek is küldött. „A kinyújtott nyelv politikai nézeteimet tükrözi” – írta barátnőjének, Johanna Fantovának. 2009-ben egy eredeti, dedikált példány 74 324 dollárért kelt el egy árverésen, így ez lett a valaha készült legdrágább fotó a tudósról.

Einstein négy évvel később, 1955. április 18-án, 76 éves korában halt meg. Utasításokat hagyott megbízható barátjának és végakaratának végrehajtójának, Otto Nathan közgazdásznak. Azt akarta, hogy testét hamvasszák el, hamvait pedig szórják szét az Atlanti-óceán partján lévő Delaware folyó fölött.

Ne legyen tehát sírja kegyhely, csupán a munkája legyen a hagyatéka.

Azonban még ez a terv is kevés volt ahhoz, hogy megakadályozza például azt, hogy ellopják az agyát. Thomas Harvey, annak a kórháznak a vezető patológusa, ahol Einstein meghalt, eltulajdonította és konzerválta a professzor agyát annak reményében, hogy tanulmányozás céljából megőrizheti ezt a lenyűgöző szervet. A jövőbeli haszon szempontjából azonban Harvey rossz ereklyét választott.

A világ nem Einstein agyát, hanem az arcát akarta

Azóta, hogy 1951-ben, Einstein születésnapján elkészült a híres, nyelvnyújtós kép, milliószor reprodukálták már: posztereken és pólókon, üdvözlőkártyákon, bögréken és falfestményeken köszön vissza a fizikus arca. És még ma, évtizedekkel a halála után is számos rajongója van a forradalmi gondolkodónak és zseniális professzornak.

Egy ügyes kaliforniai ügyvédnek köszönhetően pedig Albert Einstein sokkal többet keresett posztumusz, mint amennyit életében valaha is. De vajon ezt akarta volna a nagy tudós?

Végrendeletének 13. cikkében úgy rendelkezett, hogy „kéziratai, szerzői jogai, kiadási jogai, jogdíjai, és minden más irodalmi vagyona” titkárnője, Helen Dukas és mostohalánya, Margot Einstein halála után a Jeruzsálemi Héber Egyetemre szálljanak, amely intézményt Einstein 1918-ban alapította. Arról azonban nem tett említést, hogy nevét vagy képmását könyveken, termékeken vagy reklámokban használhatják-e. Amikor Einstein a végrendeletét írta, még nem létezett a reklámjog fogalma, amikor azonban 1982-ben az egyetem átvette Einstein hagyatékát, a nyilvánossághoz fűződő jogok ádáz csatározások tárgyává váltak.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

@love_and_stamps által megosztott bejegyzés

A nyolcvanas évek közepén az egyetem elkezdte ellenőrizni, hogy ki használhatja Einstein nevét és képmását, és milyen áron. A potenciális licencadóknak azt mondták, nyújtsanak be ajánlatokat, amelyeket aztán meg nem nevezett bírák zárt ajtók mögött értékeltek.

Egy Einstein márkájú pelenka? Azt már nem! Einstein márkájú számológép? Oké!

Az Einstein-témájú pólók, halloweeni jelmezek, kávék, terepjárók és kozmetikumok árusítói egy pillanat alatt a bíróságon találták magukat. Az egyetem célpontja lett a piaci kofáktól kezdve a multinacionális vállalatokig mindenki, például a Coca-Cola, az Apple és a Walt Disney Company, amely 2005-ben 2,66 millió dollárt fizetett az 50 évre szóló licencért, hogy a Baby Einstein nevet használhassa csecsemőjátékaihoz.

Einstein értéke

A princetoni Institute for Advanced Studyban kapott tízezer dolláros fizetését – mai értékén nagyjából 180 ezer dollárt – az intézet úgy határozta meg, hogy az meghaladja bármelyik amerikai tudós fizetését. De az életében szerzett jövedelme jelentéktelen volt a halála után szerzett bevételéhez képest. 2006 és 2017 között Einstein minden évben szerepelt a Forbes által összeállított, a 10 legjobban kereső történelmi személyiséget – a kiadvány kifejezésével élve „halott hírességeket” – felsorakoztató listán, amely évente átlagosan 12,5 millió dollárt hozott a Héber Egyetemnek, amely Izrael első számú egyeteme. Óvatos becslések szerint az egyetem Einsteinnek köszönhető bevételei eddig 250 millió dollárra rúgnak.

Annak ellenére, hogy az egyetem többször is sikerrel járt az állítólagos jogsértőkkel szemben, a kritikusok továbbra sincsenek meggyőződve arról, hogy Einsteinnek lettek volna ilyen irányú céljai.

Világéletében ellenállt annak, hogy pénzt csináljanak a személyiségéből.

Az egyetem mindeközben azt állítja, hogy nemcsak joga, hanem erkölcsi kötelessége is, hogy „megvédje Einsteint azoktól, akik kétes asszociációkkal szennyeznék be a nevét”. 

Az ügy még messze nem rendeződött. Roger Schechter, a George Washington Egyetem jogi karának professzora a halál utáni nyilvánossághoz közvetítés jogát – amely védelmet nyújt egy személy nevének, képmásának vagy más személyazonossági jelzésének (például becenévnek, álnévnek, hangnak, aláírásnak, képmásnak vagy fényképnek) kereskedelmi haszonszerzés céljából történő visszaélése ellen – „teljes zűrzavarnak” nevezte.

Az Egyesült Államokban például mindössze 24 állam fogadott el hivatalos törvényt a halál utáni nyilvánossághoz közvetítés jogáról, amely a személy halálát követő húsz évtől száz évig terjedhet. New Jersey, ahol Einstein meghalt, egyike viszont annak a 17 amerikai államnak, amely nem korlátozta az örökösök azon jogát, hogy hasznot húzzanak egy elhunyt hírességhez tartozó jogokból – ami lehetővé teheti a Héber Egyetem számára, hogy korlátlan ideig pereljen az állítólagos jogsértőkkel szemben.

„Ha olyan problémát keresnék, amely a diákjaimat próbára tenné a jogi záróvizsgán” – mondta Schechter – „Einstein lenne az”.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/  Bettmann / Contributor

Mózes Zsófi