Ez tényleg nagyon fura világ – olyan, amiben élünk
Megnéztük a Fura világ című új Disney-animációs filmet
A Clade-család története valójában kicsit mindannyiunk és a jelenlegi világunk története, még akkor is, ha a csodaszép új Disney-animációban ők szürreális rózsaszín környezetben, bizarr kinézetű lények között próbálnak túlélni – ki lelkesen, ki pedig csak kényszerből. A mese – amellett, hogy az első perctől az utolsóig izgalmas és kalandos –, dupla üzenetet ad nekünk: beszél a generációk közötti feszültségekről (amikben szerintem minden család érintett, akár akarja, akár nem), és arról is, hogy hiába jár komoly áldozattal, meg kell óvnunk a helyet, ahol élünk, mert ha nem tesszük, akkor végünk. A mese 6+-os, és a hét és kilenc éves lányainkkal néztük meg, így az ő véleményüket is olvashatjátok. Tóth Flóra filmajánlója.
–
Minden ponton PC
A történet egy minimális, de sokatmondó előzmény után rögtön egy 2022-es átlag amerikai család hétköznapjaiba repít bennünket: fehér apuka, fekete anyuka, 16 éves LMBTQ+ tini, háromlábú kutya – beleköthetetlenül PC az egész. Nekem, aki kifejezetten kedvelem, ha az emberek mindenféleségét csodaszép animációban is nézegethetem, ez egyáltalán nem volt túltolva, de a szuperkonzervatív családmodell hívei lehet, hogy felhúzzák majd a szemöldöküket.
A kiindulási alap a következő: a családfő, Fürkész Clade felfedezett egy áramot szolgáltató növényt, aminek köszönhetően alapjaiban változott meg az életük néhány évtizeddel azelőtt. Más kérdés, hogy – mint a rövid előzménysztoriból kiderül – valójában az apja, a felfedező Merész Clade rángatta végig a családját (a megkérdezésük nélkül) az elvileg megmászhatatlan hegyeken, amikor a tini Fürkész megtalálta ezt az érdekes növényt. Annyit kért csak, hogy álljanak meg tanulmányozni kicsit, de az apja nem kompromisszumkész, és továbbmegy. A család többi tagja Fürkész mellett marad, visszamennek a növényért, elkezdik használni az általa termelt energiát, és Fürkész sikeres farmer lesz, akinek a növény felfedezéséért szobrot állítanak a város főterén. A hegyekből soha vissza nem térő apjáé mellett.
Mert
míg Fürkész leginkább a rossz emlékeket őrzi a kedves papáról, addig a város többi lakója a hős felfedező legendáját. (Milyen jellemző ez is a hétköznapi életben.)
És bár Fürkész mindent megtesz, hogy semmiképpen ne legyen ugyanolyan, mint az apja, valójában ő is a megkérdezése nélkül várja el a tini fiától, hogy vele dolgozzon a farmon, majd idővel vigye tovább az életművét.
Gondolhatnánk azt is, hogy micsoda csavar, ezt már mindenki megénekelte valamilyen módon (ami persze igaz is), de
annyira életszerű, annyira észrevétlen, hogy a magát lazának és modernnek tartó apa hogyan termeli újra – számára teljesen észrevétlenül – a saját traumáját.
Ez még mindig nem lenne elég egy mozgalmas és kalandos meséhez, úgyhogy ahelyett, hogy békében tolnák egymásra a traumáikat generációról-generációra, hirtelen egy akut problémát kell megoldaniuk: kiderül, hogy az energiát adó növényt megtámadta valami, így veszélybe került a kényelmes élet. Megjelenik a város női vezetője Fürkésznél – aki annak idején velük volt az egykori expedíción –, és elhívja felderíteni a bajt.
*NAGYON SOK SPOILER ALERT* (a vége spoilermentes, jelzem, hogy honnantól)
Szendvicsgeneráció és az emberek által okozott károk a világban
Bár Fürkész természetesen nehéz szívvel, de egyedül tervez belevágni az újabb expedícióba, a történet így sokkal kevésbé lenne érdekes, ezért úgy alakulnak a dolgok, hogy a családja is vele tart. És kiderül, hogy az ő világuk alatt van egy másik, nagyon izgalmas, de vitán felül fura világ. Itt aztán rémisztő helyzetek sorával találják szembe magukat, és mind közül az a legrémisztőbb, hogy megtalálják Fürkész halottnak hitt apját nagyon is élő állapotban. Úgyhogy azok az emlékek, amikkel eddig is küzdött, egy kiélezett helyzetben tolulnak elé, miközben az eddig rejtett konfliktusai is kirobbannak a fiával. Nem mondanám, hogy szívesen lennék Fürkész helyében.
Ja, és mire eljutna oda, hogy melyik generációs feszültséggel mit kezdjen, az is kiderül, hogy a növény, amit meg akarnak menteni, valójában parazita a monumentális lényen, amelyen élnek az emberek. Csakhogy ha nem mentik meg, akkor valószínűleg soha többé nem lesz elektromosságuk. Szóval családi és emberi szinten is nehéz döntés előtt áll Fürkész, mert végül is az ő kezébe kerül az irányítás. De ezt majd meglátjátok a filmben. Meg azt is, hogy vajon változik-e a nagypapa, aki hangoztatja, hogy ő túl öreg ahhoz, hogy megváltozzon, és azt is, hogy milyen maradandót alkotó mellékszereplő Fürkész felesége, aki olyan kulcsmondatokat mond ki, mint hogy az anyáknak joguk van bámulni a gyereküket, akkor is, ha ez a gyereknek kényelmetlen.
*NAGYON SOK SPOILER VÉGE*
Egy film lehet egyszerre szórakoztató és mondanivalóban gazdag is
A Fura világ minden szempontból 2022-es film (nem csak az LMBTQ+ és a női vezető miatt), ami úgy hordoz magával nagyon is hazavihető, és a gyerekek számára is értelmezhető üzeneteket, hogy közben az elsőtől az utolsó percig szórakoztat. Én konkrétan a kilencvenedik perc környékén néztem először az órámra (102 perces a teljes film), pedig nagy óranézegető vagyok (akkor már viszonylag nyilvánvaló volt, hova futunk ki).
Megkérdeztem a lányaimat, hogy szerintük mi volt a film üzenete, és mindketten azt fogalmazták meg, amiben éppen ők vannak érdeklődés szempontjából.
A kilencéves lányom szerint volt egy apuka, akinek nagyon fontos volt, hogy a fia ugyanolyan legyen, mint ő, és lett egy fia, aki nagyon más akart lenni, pont emiatt.
Aztán gyorsan kiderült, hogy a fiának is nagyon fontos az, hogy a fia ugyanolyan legyen, mint ő, úgyhogy csak hiszi, hogy nagyon különbözik az apukájától – ahelyett, hogy mind rájönnének, hogy akkor is lehet egymást szeretni, ha különbözőek.
A lelkes állatbarát és bogármániás hétéves lányom szerint viszont
az volt a fontos üzenet, hogy vigyáznunk kell a Földre, mert különben nem lesz hol élnünk.
Azt már csak az én felnőtt szemem teszi hozzá, hogy azt is elég elegánsan és szépen kidomborították, hogy a környezetvédelem akkor is fontos, ha az nekünk épp kényelmetlenséget okoz. Az is látványos volt, hogy ezt az attitűdöt a kezdetektől fogva a 16 éves „gyerek” képviselte a legegyértelműbben, még akkor is, amikor nem tudta, hogy amit éppen tesznek, az maximum rövid távon segít nekik, később a vesztüket okozza. Szóval az üzenetekhez még hozzácsapnám azt is, hogy minden felnőttnek, aki elkeveredik erre a filmre, megmutatja, hogy nem hülyeség figyelni a fiatal generációk véleményére, gondolataira. Egyébként természetesen sírtam is rajta (az Aladdinon is sírok mindig, szóval ez nem nagy szó), nagyjából háromszor. Őszintén ajánlom az ünnepi mozizásokhoz, nagy elvárásokkal ültem be rá, és nem kellett csalódnom. (Egészen hasonló hangzatos üzenetekkel próbálkozott három éve a Jégvarázs 2, és nekem sokkal kevésbé jött be.)