–

Rozsdás szög van a szívemben

…énekli egy bácsi a dörmögő hangján, apám mondja anyámnak, kapcsolja ki, mert nem bírja az LGT-t, anyám meg nem hallgat rá, ő akkor is imádja Presser Pici érces hangját, és bömbölteti a kazettás magnóból, amit kirak az ablakba, hogy az udvaron is hallja kerti munka közben. Nekem meg fogalmam sincs, mit jelent a rozsdás szög a szívben, de elképzelem, ahogy egy ronda, barna szög beleszúródik egy emberi szívbe, ami még lüktet, valaki meg veri befele kalapáccsal.

Sok emlékem nincs a szüleim kapcsolatáról, de arra ma is emlékszem, hogy az LGT örök vita tárgya volt, amíg el nem váltak. Apám nem szerette, anyám meg nagyon, apám sose ment anyámmal LGT koncertre, anyám később igen, ment, de már mással, és azt hiszem, ez épp eléggé jellemezte kettejük egyezségre soha nem jutó viszonyát.

Ringasd el magad

…üvöltöm majdnem két évtizeddel később az utolsó LGT koncerten Almádiban, ahol véletlenül futok össze anyámmal és élete szerelmével, aki nem az apám. Nem tudtam, hogy ők is jönnek, a kapcsolatunk épp nem túl szoros. Mi egy hajóval kötünk ki, jegyet az utolsó pillanatban szerzünk, isten se tudja, honnan, csokira vagyok sülve, a bikinire szaggatott farmersortot húzok, és strandpapucsban ugráljuk végig a koncertet a barátaimmal. Olyan magasra tudok ugrani, hogy anya is meglát, „jé, az ott Vicusom”, böki oldalba a kajla kamaszfiát, az öcsénket, és odarobogok, miután rámüzen, de megyek is tovább. 

Olyan volt akkor az élet: mentünk is tovább, nem sokat foglalkoztunk egymással, mit tudtuk mi még akkor, hogy nem is olyan sokára mekkora szükségünk lesz egymásra. És azt sejteni se mertük, hogy mennyire kevés közös időnk marad.

Egy elfelejtett szó

…én mondom az igazat, és te mondod a jót
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó.

De elkezdtünk egymás nyelvén beszélni, annyi idő után dőltek le a falak, és szépen lassan rájöttünk, hogy szóból vannak hidak két ember között. Amit elfelejtettünk, hogyan kell, az egyszerre megeredt, és anyám ült hónapokig a betegágyam mellett, mozdulni se tudtunk, és csak beszélt és beszélt és beszélt. És én egyszerre érteni kezdtem őt, a döntéseit, azt, hogy én miért vagyok olyan, amilyen, és ez a milyenség eléggé hasonlatos anyám jellemvonásaihoz. Arra persze csak később jöttem rá, hogy ez az azonosság, mennyire fontos. 

Van-e értelme vörös szőnyegen, meccsen vagy kulturális eseményen tüntetni? – Politikai aktusból popkulturális jelkép

Kult – 2022. május 27. – CSA

 

Álomarcú lány

…hívok egy régi álmot,
Várom ki benne áll… ez a dal szól, amikor a legdurvább, isten tudja, hányadik Covid-hullám kellős közepén elkapjuk egyszerre a koronát. Amikor pici lány voltam, folyton királylány akartam lenni, és nagyon nem ilyen koronáról álmodoztam. Rohadtul betegek leszünk, anyám is. Eleinte úgy tűnik, őt nem érinti annyira keményen, mint bennünket, akik egyből belázasodunk, nekem tüdőgyulladásom is lesz… de a kezdeti öröm hamar változik rémálommá.

Anyámnak nem megy le a láza, és már nem szép, mint egy színes álom, majd kurva gyorsan kiderül, hogy ezt nem álmodjuk, mert anyám egyre rosszabbul van…

Ha a csend beszélni tudna

Mi ezt nem értjük. Egyszerűen nem fogjuk fel. Két hét alatt történik az egész. Két hét, és huss, anyám nincs többé. Ülünk a konyhában, itt van anyám szerelme, a közös fiuk, az időközben nagyra nőtt, kajla öcsénk, aki épp most lép be a felnőtt életbe, ülünk és nézünk magunk elé.

Ha a csend beszélni tudna, elmondhatná, mi a jóistent csináljunk. 

Elmegyünk anyám cuccaiért a tartós lélegeztetési osztályra, értetlenül bámuljuk a türkizszín műanyag zsákot, kibontjuk, és meredünk a kis holmijára, a strasszos fürdőköpenyét és a csíkos hálóingét én viszem haza, a mai napig van úgy, hogy abban a kopott hálóingben alszom, csak már eltűnt belőle anyám illata. 

Megszervezzük a temetést, automatikusan kiválasztjuk az urnát, a sírhelyét, egyből kettőt veszünk, hogy ne legyen foglalt, ha majd a mellette lévő is kell valamelyikünknek, tudom, ez morbid. Megírom a búcsúbeszédet, eldöntjük, ki olvassa fel, egy barátunkat kérjük meg, mert mi úgyse bírjuk, és összerakjuk a zenéket anyám búcsúztatójára.

A szél lassan elfújja az utolsó dalom

…a zongora térdig porban áll. Ez az utolsó dal, amire anyám bulizik. Istenem, de imádta volna, ha végighallgathatná, milyen dalok szóltak 2021. április 12-én a tiszalöki temetőben.

Itt van Presser, anya, hallod, a kedvenc dalaid, amelyek egész életedben elkísértek, ez a dal szól utoljára, az Álomarcú lány után, A szél lassan elfújja az utolsó dalom.

Honnan tudta Pici bácsi, hogy ezt meg kell írnia az anyám temetésére úgy, hogy azt se tudja, hogy mi a világon vagyunk?

Presser hangját ugyanolyannak hallom, mint harminc évvel ezelőtt, amikor anyám kirakta a magnót az ablakba, és ő énekelt a kertben, amíg rendezte az ágyást, mi meg szedtük a sárgacsíkos krumplibogarakat, mert az volt apám által kiadva feladatba. 

Itt a tracklist azóta is a telefonomban, néha berakom anyám kedvenc dalait, és bőgök, mint egy hülye, de ezt csak akkor tudom megcsinálni, amikor egyedül vagyok, mások előtt nem megy. 

Ezt adta nekünk Presser Gábor, anyám örök ikonja, őérte rajongott egyedül életében, senki másért, jó, talán még Schumacher ütötte meg ezt a szintet, de az más tészta, mert Schumit nem lehetett kívülről fújni, Pici bácsit meg igen, így ő nyert anyámnál.

Hát így. 

Szentesi Éva

Kiemelt kép: Presser Gábor hivatalos oldala/ © Vető Gábor fotója