Ez a gyerekszínészek sorsa

Jason Bateman Kent Bateman producer gyerekeként látta meg a napvilágot 1969. január 14-én, és lényegében a kamerák előtt nőtt fel, hiszen már kisgyerekkorától reklámokban, sorozatokban és tévéfilmekben szerepelt. Elmondása szerint leginkább azt kedvelte a munkáiban, hogy kimaradhatott az iskolából. Ez azzal is járt, hogy nincs érettségi bizonyítványa, a Tinifarkas 2. forgatása miatt ugyanis nem tudta az összes vizsgáját letenni, így soha nem kapta kézhez a középiskola elvégzését igazoló papírját. Annyi baj legyen.

Első fontosabb munkája a legendás Farm, ahol élünk című sorozatban volt, amelyben egy éven keresztül játszott, majd sorra kapta a szerepeket – tizenöt éves korában David Hasselhoff mellett is feltűnt egy epizód erejéig a Knight Riderben,

1986-tól 1989-ig pedig a The Hogan Familyben láthatta a közönség, ahol rendezőként is bemutatkozhatott, mindössze tizennyolc évesen, és ezzel az Amerikai Rendezők Céhének legfiatalabb tagjává vált.

Bateman tízéves korától folyamatosan keményen dolgozott, és a szórakoztatóipar hamar le is rántotta magával a filmvilág legmélyebb bugyraiba. Tizenöt évesen vesztette el a szüzességét, tizenhat éves korától rendszeresen ivott, később pedig a drogokkal is meggyűlt baja. Egy 2009-es interjújában úgy fogalmazott, hogy az életének ez a szakasza a Tom Cruise főszereplésével készült Kockázatos üzlet történetéhez volt hasonló, tehát mintha a szülei otthon hagyták volna egyedül az autóval és egy rakás pénzzel anélkül, hogy tudta volna, mikor térnek haza. Arról is beszélt, hogy ha ivott, szeretett egész éjszaka kimaradni, és ittasan szívesebben nyúlt a drogokhoz is. Az ő szavaival:

„Olyan volt ez, mint a sült krumpli és a ketchup. Egyiket sem akarom a másik nélkül.”

A féktelen bulizásnak később az vetett véget, hogy 2001-ben feleségül vette Paul Anka lányát, Amandát, aki választás elé állította, és a jelek szerint okosan tette. 2006-ban született meg első lányuk, Frannie, majd 2012-ben Maple.

Amanda Anka, Francesca Bateman, Jason Bateman és Maple Bateman – Forrás: Getty Images / Axelle / Bauer-Griffin / FilmMagic

Imádni való figura

Jason Bateman évtizedes barátságot ápol Jennifer Anistonnal, akivel a Sejtcserés támadás és a Förtelmes főnökök című vígjátékokban játszott együtt, és aki így jellemezte a színészt: „Nagyon szerencsés vagyok, amiért barátjaként tanúja lehetek annak, hogy Jason milyen fantasztikus férj, apa és barát. Mi szeretetből csak úgy hívjuk, nagypapa. Tizenkét évesnek tűnik, közben pedig úgy játszik, mintha száz lenne. A haját minden nő irigyli. Keményen dolgozik.

Ő az egyik legcsodálatosabb férfi, akit ismerek.

Őszintén kapcsolódik, teljes figyelmet szentel a körülötte állóknak, mindig hiteles, és a legnagyobb nevetéseket is neki köszönhetjük. Nagyon büszke vagyok rá.”

A humora pedig tényleg legendás, itt épp Jimmy Kimmelnek panaszkodik arról, hogy nem érti, miért nem ő lett a világ legszexibb férfija, pedig a díjban reménykedve köszönőbeszédet is írt, amelyet rezzenéstelen arccal olvas fel. Az sem zökkenti ki, hogy a közönség szó szerint visítva röhög. Ez az ember egyszerűen zseniális, de tényleg, 2:44-től érdemes különösen figyelni:

Jason Bateman olyan ember hatását kelti, aki mindig higgadt, kiegyensúlyozott, szereti a munkáját, és él-hal a családjáért, közben pedig állandóan viccelődik. Úgy tűnik, azon kevesek közé tartozik, akiknek valóban sikerült kitombolniuk magukat, hogy aztán révbe érjenek. Arra, hogy mi a titka a több mint húsz éve tartó házasságának, meglehetősen egyszerű és gyakorlatias válasszal szolgál:

„Mindig lesz egy dögösebb nő. Mindig lesz egy másik nő. De végül, ha férj és apa akarsz lenni, választanod kell egyet. Egy ponton körbenéztem, és azt láttam, hogy azok a kapcsolatok működnek körülöttem, ahol a társak barátok. Én nem vonzódtam szexuálisan egyik női barátomhoz sem, szóval amikor találtam egyet, akihez igen, megkérdeztem tőle, hogy adunk-e ennek egy esélyt. És ez a titka, hogy miért tart még mindig.” 

 

Jason Bateman nem egy igazi sztáralkat, alig találtam vele készült írásos interjút, nincsenek pletykák és sztárallűrök, és az Ozark című sorozat előtti időkig valahogy az igazán nagy áttörés sem érkezett el a pályáján, noha 2005-ben már neki ítélték a legjobb férfi alakítás díját musical- vagy vígjátéksorozatban a Golden Globe-gálán, Az ítélet: családban nyújtott játékáért. Számomra óriási rejtély, hogy miért szerepelt annyi butácska és felejthető vígjátékban, de

az Ozark 2017-es indulásakor, Laura Linney mellett végre lehetősége nyílt bebizonyítani, hogy nemcsak színészként tartozik az élvonalba, de rendezőként is fenomenális.

Az Ozark direktoraként Emmyt is kapott 2019-ben, emellett a Stephen King-regényből készült sorozatadaptációban, A kívülállóban is ő rendezte az első két részt, ami talán épp ennek köszönhetően indult rendkívül ígéretesnek. (Kár, hogy aztán mélyrepülésbe kezdett, de ez csak az én személyes véleményem.) Mozifilmeket – a Vicceskedőket és a Szaftos szavakat – is jegyez rendezőként, de ezek mérsékelt sikerre tettek szert, a magyar címükből ítélve valószínűleg nem véletlenül. De talán nincs is ebben nagy rejtély: egész egyszerűen Jason Bateman csak abba fog bele, amihez kedve van, függetlenül attól, hogy azt a közönség és a kritikusok szeretni fogják-e, vagy sem. Ha ez épp egy könnyedebb vígjáték, akkor az, ha pedig a Netflix sikersorozata, akkor az.

A Vanity Fair videójában úgy fogalmazott:

„Apa, férj és egy film rendezője akartam lenni, mielőtt elcsap egy busz.”

A jelek szerint mindhárom sikerült, utóbbi pedig – reméljük – soha nem következik be.

Jason Bateman, Isten éltessen még nagyon sokáig!

Krajnyik Cintia

Felhasznált források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / Matt Winkelmeyer