–

1.

Marék Veronika: Kéményseprő Kelemen – Szegedi Katalin rajzaival – Pagony Kiadó

Nemrégiben olvashattatok nálunk egy kiváló interjút, amit Fiala Borcsa készített a nyolcvannégy éves, ma is aktívan alkotó és nagyon friss Marék Veronikával.

Ez a történet, ami most először jelent meg, hatvannégy évig türelmesen várt arra, hogy elkápráztassa az olvasókat, mert a szerző húszéves korában vetette papírra. Érdemes volt várni rá.

Marék Veronika ezek szerint már húszévesen is MINDENT tudott arról, mitől jó egy mese.

A lebegősen szép szerelmes történet egy Kelemen nevű kéményseprőről és egy kék ruhás lányról szól, meg egy viharról, ami összehozta, de szét is választotta őket. Direkt vagyok ennyire rejtélyes… inkább azt javaslom, hogy olvassátok el ti magatok a könyvet.

A nagyméretű betűkkel szedett, letisztult történetet akár egy kezdő is elolvashatja első önálló könyvként, de felolvasásra is kiváló, egyestés mese. Szegedi Katalin szemkápráztatóan gyönyörű illusztrációi is biztosan elvarázsolják majd a gyerekeket, ahogy a szülőket is.

Nem kérdés, miért teszi jobbá a világot ez a mese. Hisz úgy beszél az egyik legtisztább érzésről, a szerelemről, hogy az a gyerekeket is megérinti majd. 

2.

A két csillag – Egy vándor mesemondó történetei – Samuel Allo gyűjtése – Szimonidesz Hajnalka festményeivel – Kisgombos Könyvek

 

Ez az egyik legkülönlegesebb mesekönyv, amit valaha olvastam. Egy breton mesemondó, Samuel Allo járja a világot már hosszú évek óta stoppal és gyalog, nem visz magával telefont, és nincs pénze. 

Ez is azt bizonyítja, hogy mélyen hisz a mesék erejében – és bízik az emberekben. Meséket és jó embereket gyűjt.

Egyszer Magyarországon stoppolt, amikor fölvette őt az autójába Gombos Kata, a Kisgombos mesebolt és kiadó vezetője, aki történetesen kiválóan beszél franciául. Neki és a családjának is sokat mesélt Samuel, amíg náluk vendégeskedett. Ebből a találkozásból született ez a csodálatos mesegyűjtemény, amelyet a világ minden tájáról gyűjtött össze és mesélt újra Samuel, Gombos Kata pedig magyarra fordította, aki anyanyelvi szinten beszél „meséül”.

Hét egész estés, nyolc–tizenhat oldalas mesét találhattok a kötetben. Inkább felolvasásra ajánlom, nagyobb óvodás korosztálytól fölfelé. Valószínűleg sokat kérdeznek majd a gyerekek mesélés közben. Türelmesen válaszolgassatok nekik. Ti is sok kérdést föltesztek majd magatoknak, mert nem bírjátok ki, hogy ne olvassátok el a saját kedvetekért is újra és újra ezeket az elsőre megfejthetetlennek tűnő, mégis nagyon beszédes történeteket.

Bajzáth Mária a népmesék egyik legnagyobb magyarországi ismerője, a mesepedagógia módszerének megalkotója ezt írta a könyvről: 

„Ez a mesegyűjtemény az egyik legszebb és legigazabb, amit valaha olvastam. Ajánlom mindenkinek, aki felejthetetlen pillanatokat szeretne ajándékozni magának, vagy bárki másnak.”

Nem véletlenül szerepel a borítón az, hogy Szimonidesz Hajnalka festményei kísérik ezeket a sosem hallott meséket. Jóval több ez a látványvilág, mint illusztráció. Ha kinyitjátok a könyvet, rögtön látni fogjátok, hogy ez a kötet minden értelemben egy másik minőséget képvisel.

Itt most nincs rá mód, hogy bővebben is írjak róla, de ITT olvashattok interjúkat az alkotókkal, és egy bővebb könyvismertetőt is találtok. Nyilván nem kell magyaráznom, miért teszi jobbá ezt a világot ez a mesekönyv. Igéző ez az egész történet úgy, ahogy van. 

3.

Felhőpárna – Versek léten innen és túl – Orosz Annabella illusztrációival – Petőfi Kulturális Ügynökség

 

Hogyan lehet az elmúlásról és a transzcendensről úgy beszélgetni a gyerekekkel, hogy a fájdalom és a veszteség átélhető, érvényes, megosztható érzés maradjon, mégis legyen benne valami feloldás? Természetesen olyan versekkel (és mesékkel), amelyek a halálról szólnak.

A kötetet összeállító Ayhan Gökhan költő, gyerekirodalmi szakember maga is mélyen érintett a gyerekkorban elszenvedett veszteségekkel kapcsolatban, hétéves volt, amikor meghalt az édesanyja. Ez az érzékenység jól látható a válogatásban.

A négy ciklusba rendezett verseket a Szép Magyar Könyv-díjas Orosz Annabella illusztrálta a kék szín fájdalmasan szép ezer árnyalatával. Önmagukban a képek is átvezetnek minket egy olyan világba, ahol még soha nem jártunk, de mindannyian odakerülünk majd. Orosz Annabella ezt a láthatatlan világot is elénk tárta ámulatba ejtő képeivel.

A harmincöt neves kortárs magyar szerző közül egyet sem szeretnék külön kiemelni, pedig mindannyian megérdemelnék. Azt javaslom, hogy szerezzétek be a könyvet, hisz már a legkisebb óvodásnak is lehetnek olyan veszteségei, amelyeket nehezen dolgoz fel egyedül. Abszolút hiánypótló ez a válogatás. Kádár Annamária – többek között – ezt írta a könyv hátoldalán az ajánlójában:

„Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot (bár nem képes szavakba önteni, mi is ez), és még sokkal jobban fog félni.”

Adjunk hát kifejező szavakat, emlékezetes verssorokat a gyerekeinknek ahhoz, hogy ez a félelem feloldódjon a Felhőpárna ölelésében.

4.

Shona Innes – Agócs Írisz – Gondolatok kertje – Pagony Kiadó

 

Az ausztrál klinikai szakpszichológus és a magyar illusztrátor hetedik közös kötete a gyerekek fejében képződő gondolatokat egy kerthez hasonlítja. A lassan hömpölygő, egyszerű, mégis gyönyörű szöveg – Rét Viktória fordításában – éppúgy megszólítja a gyerekeket, ahogy a szülőket is. Önmagukkal szembeni gyengédségre hívja őket. Abban is segít, hogy megértsék és elfogadják gondolataik keszekuszaságát, és megoldást is kínál rájuk, mégpedig a lassulást, figyelmet és elmélyülést. Nehéz volna egyébként ezeket az elvont fogalmakat megértetni egy gyerekkel, de ez a kötet épp abban olyan kivételes, hogy garantáltan hat az olvasókra és a hallgatókra. Agócs Írisz pedig olyan intim képi világot teremtett ezekhez a könyvekhez, amelyek még inkább segítik a szövegek befogadását.

Minden esti rítus, krízishelyzetekre való megnyugtató közös foglalatosság lehet ez a könyvecske. Nem kérdés, hogy csakis jobb lehet tőle a világ.

5.

Sárvári Györgyi – Valentin és Mázli – Mesekönyv az epilepsziával élő gyerekekért – Central Kiadói Csoport

 

A meseíró-pszichológus szerzőnek ez már a sokadik olyan könyve, ami kifejezetten azért született, hogy valamilyen speciális segítséget nyújtson a gyerekolvasóknak és az őket nevelőknek, legyenek azok szülők vagy pedagógusok.

Kevesen csinálják igazán jól ezt a műfajt, hiszen legtöbbször óhatatlanul is valami tanmese kerekedik a hasonló típusú történetekből, de Sárvári Györgyi mégis úgy ágyazza mesékbe a segítséget, hogy a gyerekekben fel sem merül a gyanú, hogy tanítani akarnák bármire.

Ennek kulcsa pedig nem más, mint az, hogy Györgyi igazán ismeri a gyerekek lelkét, tudja, mikor és hová kell kanyarítani a mese fonalát ahhoz, hogy az igazán átélhetővé váljon.

Itt most kifejezetten ismeretterjesztő betétek is vannak a mese közben, de ezek sem akasztják meg a történetet, viszont rengeteget segítenek az epilepsziában érintett gyerekeknek és környezetüknek, akár az osztálytársaknak is. Azokat is eligazítja, akik a régi tévhitek miatt stigmatizálják az epilepsziával élőket. Endrődi Kata játékos rajzai is nagyon informatívak, és a betűméret is épp megfelelő ahhoz, hogy akár egy kezdő olvasó is elboldoguljon egyedül.

Kifejezetten ajánlom olyan gyerekközösségekbe, amelyekbe epilepsziával élő gyerek jár. Rengeteg kérdésre ad megnyugtató választ a kötet. Ettől is jobb, élhetőbb hely lesz a világ.

Ebbe a cikkbe most csak ez az öt kötet fért bele, de folytatom majd még ezt a sorozatot, mert tényleg nagyon sok olyan könyv van még, amit szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

Both Gabi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Rebecca Nelson