„Jó ember vagyok, aki gonosz férfiakhoz vonzódik” – Rita Hayworth ötször ment férjhez, mégsem találta meg soha a boldogságot
Azt hiszem, minden nő fejében megfordul legalább egyszer az életében az a gondolat, hogy mennyivel boldogabb lenne, ha szebb és csinosabb lenne, ha formásabb lábakat kapott volna a jóistentől, vagy nagyobb a melleket, dúsabb hajat, igézőbb tekintetet. Képzeljük el, hogy volt egyszer egy nő, aki páratlan szépség volt, nemcsak a környezete, hanem az egész világ szerint. Milliók hevertek a lábai előtt, nemcsak ünnepelt szupersztár, hanem szexszimbólum is volt, férfiak és nők egyaránt rajongtak érte. És mégsem volt boldog. Sőt. Bármilyen gyönyörű is volt, öt balul sikerült házasság, kiábrándultság, csalódottság jutott osztályrészül Rita Hayworth-nek, aki éppen ezen a napon született százhárom éve. Krajnyik Cintia írása következik.
–
Rita Hayworth Margarita Carmen Cansino néven született egy spanyol bolerótáncos és egy ír-angol revütáncosnő gyermekeként. Ennek megfelelően már nagyon korán maga is táncolni kezdett, ötévesen színpadra állt, nyolcévesen pedig már szerepelt a La Fiesta című zenés rövidfilmben. Az apa mindenképpen szerette volna kiaknázni a lányában rejlő lehetőségeket, ezért Hollywoodba költöztek, és olyan hírességek táncstúdiójában taníttatta, mint például Jean Harlow. Dancing Cansinos néven aztán mexikói lokálokban is szerencsét próbált apa és lánya, a legendák szerint ekkor nevezték el a lányról a tequilából készült Margarita-koktélt.
1935-től már Rita Cansinóként kapott kisebb-nagyobb szerepeket, majd férjhez ment az egykori olajmágnásból lett menedzserhez Edward Judsonhoz, aki igazi sztárt faragott feleségéből: a latin jegyeket magán hordozó Rita haját éjfeketéről gesztenyebarnára festették, kemény diétába kezdett, hogy gömbölyded alakját a hollywoodi trendekhez igazítsák, beszédórákat vett, és felvette édesanyja nevét, a Haworth-t, csak közbeékeltek még egy y-t, a még elegánsabb hangzás érdekében.
Az átalakítás meghozta a gyümölcsét
1939-ben már Cary Grant oldalán tündökölt a Csak az angyaloknak van szárnyuk című moziban, innentől pedig nem volt megállás. A színésznő nemcsak a legnagyobb csillagok közé emelkedett, de megkérdőjelezhetetlenül vált kora femme fatale-jává. Sorra forgatta a filmeket, melyekben lenyűgöző tánctudását is megcsillogtathatta a két legnagyobb tehetség – Fred Astaire és Gene Kelly – oldalán is. Bár énekhangja is kellemes volt, érdekesség, hogy filmjeiben soha nem a saját hangján énekelt.
Mindeközben zajlott a második világháború, és Ritából az amerikai katonák kedvenc pin-up girlje vált, képeiből csatába küldött férfiak sora nyert erőt.
Ezt a legtöbb újságcikk ehhez hasonló selyempapírba csomagolt kifejezésekkel írta körül, és valószínűleg azt is egyfajta elismerésnek tekintették, hogy állítólag a Bikini-szigeteken az 1946-os Crossroads-atomkísérletek során ráragasztották a Life címlapján megjelent képét az egyik atombombára.
E tett pozitív értelmezéséről második férje, a híres Orson Welles is megpróbálta meggyőzni a felháborodott Hayworth-t, és a Columbia stúdió képviselőivel egyetemben arra intette, hogy esze ágában se legyen sajtókonferenciát szervezni, ahol kikéri magának, hogy a személyét az atomkísérletekkel kapcsolják össze, mert a végén még hazafiatlannak tűnne.
Hayworth ekkor már Amerika első számú szexszimbóluma volt, lenyűgöző szépsége sorra hozta számára a csábító női karaktereket. Charles Vidor Gildája nagy botrányt is kavart. A film noir híres nightclubos jelenetében Hayworth olyan érzékiséggel vette le a hosszú fekete kesztyűjét, hogy a sztriptízt idéző képsorokat a cenzúra majdnem kivágatta a filmből. Ez persze nemcsak a színésznő karizmáján, hanem Rudolph Maté lengyel-magyar-amerikai operatőr, mai szemmel nézve is friss és izgalmas munkáján is múlt.
„Gildával bújnak ágyba, de mellettem ébrednek”
A sors iróniája, hogy valósában Rita Hayworth egyáltalán nem volt az a démoni szexistennő, melynek a szerepét ráaggatták, a magánéletben kifejezetten csendes, visszafogott, szerény jelenség volt.
Egyes anekdoták szerint addig nem is volt hajlandó szexuális kapcsolatot létesíteni valakivel, míg feleségül nem ment hozzá.
Talán ennek a disszonanciának is köszönhető, hogy igazán soha nem találta meg egyetlen férfi mellett sem a boldogságot. 1946-ban Orson Wellesszel akkor forgatták A shanghaji asszonyt, amikor már válságba jutott a kapcsolatuk. Férje vélhetően bosszúból találta ki, hogy a filmben Hayworth rövidre nyírt, platinaszőkére festett hajjal szerepeljen, a közönség azonban így is imádta. A film akkoriban nem aratott nagy sikert, utólag azonban a színésznő karrierjének csúcspontjaként értelmezhető, A shanghaji asszony megkerülhetetlen hivatkozási ponttá vált a filmesek körében, ráadásul a színésznő itt sokkal több mélységet mutathatott magából korábbi szerepeihez képest, bár ezek az árnyalatok lehet, hogy éppen azért mutatkoztak meg, mert férjével a kameráktól függetlenül is harcban álltak.
1949-től ’51-ig tartott a színésznő harmadik házassága Ali Khan pakisztáni herceggel, majd ezt követte az énekes Dick Haymes-szel kötött frigy, ami szintén vakvágányra futott, miután a férfi egy nyilvános rendezvényen szájon vágta a színésznőt, de az ötödik férjével, James Hill-lel is elváltak útjaik három együtt töltött év után. Egykori kollégája, Charlton Heston számolt be róla, hogy egyszer feleségével, Lydiával együtt vacsoráztak a párral, és Hill a szemük láttára alázta porig feleségét, aki kezét arcába temetve, könnyekben tört ki. A színész meg akarta ütni Hayworth férjét, de végül inkább távoztak az asztaltól. Később a memoárjában vallotta meg, mennyire szégyelli, hogy nem avatkozott közbe.
„A helyzet roppant egyszerű: jó ember vagyok, aki gonosz férfiakhoz vonzódik”
– fogalmazott egyszer a színésznő.
Hayworth-öt egyébként sem elégítette ki a sztárok felszínes élete, folyamatos magánéleti kudarcai mentén egyre fásultabbá, kiábrándultabbá vált, és a pletykák szerint egyre cinikusabb lett, szép lassan eltávolodott a szakmától is. A hatvanas években még szórványosan vállalt szerepeket, majd 1972-ben Az Isten haragja volt az utolsó munkája. Ebben erősen közrejátszott, hogy ingataggá és kiszámíthatatlanná vált, rendre elfelejtette a szövegeit, nemcsak párkapcsolati nehézségei és az alkoholproblémái miatt, hanem az Alzheimer-kór jelentkező tünetei miatt is, melyet akkoriban még nem ismertek fel. Előfordult, hogy jeleneteit mondatról mondatra kellett felvenni.
Hayworth kálváriája egyre drámaiabbá vált, 1974-ben egy hét alatt vesztette el mindkét testvérét, 1976-ban a londoni Heathrow reptéren pedig leszállították egy gépről, mert dührohamot kapott és ügynökére támadt. Betegségét csak 1980-ban mondták ki hivatalosan, egy évvel később pedig nyilvánosan beszélt arról, hogy milyen nehézségeket okoz neki és a környezete számára is az állapota. A kórral folytatott küzdelme nagyban elősegítette az Alzheimert övező tabuk ledöntését. 1981-ben kisebbik lánya, Yasmin Aga Khan felügyelete alá helyezték, majd 1987. május 14-én New Yorkban elhunyt. Emlékére évente jótékonysági gálát rendeznek, melynek bevételét az Alzheimer-kór kutatására fordítják.
Krajnyik Cintia
Felhasznált források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Donaldson Collection/Michael Ochs Archives
