–

Egy mindenkiért címmel debütált pár nappal a tokiói olimpiai szereplése előtt a Szilágyi Áronról (és az ő főszereplésével) készített dokumentumfilm, amely a kétszeres olimpiai bajnok elmúlt öt évét mutatja be. 

Alapvetően kit érdekelhet egy sportolóról szóló film?

Engem és bárkit. Még olyanokat is, akiknek semmi közük nincs a vívósporthoz. Mert nem feltétlenül a sport a lényeg, hanem az ember, akitől tanulhatunk valamit. 

Egy ekkora tehetségtől, és az ő mentalitásáról pedig kétségkívül van mit tanulni. 

Szilágyi Áron 18 éves korától, 2008-tól jóformán zsinórban nyerte a magyar bajnokságokat egyéniben és csapatban is. Teljesítménye kimagaslott minden versenyzőtársa közül. 2012-ben olimpiai arannyal tért haza kard egyéniben, Londonból és 2016-ban Rióból ugyanebben a kategóriában és ugyanilyen színű érmet hozott haza. Áron valódi büszkeség, nemcsak hazánk büszkesége, hanem igazi világklasszis. 

Egyáltalán, mit tud egy bajnok?

Amiért elsősorban érdekes ez a film, az az, hogy testközelből láthatjuk az olimpiai aranyérmest. Természetesen egy másfél órás dokumentumfilm nem képes arra, hogy százszázalékosan megismerjünk belőle valakit, de az ember esszenciáját megmutatja – ebben az esetben egy (első ránézésre) hibátlannak tűnő sportembert. 

Pontosan azért látjuk hibátlannak, mert képes megmutatni a gyengeségeit, a bukásait, a rossz perceit is.

Azt sem rejti véka alá, mennyire nehéz társként mellette élni, amikor éppen veszít. Külön dicséretes, hogy ez nincs elhallgatva. 

Amit minden igazán sikeres ember kiemel, ha a sikerről kérdezik, az a kemény munka. Ezt szajkózza Szilágyi is. Kemény munka nélkül, igazi akarat, kitartás nélkül nincs eredmény. Szilágyi pedig gyerekkorától stabilan halad a célja felé, még akkor sem tér le az útról, amikor vereséget szenved.

És ő bizony nem szeret veszíteni, olyankor dühös, és kegyvesztettnek érzi magát. De feláll, és megy tovább, és már a következő lépésre koncentrál.

Most épp a harmadik olimpiai aranyára, amire még soha nem volt példa korábban. Háromszoros egyéni olimpiai bajnok még nem volt nálunk kardvívásban.

Milyen ez a bajnok?

Ami Szilágyi Áront illeti, korán kel, és az az első dolga, hogy bevesse az ágyát. Azt mondja, ha ezt megteszi, akkor úgy érzi, már tett valami fontosat, és rendben indul a napja. Amikor erről beszél, a csapattársa nevetve mondja mellette: még a hotelszobákban is megcsinálja, hiába van ott személyzet, akinek ez a dolga. 

Az ágy bevetése tehát fontos rituálé.

De mi követi ezt még?

Futva munkába menni, két egyetemet végezni, kiegyensúlyozott magánéletet élni egy olyan barátnővel, akinek szintén van karrierje, és akivel nem is mindig élnek ugyanabban az országban.

Szilágyi fontos tulajdonsága az is, hogy mentálisan stabil. Pszichoterápiára jár, van mentális felkészítője, folyamatosan elemzi önmagát, és azt is külön kiemeli, hogy elengedhetetlen része az életének, hogy a magánélete rendben legyen.

Sok sportolónál megkerülhetetlen kérdés ez: az élsportolók általában nem buliznak, hanem megállapodnak, és biztos hátország van mögöttük. (Természetesen nem mindenkire igaz ez, de nagy általánosságban megfigyelhető.)

Szilágyi felesége, Betti azonban nem olyan nő, aki maximálisan alárendeli magát Áron életének, hanem külön karriert futtat, és a férje is említi, neki is fontos, hogy kölcsönösen támogassák egymást, ne csak a felesége támogassa őt.

Az elbukások is a bajnok részei

Mert nemcsak a győzedelmes diadalmenetről szól az Egy mindenkiért, hanem a vereségekről is. Amikor nincs meg valamiért a dicsőség, amikor nincs meg az a fokú összpontosítás, ami a győzelemhez kell. 

Ha ezek a részek kimaradtak volna a filmből, akkor egy idegesítően tökéletes, kifogástalan embert kaptunk volna, amilyen maga Áron sem akarna lenni. Mert a hős nem magányos, és nem is mindig hős. Ahogyan a sportoló említi a dokumentumfilm egyik pillanatában:

túl nagy nyomás lenne rajta, ha állandóan meg kellene felelnie egy tökélyre polírozott képnek. 

Szilágyi edzés közben (jelenet a filmből)

Pedig Szilágyinak minden adottsága megvan hozzá: kitartó, tehetséges, erős, okos, jóképű, rendezett, képes tanulni a vereségeiből, és ezektől inspiráló. 

Mi pedig tanulhatunk tőle, és magunkba szívhatunk valamicskét egy olimpiai bajnok mindennapjaiból. 

Muhi András Pires príma filmet készített. Szép képekkel és megfelelő ritmusban – egyáltalán nem unatkoztam.

Kevés sport áll közel hozzám – a vívás nincs is köztük –, de ezt a filmet nem is ezért kell megnézni. 

Szentesi Éva

Képek forrása: Vertigo Média Kft.