–

Az állandóan szorongó csodagyerek

Martha Argerich 1941-ben született Buenos Airesben. Juanita, az anyja láncdohányos volt, sötét, vastag szemüveget hordott, mert utálta a szemét, és a lányát sosem ölelte meg – de amikor Martha 12 évesen kijelentette, hogy Európában szeretne zenét tanulni, Friedrich Guldánál, elment egészen az államelnök Juan Perónig, hogy ösztöndíjat kérjen neki. És utazott Marthával az egész család. 

Az elsöprően tehetséges, de mindig szorongó csodagyerek ötévesen már koncertezett, nyolcévesen Beethoven C-dúr zongoraversenyével ejtette ámulatba a közönséget. Rettegett a nézőtértől, ki kellett lökni a színpadra, ahol zavarában szinte futott a zongoráig. A lámpaláz egész életén át elkísérte, szólóestjeit idővel el is hagyta, képtelen volt egyedül lenni a színpadon. Húszévesen kiégett, elfáradt, két évig nem játszott. Kedvenc tanára, Gulda újra órákat adott neki, az ő segítségével jutott túl a depresszióján.

Martha Argerich és Friedrich Gulda – Forrás: Getty Images/ullstein bild/ullstein bild

A zene oltárán feláldozott házasságok

Első férjétől megszületett a lánya, Lyda. Martha folyamatosan Európában koncertezett, és a kislány gyermekotthonban élt hat hónapos koráig, ahol csak a nagymamája látogatta, mígnem Juanita egy napon ki is lopta Lydát az otthonból, hogy elvigye az anyjához. Az apa ekkor gyermekrablás vádjával pert indított, és meg is nyerte: Martha hosszú évekre elveszítette a lányát. 

Mindeközben perfekcionalista megszállottsággal koncertezett, gyakorolt, lemezfelvételeket készített és láncdohányzott. Második férjével, Charles Dutoit karmesterrel próbálta újra megtalálni a családi boldogságot. Megszületett második lánya, Anna. Az állandó koncertek és turnék okozta feszültség miatt felbomlott ez a házassága is.

Harmadik házassága felszabadította ugyan, de a zene szolgálatának terhe nem engedte, hogy a férjével egymás mellett maradjanak. Leghíresebb lemezén Ravel ördögien nehéz zongoraművét játssza – ekkor már a harmadik lányával, Stephanie-val terhesen. Amikor meghallgatta a felvételt, elborzadt tőle: mást sem hallott benne, mint hogy egy várandós háziasszony klimpírozik.

Martha Argerich nem szeret interjút adni: miért beszélne magáról?

Nem is érti, hogyan lehet rajongani egy előadóért, aki mindössze a zenét tolmácsolja: szerinte nem az előadókat, hanem a műveket kell szeretni, Beethoven, Chopin, Prokofjev, Schumann darabjait.

Lánya, Stephanie 2012-ben dokumentumfilmet készített róla koncertrészletekkel, családi videókkal. Ha a zenerajongók arra számítottak, hogy végre közel kerülhetnek a befelé forduló hírességhez, csalódniuk kellett: a filmben Martháról talán csak annyi derül ki, hogy megfejthetetlen, és csöppet sem érdekli, hogy megfejtsék, mert nem ő a fontos. A film egyik jelenetében három lányával ül egy park füvén, hetvenévesen körömlakkárnyalatokon vitázik velük. És maga az örök titok.

1967-ben készült róla egy fénykép Claudio Abbadóval, amikor Prokofjev III. (C-dúr) és Ravel G-dúr zongoraversenyének lemezét vették fel. Mintha két ünnepelt színészt látnánk egy Fellini- vagy Godard-filmből. Közelebbről kivehető, hogy Martha a zongora fölé nyújtott kezében tartja az égő cigarettáját, a fénykép kedvéért sem tette le. Sosem érdekelték a konvenciók.

Abbado már nem él. Martha él, és egyre csak él: valaha fekete hajkoronája már ősz, de a temperamentuma és elsöprő tehetsége ma is éppoly átütő, mint fél évszázada. És élnek tovább, általa, a hatalmas zeneszerzők, Beethoven, Chopin, Prokofjev, Schumann művei, amelyeket ő ad át nekünk zseniálisan: értőn, pontosan, őszintén és igazul.

Utóirat: A kiismerhetetlen Martha Argerichhez egyedül lenyűgöző felvételei segítenek közelebb. Amikor nyolcévesen játssza Beethoven C-dúr zongoraversenyét:

És amikor 77 évesen játssza Beethoven B-dúr zongoraversenyének 3. tételét:

Sok boldogságot a 80. születésnapján, maga lámpalázas csoda, Martha Argerich!

Sirokay Bori

Kiemelt kép: Getty Images/Soeren Stache/picture alliance