„Az igazi arcom egyedül reám tartozik, senki másra” – A halhatatlan Csinszka

–

Születésében a sorsa

Törökfalvi Török Berta és désfalvi Boncza Miklós egyetlen lánya, Boncza Berta, alias Csinszka, vérfertőző házasságból jött világra az erdélyi Csucsán. Apja ugyanis a saját nővérének lányába szeretett bele. A negyvennyolc éves országgyűlési képviselő az alig húszéves lány férje és egyben saját nővérének veje lett, ám ezzel örökre megmérgezte a családi életet. Az események akkor vettek még az eddigieknél is tragikusabb fordulatot, amikor a huszonkét éves fiatalasszony – kislányuk születése után tíz nappal – meghalt gyermekágyi lázban.

„Senki sem örülhetett akkor nekem. Miattam halt meg az anyám, megokolt volt minden undor és bánat, amivel az Apám végignézhetett rajtam”

– írta Csinszka később naplójában, amely Vallomás a csodáról címmel jelent meg 2017-ben, a Szépmíves Kiadó gondozásában.

Az árva lány

Bár az apja intézetbe akarta adni, de nagyanyja, aki a lányát gyászolta, nem engedett öccsének, és maga nevelte egy szoptatódajka segítségével Bertát, aki beteges volt, és saját elmondása szerint roppant csúnya. „Sírás, vád, verekedés történt a halott megbékélt, kihűlt szíve körül. Testvérek ölték itten egymást” – írta Berta naplójában.

Apja időnként feltűnt előbb Kolozsváron, majd a csucsai birtokon, de nagyanyja ilyenkor elvonult, soha többé nem álltak szóba egymással. A feszült légkör megmérgezte a kislány gyerekkorát, és apja hiába halmozta el gyönyörű ajándékokkal, azt az űrt, amit anyja hiánya okozott, semmivel nem lehetett betölteni.

Nagyanyja a féltő gondoskodás mellett a kis Bertán szó szerint leverte azt a sok bánatot és feszültséget, amelyet át kellett élnie. Csinszka sokszor visszatér naplójában arra, hogy nagyanyja folyton verte és büntette, pedig ő soha nem értette, miért is kapott ki valójában.

Soha nem élhetett érzelmi biztonságban, hiszen hiába lakott idilli körülmények között, gyönyörű természeti környezetben és meglehetősen jó anyagi körülmények között, senki nem értette meg a kislány örökké elégedetlen, vadóc természetét.

Tízévesen Pestre került, az Erzsébet nőiskolába:

„[…] hat évig kínlódtam a tehetséges, rossz tanulók, a saját törvényeiket élő lázadón érzékenyek életét”

– írta erről az időszakról.

A kiskamasz Svájcban

Mint akkoriban az úrilányokat, tizenhat évesen őt is egy előkelő svájci intézetbe küldte az apja, hogy folyékonyan megtanuljon franciául, és olyan készségeket szerezzen, amelyeket ebben a társadalmi rétegben elvártak. Berta Svájcban is kilógott a sorból, nem volt elég engedelmes, magyarul beszélt például az egyik társával, amiért keményen megbüntették. Boldogtalan volt, és ábrándos.

Az a sok trauma, ami rövid életében érte, a művészetek felé hajtotta a magányos kamaszt. Nagyon tehetségesen rajzolt, verseket írt, az akkori konvenciókkal ellentétben később fotózott is, és ruhákat tervezett.

Ady

A tizenhat éves kislány elküldte pár versét először Tabéry Géza költőnek, felajánlkozott neki, de ő köszönte, nem kért belőle. Az elszánt lánygyerek nem adta föl: az akkor élő legnagyobb költők egyikének, Adynak is írt, aki nem csupán válaszolt rá, hanem elkezdődött egy négy évig tartó puhatolózó, olykor viszont nagyon is konkrétan kokettáló levelezés köztük, amely alatt egyáltalán nem találkoztak egymással. Ady különböző szanatóriumokban gyógyíttatta magát, míg Berta Svájcban, Csucsán, majd Pesten töltötte az idejét.

Amikor végül mégis találkoztak, 1914-ben, addigra Bertának már gyűrűs vőlegénye volt egy mérnökember, Lám Béla személyében.

Lám Béla később leírta, milyen volt szembesülni azzal, hogy Berta mellett feltűnt Ady. Leírásából kiderül, hogy Boncza Berta egyszerűen nem fogta föl, mit tesz gyűrűs vőlegényével, amikor vele is tovább incselkedik, mégis Adyt választja.

Sokan úgy nyilatkoztak róla később, hogy a világon a legönzőbb lény volt, akivel valaha is találkoztak. Furcsa és jellemző Berta személyiségének kettősségére, hogy fiatal éveit – rendkívül önfeláldozó módon – mégis Ady ápolásával töltötte, de ne szaladjunk ennyire előre.

Lám Béla lovagiasan távozott, Ady pedig levélben kérte meg az apától lánya kezét, aki hallani sem akart a házasságról. Így mindenféle jogi nehézségekbe, és sok-sok időbe telt, míg valóban egybekelhettek 1915. március 27-én. Az esküvői tanúik Ignotus és Vészi Endre voltak.

Élet az önpusztító zseni mellett

Már a nászéjszaka sem volt épp idilli, mert Ady egyszer csak eltűnt, és Berta rettegésben, egyedül töltötte az éjszakát. A költőt másnap hullarészegen találták meg egy árokban.

Az alkohol- és Veronál-függő Ady egyre jobban leépült, noha nagy szerelmes verseit, mint például az Őrizem a szemed címűt is ekkor írta meg, Bertának mégis leginkább az ápolói szerep jutott.

Apja halála után, 1917-ben Pestre költöztek, a Veres Pálné utcába. A még mindig csak a húszas évei elejét taposó ifjú asszony, nem kis anyagi áldozatok árán igazi óvó fészket építtetett férjének, ám Ady két évvel később, 1919. január 27-én meghalt. Az özvegy aztán még élete végéig pereskedett az Ady családdal a költő verseinek jogaiért.

Nem lett a nemzet özvegye

Csinszka alig huszonöt évesen megözvegyült, ám nem volt hajlandó elfogadni „a nemzet özvegyének” szerepét, sőt: nem sokkal férje halála után, a másik költőfejedelmet, Babitsot kezdte ostromolni, igen kevés sikerrel. A szemérmes költő írt ugyan néhány verset Csinszkának, mégsem óhajtott Ady örökébe lépni.

A fiatalasszony nem élhetett rajongás és elismerő férfiszemek nélkül, így 1920 augusztusában Márffy Ödön festőművész felesége lett. Ismét múzsaként szerepelt hát Csinszka, férje legalább száz képen örökítette meg alakját.

A kíméletlen és kegyetlen intrikus

Passuth László írta, hogy egy alkalommal, amikor Márffyéknál járt, Csinszka megmutatta neki a valóban sok tehetségről árulkodó gyönyörű pasztellképeit, amelyeket barátnőiről rajzolt. Majd egy mosollyal egy másik stósz rajzot vett elő, amelyeken ugyanezek a nők szerepeltek „a legkegyetlenebb aktban, amit valaha láttam. Ha ők maguk, az érdekelt jó barátnők is megszemlélhették volna, talán – megölik.” 

Kalandok és korai halál

Csinszka Márffy mellett sem nyugodott meg. Zaklatott és változatos szerelmi életétől férjét sem kímélte. A férj alázatosan elfogadta a más férfiak irányába túláradó érzelmeit, Csinszka pedig soha nem fogta vissza magát, ha új kaland kínálkozott.

Valószínűleg apakomplexusa is volt, mert mindig az idősebb férfiakhoz vonzódott. Többek között az idősödő, nős Mikes Lajost is meghódította 1930-ban, aki Az Est-lapok szerkesztője volt, és románcuk alatt érte a hirtelen halál. Ez talán még jobban megviselte Csinszkát, mint Ady elvesztése. De trófeái közé tartozott még Bárczy István is, Budapest egykori polgármestere, akit szintén elárasztott rajongói levekkel és túláradó érzelmekkel.

Még nem volt negyven, amikor valami újabb szerelmi dráma közepén agyvérzést kapott egy vacsora alatt, majd pár nap múlva a kórházban a következő agyvérzésbe bele is halt.

Kívánsága szerint, nyitott koporsóban ravatalozták föl. Vérvörös rúzs díszelgett holtsápadt arcán. Ezzel is azt üzente, amit egész addigi életével: „Az igazi arcom egyedül reám tartozik, senki másra.”

Both Gabi

Források: Borbély Sándor (szerk.): Szeretném, ha szeretnének – Ady Endre szerelmei. Holnap Kiadó, 2004

Vallomás a csodáról – Csinszka naplója. Szépmíves Kiadó, 2017

Rockenbauer Zoltán: Csinszka, a halandó múzsa – Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese. Noran Libro, 2017

Kiemelt kép: Fortepan/MAGYAR BÁLINT