A hercegné, aki maga írta a tündérmeséjét – Ma lenne 100 éves Ottrubay Melinda

–

Ottrubay Melinda 1920-ban született Budapesten, Ottrubay Dezső törvényszéki elnök lányaként. Édesanyja íratta be tánciskolába, az egészséges testmozgás érdekében nyolcéves korában, s csakhamar kiderült: Melindának nemcsak kedve, de tehetsége is van a tánchoz.

1931-ben a Brada Tánciskola a Royal Orfeumban tartotta egyik matinéját, itt figyeltek fel a Harlekin-táncot lejtő Ottrubay Melinda kivételes tehetségére. Az iskolában tanított a névadó Brada Ede fia, Brada Rezső is, aki nem mellesleg az operaház balettmestere volt, így az ifjú tehetség Melinda csakhamar az intézmény balettkarában találta magát. Tizennégy esztendősen státuszt és fix fizetést kapott, egy év múlva pedig elnyert egy nyolcszáz pengős ösztöndíjat Párizsba, ahol a moszkvai Nagyszínház egykori prímabalerinájától, Ljubova Jegorovától tanult. 

Ventilátor kisasszony

Radnai Miklós zeneszerző 1925-től egészen 1935-ös haláláig igazgatta az operaházat. Regnálását az intézmény egyik aranykoraként szokás emlegetni, s ez sok szempontból igaz is: Radnai financiálisan és művészileg is megerősítette az operaházat, megalapította az Operabarátok Egyesületét, és haladó szellemben mutatott be műveket a közönségnek. A visszaemlékezések szerint Radnai idején kezdték igazán komolyan venni az intézményben a balettoktatást (Radnai maga is komponált táncjátékot), ám míg a korabeli balerinák elmondása alapján a férfi táncosok nagy részének nagyjából annyi feltételt szabtak, hogy lehetőleg az orruk legyen az arcuk közepén, a nők kapcsán igen sajátságos szabályokat hozott a direktor úr.

Jelesül: tilos volt férjhez menniük, legfőképpen pedig gyermeket szülniük, hiszen a műfaj sikerének kulcsát túlnyomórészt a női báj és esztétika jelentette, amit nem lehetett ilyesmikkel tönkretenni.

Ebben szerepe volt annak is, hogy a korabeli kritikusok nagy része főként zeneileg volt művelt, és ilyen szempontból vizsgálta a balettelőadásokat is: a balerináknak javarészt „kislányos bájáról”, „ártatlan, éteri megjelenéséről” írtak – hiszen nemigen tudták megítélni, technikailag mit látnak a színpadon.

Ebből a gyorsan változó-fejlődő szakmai közegből ragyogott ki Ottrubay Melinda, akit „Ventilátor kisasszonynak” neveztek a házban, ugyanis egy piruettben 14-15 forgásra is képes volt. Csak a miheztartás végett: Brada Rezső háromhavonta rendezett forgásversenyeket a társulatban, így aztán nem csoda, hogy Melinda hamar rangot szerzett magának.

Tehetségének hamar híre ment Európa-szerte

Technikai képzettsége mellett színészi, szerepformálási képessége is egészen kivételes volt. „[…] nem elég az, hogy a balerina a rendező és a táncmester utasítása szerint tánclépéseket próbál. Én legalább nem elégszem meg ezzel. Ismernem kell annak az operának egész szövegét és muzsikáját, amelyben, ha csak rövid ideig is, de táncolnom kell. Mire eljön a premier, tánccá érik meg bennem minden, amit a zene kifejezni akar” – vallotta Ottrubay Melinda, aki minden egyes szerepére alaposan felkészült: múzeumokat járt, rengeteget olvasott, hogy tisztában legyen a mű kulturális kontextusával.

Fellépett Bécsben, Münchenben, Bayreuthban is.

Az 1943-as idény kezdetekor az operaház prímabalerinájává nevezték ki, s innentől popkulturálisan is meghatározó szereplője lett a magyar közéletnek: reklámszerződéseket kapott (például az Odol szájvíz arca lett) és filmszerepeket kínáltak neki.

Noha szerepelt például a Pénz áll a házhoz című moziban, nem igazán volt ínyére a filmezés, az ő igazi otthona a színpad volt. Tizenkilenc esztendősen már könyvet írt a balettművészetről – ez is jól jelzi kivételes tudását, műveltségét.

Nem a magyar Grace Kelly

Noha könnyű volna rásütni, Ottrubay Melinda közel sem „a magyar Grace Kelly”, még akkor sem, ha a sikeres karriert egy hercegért hagyta ott. Esterházy Pál ugyanis, aki maga is lelkes rajongója volt Melinda táncművészetének, sohasem kérte, hogy hagyja ott érte a színpadot. A többi párhuzamot pedig a magyar történelem mosta el.

A későbbi házaspár a balatonfüredi mólón találkozott először – pontosabban a tizenhárom esztendős Ottrubay Melinda megilletődve úgy köszönt oda a vele szemben sétáló Esterházy Pálnak, hogy „Kezicsókolom, Herceg bácsi”.

És ami ekkor még kislányos rajongás volt, az évek során valódi vonzalommá alakult: Pál az immár felnőtt Melinda előadásain csodálta a nő tehetségét, a balerina pedig boldogan fogadta az öltözőjébe érkező virágcsokrot. S bár mindketten odavoltak a másikért, érthető okokból a közeledés igen lassan ment: cukrászdákban és a teniszpályán találkoztak, sokáig szerelmi viszony fel sem merült közöttük.

Közben pedig tombolt a második világháború: 1944-ben Esterházy Pál felajánlotta az Ottrubay családnak a budai Várban, a Tárnok utcában található háza alatt kialakított óvóhelyet. A család az ostrom után, 1945-ben tért vissza saját otthonába – itt lelt egyébként menedéket a svéd és a svájci követség is.

Prima ballerina assoluta

Melinda a háború elmúltával visszatért a színpadra, és 1945 augusztusában elnyerte a prima ballerina assoluta címet, amelyet korábban Magyarországon senki nem érdemelt még ki. A korabeli leírások szerint a prímabalerinákat is olyan áhítat övezte, hogy a balettmesterek például bizonyos mozdulatokat kifejezetten fenntartottak az ő számukra, s meg sem tanítottak a többi táncosnőnek – azok csak akkor tudhatták őket, ha ellesték a próbán, és kigyakorolták.

A prima ballerina assoluta pedig olyan magas rangot jelent a mai napig, hogy generációnként csak egyetlen táncosnőt jutalmazhatnak vele, akit tehetsége, tudása, színpadi megjelenése minden balerinák fölé emel.

Ebbe a dicsfénybe érkezett meg V. Esterházy Pál félénk lánykérése és a tudat, hogy a civil boldogságért Melindának szembe kell mennie a Radnai-féle, kimondva-kimondatlanul még mindig érvényben lévő házassági tiltással.

Hogy az ország első számú balerinája megházasodjék! S ráadásul egy herceghez menjen! Skandalum!

Melindát azonban már akkor sem faragták olyan fából, hogy a színpadon kívül bárhol mások előírása szerint működjék, úgyhogy miután (egy kikosarazás után) megbizonyosodott a herceg szándékainak komolysága felől, 1946. február 20-án eljegyezték egymást.

Búcsú a színpadtól

Melinda 1946 júniusában, a Denevérben búcsúzott a színpadtól. Saját bevallása szerint kislány kora óta szerelmes volt a hercegbe, így nem áldozatként tekintett a színpadi karrier végét jelentő döntésre. A pár augusztus 3-án kelt egybe, a Balatonnál töltötte nászútját, ám a felhőtlen boldogság rövid ideig tartott.

1948. december 23-án ugyanis a herceget az ÁVH elhurcolta József körúti otthonából. A Mindszenty-per vádlottjaként 1949. február 8-án tizenöt év börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték. Esterházy Pál ezzel veszítette el végleg magyarországi birtokait.

A koncepciós perben elítélt herceg felajánlotta feleségének a különválást, Melinda azonban hallani sem akart erről. Nyolc éven át tartott ki a börtönbe zárt férje mellett.

Noha a körülmények messzire sodorták a Radnai-féle szabályokat, az események (az Ottrubay családot is kitelepítették) miatt megrendült egészségi állapota miatt (egyes életrajzi lexikonok szerint egy időre mindkét lába lebénult) a színpadra többé nem térhetett vissza. 1951-ben hosszasan ápolták idegklinikán.

Ráadásul hiába tanulta ki a gyors- és gépírást, senki sem akart kockáztatni azzal, hogy egy hercegnét alkalmaz. Így aztán annak vette hasznát, hogy édesanyja gyermekkorában kiváló nevelésben részesítette, s többek között franciául is folyékonyan beszélt: nyelvtanár lett.

A nő 1954-ben kapott engedélyt arra, hogy férjét látogathassa – addig levelet is alig válthattak egymással.

Visszaemlékezése szerint az első alkalommal nyugtatót vett be, hogy kibírja az érzelmi sokkot. 1956-ban Esterházy Pál is kiszabadult, és a házaspár az asszony, illetve a család korábbi alkalmazottainak szervezésében egy vöröskeresztes autóval előbb Ausztriába, aztán Svájcba szökött.

A börtön utáni viszontlátásra Melinda úgy emlékezett vissza: „Az volt az érzésem, mintha most házasodtunk volna össze.” 

A vagyon örököse

A börtönévek alatt Esterházy Pál végképp megbizonyosodott arról, hogy méltó örököse majdan csakis Melinda lehet.

Svájcból irányítva hozták rendbe és irányították burgenlandi birtokukat, az erdőmérnöki és jogászi diplomával rendelkező Pál az első pillanattól partnerként kezelte feleségét, akivel együtt jelent meg az összes fontos tanácskozáson.

Amikor V. Esterházy Pált 1989 májusában elhunyt, Melinda örökségéhez mintegy huszonkétezer hektár erdő, hatezer hektár mezőgazdaságilag hasznosított terület, 16,5 hektár a Fertő tónál, több kastély és nagy mennyiségű műkincs tartozott Ausztriában (ezek egy részéről nemrég ITT és ITT írtam).

Az 1937-ben megszűnt hercegi hitbizomány elveihez híven Esterházy Pál azt kérte feleségétől, hogy tartsa egyben a birtokot, ám a megvalósításban szabad kezet adott neki. Ez egyedülálló volt a család történetében: a vagyon még sohasem összpontosult női kézben. Ráadásul (amint az, nyilván, a házasság előtt is felmerült a családban) akármilyen művelt, sikeres és elismert volt Melinda, mégiscsak polgári származású.

De épp azt mutatta ez a lépés is, ami miatt annyira kivételesen szép ez a szerelmi történet: a tökéletes bizalmat és azt, hogy Esterházy Pál teljesen egyenrangú partnerként kezelte a feleségét.

A hercegné négy magánalapítványt hozott létre, és a vagyonkezelés mellett kiemelkedő figyelmet fordított a kulturális értékmegőrzésre a szovjetek által elkobzott értékek visszamentésétől a kortárs képzőművészet támogatásáig. Ottrubay Melinda felújíttatta a lakompaki kastélyt, a lanzséri várromot, a kismartoni kastélyt kulturális események és rendezvények színterévé alakította, megszervezte a műkincsek szakszerű és költséges restaurálását. Emellett majd hatezer hektár területet bocsátott rendelkezésre a Fertő–Hanság Nemzeti Park projekthez.

 

A 2014-ben elhunyt Ottrubay Melinda élete sokkal több, mint egy cukormázas tündérmese hercegről és csodaszép balerináról: egy modern, önálló nő története, aki akkor is maga írta a következő fejezetet, ha olykor ez volt a legnehezebb megoldás.

Csepelyi Adrienn

A fényképek jogtulajdonosa az Esterhazy Privatstiftung. A fotók kizárólag az ő írásos engedélyével használhatók fel.