–

A Nyelés nézése közben többször eszembe jutott Dragomán György Máglyája, ahol mintha óriási hangsúly helyeződne az érzékszervekre – a főhős által letapintott, megízlelt, szagolt, hallott világ szinte az olvasó bőre alá, az orrába, szájába furakodik. A filmben is határozottan érzi az ember a fém hideg érintését, a nyelvbe fúródó rajszög élességét, a luxuskörnyezet csillogó felületeinek tisztaságszagát, a vastag szőnyegek puhaságát. Luxusból pedig bőven kijut a makulátlan megjelenésű, csinos kis feleségnek, Hunternek (Haley Bennett), aki bolti eladóból lett egy csapásra egy gazdag férj imádott oldalbordája… látszólag. A pazar módon berendezett otthonról ugyanis hamar kiderül, hogy nem egyéb szépen csillogó aranykalitkánál, a szeretetre és saját családra ácsingózó szelíd feleség pedig – akibe a férje leginkább két tulajdonsága miatt szeretett bele: mert odaadó és önzetlen –hamar ráébred, hogy csapdába került.

Richie (Austin Stowell), a sármos, tehetős, menő üzletember úgy illeszti be a szép környezetbe a kellék feleséget, ahogyan azt a saját apja is tette a magáéval. Még a valószínűsíthetően a szülői házból hozott, pattogóan lealázó mondatok is elhangzanak a következő generáció hajlékában. A szerep nem ismeretlen: pénzben dúskáló, ám végtelenül magányosan élő, valódi, értelmes munka nélkül egész nap csak tengő-lengő, kizárólag a látványos otthon csinosítgatásával foglalatoskodó, lenézett feleség képe nem újdonság, Richie-nek ráadásul otthonos lehet mindez az édesanyja révén. Ki van jelölve az asszonyok útja (sőt, még az épp, hogy megfogant csemete sorsa is), nincs semmi kérdés – látszólag.

Azonban szépen lassan kiderül, hogy anyós és meny megküzdési stratégiája végül egészen más irányokba fordul el.

Míg Richie édesanyja a jó öreg „fake it till you make it” (tettesd, míg nem jön belülről) filozófiájában hisz, azaz addig játssza el a boldog feleség szerepét, amíg nem megy már annyira flottul, hogy szinte maga is elhiszi, Hunter sajátos módon ugyan, de megpróbálja visszaszerezni a kontrollt saját élete felett. Mint ahogy a terhek alatt roskadozó ember benyeli a problémákat, úgy kap rá ő is a különféle tárgyak bekebelézésére. Bizarr étkezési zavara egy ártatlan jégkockával (és az apósának egy messze nem ártatlan, degradáló megnyilvánulásával) kezdődik, szép lassan azonban rákap az ízére… szó szerint. Hol egy üveggolyó, hol egy rajszög, biztosítótű, vagy egy ceruzaelem kerül a szépen manikűrözött, gyöngyházfényű ujjak, majd a vonzó barackra rúzsozott ajkak közé – a környezetét tűnődő kíváncsisággal vizsgálgató nőt szinte megszólítják a tárgyak, suttognak hozzá magukat kelletve. 

Mi az a pica?
A pica betegség elnevezése a latin szarka szóból származik, (a tudósok ugyanis ezt a furcsa viselkedést szarkáknál figyelték meg). Olyan étkezési zavart takar, amikor a beteg azokat a dolgokat is el kívánja fogyasztani, amik nemcsak hogy nem alkalmasak erre, de még életveszélyesek is lehetnek. Általában kisgyerekkorban, legkésőbb kamaszkorban jelentkezik, és nők esetében gyakoribb. Hátterében állhat ásványianyag-hiány, vagy valamilyen trauma, lelki probléma, kényszerbetegség is.

Hunter pedig nem áll ellen a kísértésnek, önmaga kíváncsi természettudósaként nemcsak azt vizsgálja, milyen érzés a szájába venni a százas szöget, és lenyelni azt, hanem azt is, hogy milyen utat járnak be a különféle tárgyak, mielőtt újra felszínre bukkanva, győzelmi trófeaként odakerülnek a fésülködőasztal tükörfényes lapjára.

Hunter drámája felszínén érezni az igyekezetet, a megfelelési kényszert, a feltétel nélküli szeretet és a család után vágyódást, ám ahogy mélyebbre és mélyebbre ásunk az életében, ahogy az elfogyasztott holmik egyre veszélyesebbek lesznek, úgy bomlik ki a sorsa mélyén gyökerező valódi probléma, ami dominóeffektusként ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe sodorta őt. (Nem mintha mások bűnei felmenthetnék a kontrollmániás zsarnok apóst vagy a látszatszerelmet hazudó önző, elkényeztetett férjet.) Hunterből (azaz vadászból) pedig préda (hunted) lesz. 

A film nagy erénye a gyönyörűen felfestett háttér, és a karakterek felépítése – egészen remek portréja született a jó szándékba és az alkalmazkodásba belenyomorodó feleségnek, a dölyfös, zsarnok pénzeszsák apósnak, vagy a tenyérbemászó, kétszínű férjnek. Bennem mégis okozott némi hiányérzetet a cselekmény, nem csak gyomortájékon. Mintha onnantól fogva, hogy Hunterben felülkerekedik az életösztön, valahogy a rendező elengedte volna a gyeplő addigi feszességét. Ezzel együtt távolról sem érzem elpocsékolt időnek a film 94 percét, sőt. Gyenge gyomrú, finnyás nézőknek azonban csak akkor ajánlanám, ha az előzetest meg tudták nézni anélkül, hogy elszörnyedve eltakarják volna az arcukat. Egy biztos: nem ez lesz az a film, amitől a magunk aranykaranténjában jóízűen degeszre tömjük magunkat.

Fiala Borcsa

A filmet az ADS oldalán lehet megnézni regisztrációt követően, mely történhet e-mail címmel vagy Facebook-profillal is