Ne a fióknak írj, hanem posztold! – Ballada az Insta-költészet hatalmáról
Ha Duchamp Forrása műalkotás, mert van alkotója, címe és egy múzeumban látható, akkor az Instagramra posztolt négysoros gondolat vers? Van szerzője és címe, ha ráadásul még kötetbe is rendezik, akkor végképp nincsen kifogás ez ellen. Vagy mégis? Kemény Gabriella költő, dalszerző szerint a technopesszimistáknak/kritikusoknak nincs igazuk abban, hogy a platform automatikus hatással lenne a tartalomra, épp fordítva működik a mechanizmus, és igenis lehet értéket teremteni egy felületesnek gondolt online közegben is. Reizinger Zsófi írása.
–
A költészetnek a többi művészethez hasonlóan alkalmazkodnia kell a technológiai fejlődéshez és a mindennapi rohanáshoz. Mikor álltál meg utoljára fél órára, hogy azzal foglalkozz, ami feltölt és megsimogatja a lelkedet? Mikor fogtál kezedben utoljára könyvet és adtad át magad a szavak erejének?
Csak megyünk folyamatosan előre, mintha hajtana minket a tatár. Azonnali válaszokat várunk, azonnal érteni akarunk mindent a világból, gyors és hatásos impulzusokat szeretnénk, azonnali kielégülést. Hogy lehet az, hogy épp a sokak által sokszor temetett költészet reagált erre legrugalmasabban?
Levon-e egy vers értékéből az, ha a közösségi médiában előbb jelenik meg, mint papíron?
Költészet és vállalkozás
2018-ban, Amerikában a legnagyobb példányszámban eladott húsz verseskötetből tizenkettőt Insta-költők jegyeztek. Rupi Kaur úgy változtatta meg a költészetet, mint Duchamp az alkotóművészetet. Több mint három és fél millió példányt vásároltak meg a Milk and Honey című kötetéből, ezzel felülmúlta az Odüsszeia eladását. Az internet miatt még azoknak az olvasóknak egy része is elfordult a hagyományos irodalomtól és olvasástól, akik szeretik, de az Instagramra posztolt versek újjáéleszthetik a költészetet. A huszonhét éves költő nemcsak költőként tekint önmagára, hanem vállalkozóként is, mert felépített egy brandet maga köré. Ahogyan r.h. Sin, Atticus, Tyler Kott Gregson is.
Az irodalom és művészetek a vállalkozásokhoz hasonlóan a fogyasztók által vezérelt tartalmat alkotják meg, ezáltal válnak híressé. Itthon számtalan tinédzser lány futkos Simon Márton-idézetekkel ellátott vászontáskákkal a vállán, szürcsöli a kakaót Závada Péter-sorokkal dekorált bögréből, és hord Fodor Ákos-haikukkal díszített pólót.
A haiku és az Insta-versek legfontosabb jellemzője, hogy a versmondat egyenlő akár egy szóval, vagyis a szavak helyi értékű összetevőkké válnak és úgy viselkednek, mint a mondatok, alannyal, állítmánnyal és tárggyal. Az Insta-költőket gyakran kritizálják, amiért a verseiknek nincs irodalmi hátterük, azok túlságosan könnyen befogadhatók, aforizmaszerű gondolatok, és már-már közhelyessé válnak.
De vajon kritikával illetnék-e ma Fodor Ákost, amennyiben haikuit a közösségi oldalakra posztolná? Közhelyesnek érezzük-e ma ezeket a mondatokat?
A közösségi oldalakon közzétett versek nagy része az önismeretről, az ebből eredő szabadságról és személyes erőről szól. Azt mondják ezek a sorok, amiket az olvasó hallani akar. A vers szólhat a magányról, a szerelemről, a veszteségről, akár a legegyszerűbb köztünk lévő dolgokról, de minden esetben az olvasó lelkének sarkát érinti meg. Minden versben legalább kétszer előforduló cigarettafüst, kávé, bor, rúzsfolt, törött pohár, szakadt harisnya, kamaszos melankólia – mondja Kemény Gabriella, akinek Zsebuniverzum című kötete tavaly jelent meg. Az Insta-költők remekül használják a rendelkezésükre álló teret, nagy sorközökkel, szavak különböző elhelyezésével és formázásával játszanak, akár párbeszédekkel, illusztrációval, akár kiegészíti egymást a szöveggel, vagy kontrasztot állít a jelentések között, ezzel is felhíva az olvasó figyelmét.
Irodalmi trendek a közösségi oldalakon
Az Instagramon megjelent és feltörekvő költők között egyfajta trend is megfigyelhető. Fodor Ákos-haikukat olvashatunk minden mennyiségben, de Petri, Tandori és Térey is előszeretettel játszott a rövid mondatokkal. A közösségi média elterjedtével egyes írók elkezdek kifejezetten arra törekedni, hogy lényegre törően és pillanatok alatt kívánnak hatást elérni, tudatosan építik a közönségüket. Palotás Zsuzsi Insta-verseit angolul is posztolja. Ő és Kemény Gabriella egyaránt publikáltak irodalmi folyóiratokban, antológiákban már azelőtt, hogy tudatosan elkezdtek volna az Instagramon közönséget építeni.
Simon Márton és Tóth Réka Ágnes közösen indította el az 5mondatok című Instagram-oldalt, és így mutatkoznak be: Simon Márton és Tóth Réka Ágnes oldala. Minden poszt 5 mondat. Jó esetben versek. Rossz esetben is. Az Egysorosok Tari Zsófia nevéhez kötődik, és ahogy ő fogalmaz: ez az oldal „Szellemi szóbrászat, érzelmiségi költészet, emberlét kikacsintások”. Tari játszik a szavakkal, pillanatokat elevenít fel, atmoszférát teremt, ami akár napokon keresztül velünk marad.
Andy Warhol: Sarah Bernhardt #5mondatok
Palotás Zsuzsi szerint nagyon telített az irodalmi, kreatív terület, és rengeteg fiatal jött arra rá, hogy érdemes nemcsak a fióknak írni, hanem próbálkozni. Megindult egy lavina a kiadók, irodalmi folyóiratok irányába, azonban sokan csak az Instagramon tudták kifejezni magukat.
Azért is fontos a brand, mert a bőség zavara jellemzi a kortárs irodalmat, és nehezen veszi le az ember egy „arc nélküli” pályakezdő első kötetét. A Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) társelnöke, Antal Nikolett szerint
„attól, hogy egy vers az Instagramon jelenik meg, nem veszít eszmei értékéből, de elsőre nehezebbnek tűnhet egy olyan kötetet eladni, amelynek darabjai már megjelentek és ismertek a nyilvánosság előtt. Hosszú távon viszont igenis kifizetődő. Minél ismertebb valaki ugyanis, annál többen veszik meg a köteteit is.”
Nem csak a vers menő
De nem csak versek alkotják a szöveges kontentet a közösségi oldalakon. Lackfi János Lackfi mémeket tesz közzé, amelyekkel írókat és költőket figuráz ki, de Insta-verseket is megjelentet. Stermeczky Zsolt Gábornak tavaly jelent meg Tévedések tárgya című kötete, de a közösségi oldalon zenei párbeszédeket posztol. Cseh Tamás, Halász Judit, a Kiscsillag, a Tankcsapda és a többi magyar zenekar szövegeit ollózza úgy össze, mintha azok szerzői egymással társalognának. Palotás Zsuzsi szerint az Insta-költők célja, hogy minél rövidebb, frappánsabb és izgalmasabb poszt szülessen és a képekhez hasonlóan át lehessen futni rajta.
#lackfimem #lackfinsta #lackfijános #irodalom
Fiatal generáció
Az egész Insta-versek körüli őrületnek az az alapja, hogy bárkiből lehet Insta-költő.
„Sok esetben annyira fiatal és új generációról van szó, hogy már mi, a harmincas éveink elején járók sem tudunk velük mit kezdeni. Nem értjük őket, de ez nem jogosíthat fel senkit az értékítéletre. Vallom, hogy sok kötelességünk van velük szemben: ezek közül talán a legfontosabb a megértés vagy az érteni akarás, az érdemi párbeszéd kezdeményezése, amelyben otthonosan tudnak mozogni és amelyik nem túlzottan idegen nekünk sem” – mondja Antal Nikolett.
„Másrészt az nagyon káros, hogy ebben a pillanatban az Insta-költészet sokszor csak a népszerűség hajszolásáról, és ebből fakadóan nagyon komoly pénzekről szól. A követők számából viszont nem vonhatunk le következtetéseket a minőséggel kapcsolatosan, az nem egy minőségi mutató, ebben a szakma fog dönteni, ha tetszik, ha nem.”
Szerinte az idősebb írók, költők, művészeti vezetők, szerkesztők abban tudják segíteni a fiatal, feltörekvő alkotókat, hogy megmutatják, miként lehet bánni a felelősséggel, ami a követők által az Insta-költők nyakába zúdul. „Viszont ehhez kölcsönös kíváncsiság kell egymás irányába. És igen, tudom, hogy minden válaszomat áthatotta ez az oppozíciós dichotómia, az ők és a mi kettőse, éppen ezért kell az Insta-költészet jelenségét komolyan venni, érdemben foglalkozni vele. Felhívni a figyelmet a gyengeségeire, de kiemelni az előnyeit is” – mondja Antal.
Kemény Gabriella Zsebuniverzum című kötetével kapcsolatban, amelyet éppen az ő kiadójuk, a FISZ jelentetett meg, Antal Nikolett elmondta: nem volt megfelelő őt ugyanúgy kezelni, mint bármelyik kezdő szerzőt, nem mérték fel a követői számának nagyságát. Úgy látja, összességében nincsenek felkészülve az Insta-költészetre és annak kihívásaira. Éppen ezért fontosnak tartja, hogy
úgy tekintsünk az egész jelenségre, mint egyfajta lehetőségre. Az Insta-költők oldalait érdemes egy olyan platformként kezelni, amit ha a szakma figyel, akár valódi kincsekre is bukkanhat.
Versek, kötetek ereje
Az elmúlt évtizedekben hírértéke volt, ha művészek új köteteket adtak ki, a megjelenés előtt csupán egy-egy vers, tárca, publikáció jutott el az olvasóhoz. A közösségi média felületei azonban mára teret nyújtanak az íróknak és Kemény Gabriella szerint „az irodalom elitista jellege talán kezd eltűnni, ma már nem feltétlenül kell heteket, hónapokat várnunk, hogy irodalmi folyóirat foglalkozzon írásainkkal, nem szükséges a szakma jóváhagyása, de továbbra is fontos, hogy a kapcsolat folyóiratokkal és kötetszerkesztőkkel, mert a hirtelen népszerűség könnyen a minőség és az átgondoltság rovására mehet”.
Úgy tűnhet, hogy az irodalom jelenleg eltér a többi művészettől abban, hogy mennyit mutatnak az alkotásokból, de az Insta-költők az online felületeiken csak kis részét teszik közzé verseiknek. Ez is oka annak, hogy Rupi Kaur könyvéből három és fél millió példány elkelt, újra és újranyomják Simon Márton Polaroidokját. Kell az olvasóknak egy esztétikusan megszerkesztett kötet, amit a kezükben tarthatnak és elmondhatják, hogy nekik birtokukban van az adott irodalmi érték, ki tudja, évtizedek múlva mekkora jelentőségük lesz a verseknek.
Önreflexív szövegei által Kemény Gabriella több ezer olvasónak segített, magukra ismertek a versekben. Hogy még hatékonyabban folytathassa azt, amit elkezdett, jelenleg egy irodalomterápiás YouTube-csatornán dolgozik.
„Fontos a nyitottság arra, hogy a gondolataink kiutat találjanak, a közösségi média pedig egy fantasztikus lehetőség erre.”
Számára nem az a legfontosabb, hogy irodalmi felületet hozott létre, hanem hogy érzékeny közösséget alakított ki. Hónapösszegző verseire akár száz válaszverset is kap, ennek segítségével olvasói átgondolják az utóbbi időszakukat, és legalább egy pár soros vers megírásáig magukra figyelnek.
Reizinger Zsófi