–

A 2014-es polgárháború nagy pusztítást okozott Ukrajnában, főként a keleti régióban, és a mai napig fontos szerepet játszik a fent említett kulturális fenomén kialakulásában. 2016-ban a brit i-D magazin videóriportjában kijevi fiatalok meséltek a partikultúráról, és arról, hogyan táplálkozik az a két évvel korábbi vérengzésből, és az azóta érzett folyamatos fenyegetettségből. A technobulik és rave-ek ebből a frusztráltságból jelentenek kiutat, ahol a fiatalok szabadon, a problémákat hátrahagyva szórakozhatnak, féktelenül táncolhatnak.

A kárpátaljai bulik kicsit mások. A magyarok által is laktott régióban nagyon rossz az infrastruktúra, gyér vagy egyáltalán nincs tömegközlekedés, így nem olyan egyszerű szórakozni járni. A társaságok szombatonként igyekeznek megszervezni, hogy a legközelebbi kisvárosba eljussanak, hiszen a szombati buli az ünnep. Náluk nincsenek technopartik és susogós melegítők – fényűző klubok nagy táncterekkel és nyugati zenékkel annál inkább.

Magyarok és ukránok egyaránt komolyan veszik az öltözéket. A flitteres ruhák, magas sarkú cipők, színes ingek és erős smink kötelező kellékei a partinak, nem lehet túlöltözni az eseményt.

Hajnali három óra körül viszont az összes bár és klub bezár, utána a fiatalok házibulikba vagy a benzinkútra szorulnak.

Sidó Zoltán a Mércén írt átfogóan az autentikus szubkultúrák létrejöttéről, és ez alapján az autentikusság mindig valami nyugatról szemlélt jelenség, amit leggyakrabban fehér művészek tesznek ismertté, emelnek divattá. Ez történt 2014 óta a ’90-es évek posztszovjet öltözködési és életstílusával is, aminek elsődleges terjedési felülete az internet, ez pedig alapjában határozza meg a csatornáit és a közönségét is. Íme, azok a szláv típusok és személyiségek, akik a keleti stílust észrevetették a nyugattal, és akik ezáltal divatdiktátorokká váltak:

Gopnikok

A gopnikok (nőnemben gopnitsák) a szláv gengszterek; azok a fiatalok, akikre minden sztereotip „szlávságot” rá lehet húzni. Szegény körülmények közül, munkásosztályból származnak, nagy városok külső kerületeiben élnek, olcsó cigarettát szívnak és még olcsóbb alkoholt isznak. Kisebb-nagyobb lopásokból vagy gyári munkából tartják fent magukat, az utca az otthonuk és a találkozóhelyük is. Egyesek szerint viselkedésük agresszív, mások szerint a gopnikok csupán ártatlan fiatalok, akik mindennapi életüket élik egy számunkra nem mindennapi környezetben. Valójában a gopnikokhoz hasonló társadalmi réteg sok országban megtalálható, csak más az elnevezésük; Ausztráliában bogan, Angliában pedig chav.

via GIPHY

Life of Boris

Boris 2012-ben indította el YouTube-csatornáját (akkor még NocturnoPlays néven), de csak 2015-től kezdett rendszeresen videókat feltölteni. A huszonkilenc éves szlovák srác azzal szórakoztat, hogy nevetséges, az oroszra hasonlító angol akcentussal magyaráz videóiban, amiket a megértés elősegítése okán feliratoz is. Megtalálhatók nála gameplayek, főzős videók, és mindenféle random „gopnik” tartalom. Apropó, Gopnik Gaming néven külön csatornát tart fent a videójátékos tartalmaknak; de ez sajnos ez egy éve frissült utoljára. Az évek során egyedi vizuális és videós stílust alakított ki magának.

Videóiban nem látszik az arca, mert símaszk, csuklya és napszemüveg takarja el, amolyan gopnik stílusban – lenyűgözően stílusos módja ez az inkognitóban maradásnak. A felvételek legtöbbje fejkamerával készül, a csatorna – úgy tűnik – valóban Boris életét mutatja be.

A vicces, alámondásos beszéd mellett a kézmozdulatai, a mozgása mind elnagyoltak, karikatúraszerűek: azt sugallják, hogy egy igazi szláv nem foglalkozik a részletekkel, mindent „nagyon” csinál, gyorsan, egyszerűen, és ha netán pontatlan, végül is, kit érdekel?

No words. Just squats.

Borisban az a vonzó, hogy önmagát kifigurázva hihetetlenül autentikus tartalmat ad át a közönségének, akik a világ minden tájáról nézik őt, jelenleg 2 282 230 feliratkozója van. Az angol nyelvűséggel valószínűleg szándékosan nemzetközi piacra pozicionálta magát. Videóiban gyakran teljesen hétköznapi dolgokat csinál – szláv ételeket készít, a macskáját mutatja be, vagy a szubkultúra tárgyi attribútumaival ismertet meg bennünket –, mindezt rendkívül szórakoztató keretbe foglalja, és mindent a „szlávságra” élez ki.

Bebizonyítja, hogy minden egyszerű tevékenységet lehet szlávos stílusban csinálni, és mindezt olyan egyszerűséggel és viccesen, hogy az ember azonnal át akarja élni a „true slav” életérzést.

Boris piaca az évek során gyorsan bővült: a két csatorna mellett 2017 óta webshopja is van. Itt éppen a budapesti látogatását foglalja össze nagyon viccesen.

Squatting

A szlávok mémekből elhíresült testtartásának eredete ugyan homályos, népszerűsége azonban tagadhatatlan. Boris magyarázata alapján ez is a gopnikok egyik tevékenysége, ami a nagyvárosok külső területein felépített hatalmas lakótelepeken jöhetett létre a ’80-as években: a fiatalok az utcán gyülekeztek, pad viszont nem volt a szegényes környékeken, így maradt a guggolás. Az Instagramon 12.182 találat van a #squattingslavs hashtagre, a képeket pedig nem kell sokáig böngészni ahhoz, hogy rájöjjünk, a jellegzetes, guggoló testtartást átvették a nyugati fiatalok (zömében turisták), és lényegében bárhol szívesen pózolnak így egy Instagram-poszt kedvéért. Szláv országok látogatásakor egyenesen kötelező egy ilyen fotót készíteni híres tereken vagy történelmi emlékek előtt.

#polishgirl XD #squattingslavs#squattinggirl#squattingslavsintracksuits#adidas#slavgirl

Slavorum

A Slavorum egy szláv szórakoztató hírportál, mely angol nyelven közöl tartalmakat. Célja, hogy egyesítse a szláv országokat, a széthúzás és háborúskodás helyett a közös kultúra ünneplésére buzdítja a népcsoportot. Ezenkívül persze a nyugatiaknak szeretnék népszerűsíteni szokásaikat, és útmutatót adni nekik utazásaikhoz, valamint a régió megértéséhez. Az oldal – mint ahogy lényegében az összes, nyugatiaknak készült, direkt szláv tartalmat gyártó és megosztó online felület – iróniával vegyes büszkeséggel tárja elénk a szláv életérzést, társadalmat és életmódot.

Csernobil

A Csernobil az HBO új kasszasiker-sorozata, amellyel egyes vélemények szerint a Trónok Harca után érzett hiátust és csalódást igyekeznek enyhíteni az emberekben. A sorozat az ukrajnai atomerőmű katasztrófáját és „az orosz tudósok Európa megmentéséért folytatott drámai küzdelmét dolgozza fel”.

A sorozat újabb példája annak, amikor Hollywoodban feldolgoznak egy tőlük távolságban-, társadalmilag- és kulturálisan is nagyon távol elhelyezkedő dolgot, és végeredményben ebből csinálnak pénzt.

Az 1986-os események Kelet-Európában és a szláv országokban mély nyomokat hagytak mind fizikailag, mind lelkileg, ami Amerikából nézve nehezen átérezhető. Így megint csak létrejön egy popkulturális termék, amiért milliók rajonganak, feltételezhetően az események mélyebb kontextuális megértése nélkül.

via GIPHY

Szláv zene

És hogy mit hallgatnak a szlávok? Vagy inkább a szubkultúráért rajongó nyugatiak? Például trash-t, ami egy nagyon tág fogalom, és mindenki bizonytalan a meghatározásában. A Skibidi őrületet elindító Little Big például Magyarországon is nagyon népszerű, de Tommy Ca$h is többször koncertezett már nálunk. Az idén a Szigeten is fellépő alyona alyona ukrán rappert a közösségi oldalakon rengetegen követik, a Sprite pedig vele hirdeti toleranciára ösztönző kampányát. (Ez nálunk „Oltsd a szomjad! Ne engem!” szlogennel fut.) Ezeken kívül persze a hard bass elektronikus zenei műfajról sem feledkezhetünk meg, amit például Boris videóiban is hallhatunk.

Budapesten is megjelenik a szlávkultusz: a hipszter stílus helyett most az Adidas melegítők, a frottír zokni, az övtáskák és baseball sapkák a menők.

Persze mindez drága mulatság és státuszszimbólum, (mint minden divathóbort), ahhoz képest, hogy a stílus a ’90-es években a szovjet országokban megjelenő, viszonylag olcsón beszerezhető, fiatalok által hordott hasonló darabokat idézi. Ugye-ugye, ami valakinek menő trend, szórakoztató retró, az másoknak valóság és nem is olyan régi emlékek. Persze az már más tészta, hogy a szlávok öniróniával és elfogadással állnak a témához, illetve nagy többségüket valószínűleg hidegen hagyják a nyugat allűrjei, miközben országaikban hol háború dúl, hol pedig „csak” a szegénység. A jelenséget azért érdemes óvatosan megközelíteni. Ha egy adott kultúrától igen messze alkotó művészek átvesznek elemeket és használják őket, anélkül, hogy a társadalomnak és a közösségnek visszaadnának belőle, az sértő és tiszteletlen.

via GIPHY

Azok számára, akik az öltözködésen kívül is át akarják élni a szláv életérzést és partikultúrát, a budapesti éjszakai élet is kínál lehetőséget egy ideje. A kínálatban megtalálhatók rave-bulik, hardbass-partik, és tematikus estek is, mint amilyen a „Party like a Russian” esemény volt a Living Roomban.

Bárdos Kata Kincső

Kiemelt kép montázsa: Instagram/the_life_of_boris, Instagram/littlebigband, Instagram/tommycashworld