„A mi életünk egy folyamatosan mozgó mátrix” – Ilyen sikeres komolyzenészként családot menedzselni

–

Győri Noémi fuvolaművésznek és Madaras Gergely karmesternek Londonban van a bázisa; ide jár iskolába hatéves kislányuk. Noémi a véghajrában tart a doktori disszertációjával a Királyi Zeneakadémián, amelynek már kézzel fogható eredménye is van: a Transforming Traditions című lemeze. Gergő Magyarország, Belgium és Franciaország közt ingázik állandó megbízatásait teljesítve, emellett pedig világszerte kap felkéréséket. 

Noémi fellépései és a doktori kutatás mellett Manchesterben a Royal Northern College of Music tanára, valamint a müncheni Jewish Chamber Orchestra szólófuvolása, mindezt úgy, hogy a napokban született második kislányuk. 

Világpolgárok és világhírűek mind a ketten, de közben ugyanolyan átlagos szülők, mint bárki, aki a találkozásunk napján a Hampstead Heath-en kergette a gyerekét az esőmentes munkaszüneti napon. 

Volt bennem egy kis félsz a beszélgetés előtt, mert sajnos az énekórai tapasztalataimból csak az állandó gyomorgörcs maradt meg – és ebből fakadóan a távolságtartás a zenétől –, de éppen emiatt voltam rendkívül kíváncsi rájuk, hiszen teljesen más területeken értek el világsikereket, mint akikkel eddigi interjúim során beszélgettem.

Pásztory Dóri/WMN: Ha az ember rátok néz, akkor egy helyes, fiatal párt lát, akik élvezik a hétfői munkaszüneti napot London egyik ikonikus parkjában, pedig nem ez a jelenet a jellemző a ti életetekre. 

Győri Noémi: Igen, ritka az ilyen közös szabadnap, de látod, most is épp interjút adunk. Sokan azt gondolják, nekünk biztosan nagyon nehéz, hogy mindketten rengeteget utazunk, és vannak időszakok, amikor keveset találkozunk. Ez valóban nem könnyű, de ha belegondolunk, számtalan olyan szakma van, ami nem átlagos, reggel kilenctől délután ötig tartó munkabeosztással jár, ahol tiéd az egész este meg a hétvége a családdal. Igyekszünk hangsúlyt fektetni arra, hogy az utazások között intenzív, minőségi időt töltsünk együtt. 

Gergővel régóta egy pár vagyunk, jól ismerjük egymást, így volt alkalmunk megfigyelni, hogy nekünk az a modell vált be, ha Gergő több utazást hosszabb blokkokba tömörít. Ilyenkor akár négy-öt hétig is szünet nélkül követik egymást a felkérései, viszont utána hosszabb ideig tud velünk lenni. Régebben próbáltuk azt, hogy néhány napot voltunk külön, majd egy-két napig újra együtt, de ez nem volt olyan jó, mert nehéz érzelmileg ilyen gyorsan váltani egyik élethelyzetről a másikra. 

Ha mindannyian Londonban vagyunk, akkor igyekszünk minél több dolgot együtt csinálni, és nem úgy kezelni ezeket az alkalmakat, mintha valami különleges dolog történne.

P. D./WMN: Gergő, te 2013-tól mostanáig a francia Orchestre Dijon Bourgogne zeneigazgatója voltál, 2014 óta a Savaria Szimfonikus Zenekar vezető karmestere-, és idén szeptembertől a Liége-i Királyi Filharmonikusok zeneigazgatója vagy. Ezek az állandó pozíciók mennyi jelenlétet kívánnak a részedről Belgiumban, Franciaországban és Magyarországon?

Madaras Gergő: Mindegyik pozíció egy bizonyos számú koncertkötelezettséggel jár, illetve egy bizonyos mennyiségű héttel, amit a zenekarokkal közösen kell töltenem. Ezek alkotják az évadom gerincét, és ezek köré tudom alakítani a vendégkarmesteri felkéréseimet, illetve a családdal és pihenéssel töltött időt. A karmesterség előnye, hogy hónapokkal, sőt évekkel előre érkeznek a felkérések, így könnyebben tudjuk a jövőt tervezni. Hátránya viszont, hogy én kevésbé tudok alkalmazkodni, ha valamilyen rendkívüli családi esemény történik, illetve Noémi koncertjeit ritkán tudom meghallgatni. 

P. D./WMN: A ti életetek nagy csapatmunka.

M. G.: Sok olyan segítő vesz minket körül, akik különféle feladatokat vesznek le a vállunkról, ezzel időt és energiát spórolnak nekünk. Tavaly nyáron elérkezett egy pillanat, amikor felgyűlt 2500 megválaszolatlan e-mailem. Teljesen magam alatt voltam ettől a tehertől.

Gy. N.: Én először mérges voltam Gergőre, amiért hagyta ezt ideáig fajulni, majd megértettem, hogy tényleg iszonyú mennyiségű levelet kap mindennap, és beláttuk, hogy ennek a kézben tartása személyi asszisztens nélkül nem megy. 

P. D./WMN: Gergő, te könnyen dolgozol mindenkivel?

M. G.: Alapvetően igen. Az ügynökségemmel, amely egyébként a világ egyik legbefolyásosabb zenei menedzsmentje, hét éve dolgozom együtt; ezalatt erős bizalmi viszony alakult ki köztünk. Ők kezelik a bejövő felkéréseimet, tárgyalnak a szerződésekről, szervezik az utazásaimat, és tanácsot adnak a karrierem hosszú távú építésében.

Gy. N.: A mi életünk egy folyamatosan mozgó mátrix, ahol egyrészt hosszú távra kell terveznünk és látjuk előre a feladatainkat, másrészt az utolsó pillanatban is történhetnek változások, eshetnek be különlegesen fontos családi események, vagy olyan felkérések, amikre lehetetlen nemet mondani. Ezeket muszáj valahogyan összehangolni.

P. D./WMN: Külön tudjátok választani a magánéletet a szakmai élettől?

M. G.: Nem igazán;

el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy olyan emberrel együtt élni, akitől nem tudok szakmai kérdésekben tanácsot kérni. De Noémi véleményét nem csak zenei ügyekben szoktam kikérni – nagyon sokat jelent nekem, hogy mindig számíthatok rá, bármivel is hívom fel utolsó pillanatban.

Gy. N.: Például a kislányunkkal éppen egy játszótéren voltam, amikor Gergő felhívott Dijonból a Charlie Hebdo-terrortámadás délelőttjén. Megkérték, hogy az esti koncertjük előtt a zenekar nevében mondjon beszédet franciául, reagálva az eseményre, ami nemcsak a fővárost, hanem az egész országot megrázta. Én a hintáztatás közben próbáltam összeszedni a gondolataimat: hogyan segíthetnék neki abban, hogy egy ilyen helyzetben a legjobban tudja kifejezni együttérzését a francia közösséggel.

P. D./WMN: Noémi, anyukád az MTA Pszichológiai Intézetének főmunkatársa, pszichológus professzor. Te otthonról hozod a tudást a nehéz helyzetek kezelésére?

Gy. N.: Inkább azt a fajta hozzáállást, hogy a bajoktól nem megijedni kell, hanem jobb, ha kimondjuk és nevesítjük őket, így könnyebb szembenézni velük és megoldást találni rájuk. Sokat invesztálunk ilyen formában a fejlődésünkbe, igyekszünk mindig megtalálni azokat a szakembereket, akik valamilyen területen többet tudnak nálunk. Az a tapasztalatunk, hogy a tudás és az önismeret sokszorosan megtérülő befektetések.

M. G.: Nekem zenekarvezetőként feladatom felismerni a zenekari tagok között kialakuló konfliktusokat, a zenészek viszonyrendszerében bekövetkező változásokat, és ezeket megfelelő módon kezelni. Ilyen esetekben akár szakember segítségét is kérem, sőt volt olyan alkalom, hogy Noémi anyukájától kértem ilyen jellegű tanácsot. 

P. D./WMN: Mennyire látjátok a tehetséget a saját gyereketekben?

M. G.: Én azt látom, hogy Mimi hihetetlenül fókuszált, és mindegy, hogy olvasásról, számolásról, rajzolásról, táncolásról vagy egy koncert végig hallgatásáról van szó, gond nélkül tud elmélyülten figyelni bármire két-három órán keresztül. Az opera különösen érdekli, nagyon szeret eljönni az előadásaimra. Kiemelkedően ügyesen balettezik, ráadásul hetente háromszor, ami teljes mértékben a saját döntése. Emellett a hegedűt választotta hangszerének; Noémi minden reggel gyakorol vele.

P. D./WMN: Ezt a rendszeres gyakorlást ki forszírozza inkább?

Gy. N.: Látja tőlünk is, hogy mi mindennap gyakorlunk. 

Szeretnénk neki megtanítani azt a fajta hozzáállást, hogy a céljaink eléréséhez erőfeszítéseket kell tennünk, és nem érdemes visszariadni a nehézségektől vagy akár a kudarctól. Egyszerűbb, ha ez már kisgyerekkorunktól kezdve életünk természetes részévé válik. 

Mi is így nőttünk fel, ezt a mi szüleink is hasonlóan gondolták. 

P. D./WMN: Mimi születése mennyire változtatta meg az életviteleteket?

Gy. N.: Egyetemi éveink alatt én utaztam kettőnk közül többet, és volt egy időszak, amikor Gergő még tanult, így én voltam a „családfenntartó”. 

M. G.: Ebben az időszakban egyszerre béreltünk lakást Budapesten, Bécsben és Münchenben, aminek a finanszírozását főleg Noéminek kellett előteremtenie, mert én két egyetemre jártam egyszerre.

Gy. N.: Mimi születésének környékén kezdett el Gergő számottevően többet utazni. Ugyan én még így, Mimivel együtt is sokat repkedtem a koncertjeimre, a doktori képzés miatt azonban az elmúlt időszakban Londonhoz voltam kötve. A logisztika szintjén persze megsokszorozódtak a kihívások, főleg azért, mert Mimi saját kialakult élete, elfoglaltságai és kapcsolatai is meghatározzák a mindennapjainkat.

P. D./WMN: Tizennyolc éve vagytok együtt. Az mindig is egyértelmű volt mindkettőtök számára, hogy micsoda tehetség lakozik a másikban?

M. G.: Igen! 

Gy. N.: Nekem is mindvégig megkérdőjelezhetetlen volt, hogy Gergő el fogja érni azokat a dolgokat, amire vágyik. Mégis érdekes belegondolni, hogy mennyi minden volt szükséges ahhoz, hogy kibontakoztathassuk a tehetségünket, és hogy mennyi ponton lehetett volna a létráról lepottyanni. 

P. D./WMN: Mennyire volt ez tudatos karrierépítés? 

Gy. N.: Teljes mértékben. Még ha nem is volt mindig egyértelmű, hogy milyen mérföldköveket szükséges elérnünk, azt tudtuk, hogy nagyjából hova szeretnénk eljutni.

M. G.: 

A sikerek eléréséhez fontos a tehetség és adottság, de a kitartó kemény munka és a hosszú távú, kiegyenlítetten magas teljesítmény szerintem még ennél is fontosabb annak érdekében, hogy a kezdeti tehetséget kibontakoztathassuk.

Gy. N.: Tanítás közben is sokszor látom, hogy a siker óriási mértékben múlik azon, mennyire kitartó az ember, hogyan tud megbirkózni a nehézségekkel, a visszautasításokkal, ami egy ilyen pályán elengedhetetlenül jelen van.

M. G.: Mi mindig is több helyen és több területen próbáltuk mindig is építeni a karrierünket. A zenei világban különböző piacok vannak. Más a magyar zenei élet, mint a német, a japán vagy az angol. Ahhoz, hogy nemzetközileg helyt tudjon állni az ember, elengedhetetlen a nyelvtudás, a helyismeret, a lokális kapcsolatrendszer és az adott kultúra ismerete.

Gy. N.: Nemcsak földrajzilag keressük a kihívásokat, hanem szakmailag is több területen igyekszünk megállni a helyünket. Gergő egyszerre bővíti a repertoárját szimfonikus és operai karmesterként. Én pedig fontosnak tartom fenntartani szólista-, kamarazenész-, zenekari muzsikus- és tanári profiljaimat is.

P. D./WMN: Noémi, a TED-előadásodban egy nagyon megrázó történetet osztottál meg arról, hogy milyen volt, amikor egy fogorvosi beavatkozás miatt újra kellett tanulnod fuvolázni. Mesélnél erről?

Gy. N.: Addig az előadásig nem szerettem volna publikusan beszélni erről a személyes történetről. A komolyzenészek körében kevés szó esik a fizikai sérülésekről, ezért anno, én is nagyon egyedül éreztem magam a helyzetemmel. Ugyan nem volt könnyű erről beszélnem és tartottam attól, hogy a TED-előadás egészen másfajta színpadi kiállást igényel, mint a zenélés, mégis úgy gondoltam, fontos megmutatni, hogy ilyen történetek a komolyzene területén is előfordulnak, illetve lehetséges sikeresen megküzdeni egy-egy ilyen nehézséggel. 

A sport vagy a táncművészet terén sokkal nyíltabban beszélnek az emberek a fizikai sérüléseikről, arról, hogyan építették vissza a finommotorikus izmokat, illetve hogy a rehabilitáció milyen komoly mentális kihívásokkal jár. Egy hosszú, sikeres karriernek nagyon gyakran része egy-egy ilyen traumával való szembenézés. 

A zenei oktatásba még csak most kezd igazán bekerülni, milyen fontos a fizikai felkészülés, bemelegítés. Sérülésektől függetlenül sem mindegy, hogyan tartod a tested; az ínhüvelygyulladás, hátfájás nem kell, hogy természetes velejárója legyen a zenei pályafutásnak.

P. D./WMN: Ti edzetek?

M. G.: Ez az a terület, ahol még van bőven hova fejlődnünk… A karmesterség komoly fizikai erőnlétet kíván, de megfelelő felkészültséggel akár 80 évig is lehet művelni. Egyre inkább érzem, hogy a bemelegítésben és a fizikai felkészülésben való tudatosság a fellépéseim és a próbáim rendszeres részévé kell, hogy váljanak. Ha beidegződik egy-egy rossz mozdulat, az hosszú távú problémákhoz vezethet. Szombathelyen például megkértem az egyik zenészt, akinek van masszőri képzettsége is, hogy jelezze, amikor olyan mozdulatot lát tőlem, ami nekik nem segít, nekem viszont később fájdalmat okozhat.

P. D./WMN: Mik vannak a bakancslistán szakmailag?

M. G.: Jó lenne az életünk során adódó váratlan és abszurd történeteinkről egy könyvet írni, van belőlük bőven. Persze szakmailag, mint minden karmesternek, az az álmom, hogy a világ tíz-tizenöt legkiválóbb zenekarával dolgozzak rendszeresen, közülük az egyiknek zeneigazgatójaként. Szeretnék 90 éves koromig aktív maradni!

Gy. N.: Én az elkövetkezendő időszakban versenyművek előadására és lemezfelvételek készítésére szeretnék koncentrálni. Nagyon szívesen felvennék egy lemezt Gergővel, amin fuvolaversenyeket játszom. És szeretnék egy nemzetközi hírű professzori állást, ahol fel tudom építeni saját osztályomat.

Pásztory Dóra

Aki kíváncsi Noémi és Gergő közös játékára, az augusztus 2-án és 3-án, az Ördögkatlan Fesztiválon meghallgathatja őket a Kisharsányi templomban.

Interjú képei: Varga Dániel