Törpéből óriás – 50 éves Peter Dinklage

–

Tyrion Lannister igazán neki való szerep: a Trónok harca „félembere” összetettségében igazi színészóriást kíván. A sorozat (mozgóképen és papíron is) legizgalmasabb karaktere ez a törpe, aki egy brutális, véres és erőszakos fantáziavilágban – ahol a kardok többet pihennek az ellenfél húsában, mint a tokjukban – egyetlen fegyverére támaszkodhat: az eszére. Ami élesebb (és halálosabb) lehet száz pengénél is. A hedonista, nőfaló és borvedelő ördögfi testhezálló figuráját, akinek éppúgy helyén a szíve, akárcsak az esze, mintha Peter Dinklage-re öntötték volna. Egész munkássága ehhez a karakterhez vezetett, amely elhozta számára az oly régóta érlelődő szakmai és közönségsikert: 2011 óta majd minden évben jelölték Emmy-díjra (amelyet háromszor el is hozott), és egyszer átvehette a Golden Globe aranyszobrocskáját.

Nem bírja a skatulyát

Sok munka van ám ebben. És konok hajthatatlanság. Peter, akárcsak a kisebb növésűek általában, nehezen barátkozott meg a méreteivel. Achondropláziával született, egyedüliként a családjából.

Körülötte mindenki, szülei és testvére is, normális termetűek voltak, és bár boldog gyermekkort mondhat magáénak, ifjúkora megkeseredettséget és depressziót hozott. Végül a humor volt az, ami átsegítette a nehéz időszakon, és a nagy szerelem: a színjátszás.

A Bennington Egyetem drámatagozatán tanult, és színpadi színészként kezdte a pályafutását. 

Messzire elkerülte a klasszikus törpe szerepeket. A világért sem ment volna el koboldnak vagy manónak egy jól fizető reklám- vagy karácsonyi filmbe sem. Így a New York-i albérletében, amelyet barátjával és pályatársával osztott meg, nem egyszer hajtotta a fejét üres gyomorral álomra. Aztán 1995-ben végre rámosolygott a szerencse: szerepet kapott Steve Buscemi alacsony költségvetésű vígjátékában, a Csapnivalóban, amely egy gajra ment filmforgatás kulisszatitkairól szól. Szerepe szerint egy törpe színészt kellett eljátszania, akinek elege van abból, hogy a szerepek terén is folyton diszkriminálják.

Ember- és állatbarát

A nagy áttörés azonban még nyolc évig váratott magára. A Spotlight Oscar-díjas író-rendezője, Tom McCarthy színházi színészeket keresett legújabb filmes projektje számára. Annyira lenyűgözte Dinklage színpadi teljesítménye, hogy a forgatókönyvet is átírta az akkor még teljesen ismeretlen színész kedvéért. Az állomásfőnök egy vonatbolond férfiról szól, aki az isten háta mögé költözik egy megörökölt indóházba. Az Üvegtigris és a Paterson különös egyvelegeként jellemezhető filmóda a barátsághoz. Hatalmas – elsősorban – szakmai sikert hozott, és Dinklage hivatkozási pontként felkerült a térképre. 

Hatalmas a munkabírása: volt olyan év, amikor hét–nyolc produkcióban is feltűnt.

2005-ben a Lassie egy újabb feldolgozásában a vándorkomédiás karakterével mindenkit lemosott a vászonról: az egyedül a gyerekekkel és a kutyáival szót értő, bábfaragó törpe megejtő szelídségével és bölcsességével lopta be magát a nézők szívébe. A Lassie-hez intézett szavai nem csak a kutyások szívét dobogtatták meg: „Látod, ez itt a gond: te értesz az én nyelvemen, de én a tiéden nem. Akkor most melyikünk az értelmesebb lény?” Ráadásul a filmben többször is elhangzik tőle a Starkok jelmondata: „Közeleg a tél”. Hat évvel az HBO tévétörténelmet írt sorozata előtt.

A közkeletűn túl

Bár testalkata miatt erősen beszűkültek a lehetőségei – mondjuk ki: beskatulyázták –, továbbra is ki volt éhezve a rendhagyóbb szerepekre. Tabukat döntögető alakításokra vágyott, ahol több lehet, mint holmi különleges biodíszlet. Kész volt meghökkenteni, és a törpekliséket ízzé-porrá zúzni. Így tűnt föl az Édes kis malackám című tündérmesében a „turcsiorrú” Christina Ricci és az akkor épp befutni készülő James McAvoy oldalán bosszút lihegő, paparazzo újságíróként vagy a Védd magad! – amikor még Vin Diesel színészkedni próbált – tárgyalótermi dráma zseniális védőügyvédjeként. 

A szexepiljét bevetve homoszexuális szeretőként jelent meg a Halálos temetés című brit vígjátékban – ez annyira jól sikerült, hogy ugyanezt eljátszhatta a film újraforgatott amerikai verziójában –, és elcsábította a Kés/alatt című televíziós sorozat egyik főszereplő plasztikai sebészének vonzó feleségét. Más sorozatokban is szerepelt, például A küszöbben, ahol hedonista életvitelű nyelvészt és matematikust alakított, aki egy csapat tagjaként ufókra vadászik.

Törpe fehéren, feketén

Mi sem állhatott volna tőle távolabb, mint a fantasy műfaja, ami a törpéket – ne szépítsük – erősen beskatulyázza, mégsem tudott nemet mondani a Narnia Krónikáinak egyik klasszikus szerepére. Így a felismerhetetlenségig elmaszkírozva, derékig érő szakállal ott találta magát, ahol a part szakad: mesebeli törpeként egy képeskönyvben. Narnia mozgóképes világán azonban átok ül. Folyton benyeli oroszlánostul a ruhásszekrény. Ezek után azonban érthető, hogy amikor David Benioff, a Trónok harca sorozat egyik alkotója egy újabb fantasy ötletével felkereste, miért viszonyult kezdetben az egész projekthez olyan óvatosan. Egészen addig persze, amíg George R. R. Martin könyvét elolvasva nem körvonalazódott előtte a szerep, az a szerep, amelyre gyerekkora óta vágyott.

Westeros Hét Királyságában, kerüljön a Trónok harca utolsó évadával bárki is a trónra (nem spoilerezünk!), a törpe a király.

Nem csoda, hogy ő az író kedvenc karaktere, és volt olyan évad, amikor a szereplők közt bizony Dinklage tette zsebre a legtöbb dohányt.

Tyrion „kelj-fel-jancsi” karakterébe ő lehelt életet. Gesztusaitól olyan fekete a Lannisterek báránya, érzelemmel átitatott fél-pillantásaitól dobbant meg annyi szív, és nagy monológjaitól harsant fel örömteli nevetés. Vastrónt a vastörpének! Nemcsak a képernyőn, az életben is!

Túl a csúcson?

Épp ezért szomorú, hogy az utolsó évad epikus vascsörgése közepette alig volt visszhangja Dinklage másik HBO-s projektjének, Hervé Villechaize életrajzi filmjének. Az Hervé vacsorával hasonló életutat mutat be, amilyet az új Elton John-film: a kis termetű Villechaize a klasszikus James Bond-mozival, Az aranypisztolyos emberrel robbant be a köztudatba, és vált egyik pillanatról a másikra sztárrá. A szeretethiányos kisember nehezen tudta feldolgozni a sikert, még nehezebben annak hiányát. A film az utolsó napjaiból és a visszaemlékezéseiből merít, és Dinklage a felismerhetetlenségig elmaszkírozva – mondjuk, még így sem hasonlít Hervére – játszik hatalmasat (kár, hogy a rendezés nem ér fel a színészi játékhoz).

Korunk egyik legjobb karakterszínésze ma ötvenéves. Isten éltesse! Tizennégy éve boldog házasságban él nejével, Erica Schmidt színházi rendezőnővel és két gyermekükkel. A magánéletébe nem enged bepillantást a nyilvánosság számára. Vegetáriánus, és nagy állatvédő, valamint igazi kutyabarát hírében áll. Gyakran kampányol a PETÁ-nak. Többek közt felszólalt a felelőtlen kutyatartás ellen, amikor megnőtt a Trónok harca rémfarkasaira hasonlító, gazdátlan huskyk száma a menhelyeken.

Gazdag életútjára a teljesség igénye nélkül, ily röviden visszatekintve azt mondhatjuk: most érett csak be igazán. Meglátjátok, most jönnek majd csak a legjobb filmjei! Nem kell ahhoz a Marvel, hogy a törpéből óriást csináljon: elég hozzá egy kis ember, nagy szívvel és még hatalmasabb tehetséggel… ja, és fél évszázad!

                                                                                           Bányász Attila

Kiemelt kép: Getty Images/David Livingston