„Nem konszenzusos, hanem meggyőződéses politikus vagyok” – 40 éve lett miniszterelnök Margaret Thatcher

–

Éppen negyven éve, 1979. május 4-én kezdte meg hivatali idejét az Egyesült Királyság miniszterelnöki székében Margaret Thatcher, akit ekkor éles Szovjetunió-ellenes retorikája miatt már széles körben Vaslady-ként emlegettek. A britek egy része a szigetország legszeretettebb vezetőjét, mások viszont Britannia leginkább gyűlölt politikusát látták és látják benne a mai napig. A hatvanas években újra fellobbanó, majd mind nagyobb lánggal égő brit feminista mozgalom élharcosai bálványozták, pedig ő maga keveset foglalkozott saját nemének képviselőivel. Kabinetjének mindössze egyetlen női tagja volt, ám rövid időn belül neki is távoznia kellett posztjáról…

Lincolnshire-ből a parlamentbe

Thatcher (lánykori nevén Margaret Hilda Roberts) Grantham városában látta meg a napvilágot 1925-ben. Haladó szellemiségű, helyi szinten a konzervatív párt színeiben politizáló édesapja egészen kisgyermekkoruktól kezdve támogatta két lánya ambícióit. Margaretet már fiatalon sem vonzották a középosztálybeli angol feleségek unalmas mindennapjai: a családjukban elsőként jelentkezett és nyert felvételt Anglia egyik legpatinásabb egyetemére, az Oxfordra, ahol 1943-ban kémia szakon kezdte meg tanulmányait.

Diplomaszerzését követően néhány éven keresztül (Angela Merkel német kancellárhoz hasonlóan) vegyészmérnökként kereste kenyerét.

Megjegyzendő, hogy Merkelt kifejezetten bosszantja, amikor teljesítményét Thatcher szakmai munkásságához hasonlítják, az ő példaképe ugyanis a lengyel származású, kétszeres Nobel-díjas Marie Curie. Nem tudjuk biztosan, hogy Thatcher mit szólt az összehasonlításhoz, bár sejthető, hogy ő sem lelkesedhetett túlságosan érte.

A frissen diplomázott Margaret ambícióit korántsem elégítette ki az, hogy fagylalttartósítási módszerek tökéletesítésén dolgozott, s a Denis Thatcherrel kötött házassága sem hozta el számára a vágyott kiteljesedést, annak ellenére, hogy rajongásig szerette a férjét. Szabadidejében jogot tanult, és belevágott a politikába. Később, ikreinek születését követően sem állt be a konyhában sürgő-forgó háziasszonyok közé, hanem továbbra is politizált. Egy elbukott választási kampányt követően 1959-ben a parlamenti képviselő lett. 1970-től négy éven át oktatási miniszterként alapozta meg a későbbi ambivalens megítélését – első népszerűtlen intézkedései (például az ingyenes iskolatej program beszüntetése) is erre az időszakra datálódnak.

Downing Street 10

Thatcher felismerte, hogy a konzervatív párt megújítása elodázhatatlan. A vérfrissítés legkézenfekvőbb módszerének az tűnt, hogy 1975-ben síkra szállt a pártelnöki tisztségért, képviselőtársai pedig bizalmat szavaztak neki. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy a férfiak által dominált párt maradéktalanul beállt volna egy díszes kalapokat és gyöngysorokat viselő nő mögé.

Csupán a jéghely csúcsa, hogy „átkozott nőszemély”-nek (that bloody woman) nevezték, és a fogsora mellett öltözködése, valamint hangszíne miatt is gúnyolták. Ő azonban észben tartotta apja kisgyermekkorában gyakran hangoztatott mantráját, miszerint „ha valamiben hiszel, csináld, teljesen mindegy, mit gondolnak mások”.

Ez pedig bizonyosan hozzájárult ahhoz, hogy az 1979-es választásokon a britek miniszterelnökükké választották. Thatcher azonban nem egy dicsőséges és prosperáló, hanem egy számos sebből vérző Britanniát örökölt…

A Vaslady országának vezetőjeként első alkalommal, 1979. május 4-én lépte át a miniszterelnöki rezidencia kapuját, amikor az alábbi, Assisi Szent Ferencnek tulajdonított versből idézett a körülötte nyüzsgő riportereknek: „Ahol békétlenség van, ott teremtsünk harmóniát. Ahol hamisság van, ott teremtsünk igazságot. Ahol kétely van, ott teremtsünk hitet. Ahol kétségbeesés van, ott teremtsünk reményt.”

Ekkor még nem sejthette, hogy gazdasági krízisektől, társadalmi válságoktól és fegyveres konfliktusoktól terhelt kormányzása visszavonhatatlanul hozzájárul a modern Nagy-Britannia megszületéséhez. A kormánya ellen intézett hazai és nemzetközi kihívások dacára három választási cikluson át maradt hivatalában. Párttársai végül 1990 végén kényszerítették lemondásra. A miniszterelnöki rezidencia elhagyásakor az elérzékenyülés határán állva a következőket mondta: „Ma tizenegy és fél csodálatos év után elhagyjuk a Downing Streetet, és borzasztóan örülünk annak, hogy az Egyesült Királyságot sokkal jobb állapotban tudhatjuk, mint első megérkezésünkkor.”

„Ajkai, mint Marilyn Monroe-é, de a pillantása Caliguláé”

A jellegzetes Thatcher-imázs fontos része volt az évtizedek során szinte semmit sem változó bouffant-frizura és a gyöngysor, amitől a miniszterelnök asszony, neves stylistjai tanácsára sem volt hajlandó megválni.

Ők egyébként titkárnői, személyi asszisztensei és beszédtanárai mellett kulcsszerepet játszottak a Vaslady mindennapjaiban, hiszen a hatvanas évek végén ők gondolták újra az alsó-középosztály öltözködési szokásait magán viselő ruhatárát. A viszonylag mélyen dekoltált, rövid ujjú ruháit zárt, sötét, illetve pasztellszínű outfitekre cserélték, amelyek a férfiak által dominált politikai közéletben is tekintélyt kölcsönöztek Thatcher fellépésének.

A Thatcher-hagyaték

Munkásságának értékelésekor ki kell térnünk arra, hogy a hat éve elhunyt miniszterelnök asszony miként él a mai kor emlékezetében. Az idősebbek bizonyosan emlékeznek a rendszerváltás időszakának nemzetközi tárgyalásaiban játszott szerepére, Gorbacsovval, Helmut Kohllal folytatott egyeztetéseire, netán a hidegháborús Budapesten tett 1984-es látogatására. Történészként bízom abban, hogy neve a fiatalabb generációinak sem csupán az életéről forgatott Oscar-díjas mozifilmből ismerős, hiszen a rendre megrökönyödést kiváltó és máig vitatott intézkedései mellett karizmatikus személyisége és céltudatossága azon női politikusok sorába emelte, akik a XXI. században is mintaként állhatnak előttünk.

Czeferner Dóra

 A szerző a PTE BTK Neveléstudományi Intézetének oktatója.

 Kiemelt kép: Getty Images/Tim Graham