Az egyetlen dolog, amiért irigyelhetjük Etiópiát – Az új kormány fele nő

–

Felfoghatatlan az etióp nők helyzete

Etiópiáról általában az éhínség, illetve a háborúzás és a belviszály jut eszünkbe. Valójában az elmúlt évtizedek nagyszabású fejlesztéseinek, no meg a nem kevésbé jelentős külső támogatásnak köszönhetően, ma már egyre kevesebb az alultáplált felnőtt és gyerek, a városokban pedig kialakulóban van a középosztály – igaz, a vidéki többség még mindig kétkezi mezőgazdasági munkával keresi meg a kenyerét.

Béke azonban továbbra sincs: bár az Etiópia és Eritrea közötti, különösen véres háború lezárult, és a két ország közötti kapcsolat normalizálódni látszik – ami egyébként szintén Abij Ahmed nevéhez köthető –, továbbra is gyakoriak az etnikai zavargások.

Az etióp nők helyzete pedig innen, Európából nézve szinte felfoghatatlan: nincs, vagy alig van beleszólásuk nemhogy a közügyekbe, de sokszor a saját életükbe is.

Csak kevesen jutnak el a középiskoláig, a felsőfokú oktatásról nem is beszélve. A nemi erőszak mindennapos jelenség, és még mindig él az a végtelenül ostoba és kegyetlen nézet, mely szerint a feleség hűségének záloga a nemi szerv csonkolása.

Igenis alkalmasak a vezetésre

Mindezek tükrében még inkább üdvözlendő Abij Ahmed lépése. A miniszterelnök úgy véli, a nők szerepvállalásával könnyebben megvalósítható a stabilitás, és – ellentmondva az idejét múlt tévhitnek – igenis alkalmasak a vezetésre. Olyannyira, hogy a kabinet hölgy tagjai közül többen kulcsfontosságú pozíciót kaptak.

A védelmi miniszter Aisha Mohammed lett, aki ezt megelőzően építésügyi miniszterként tevékenykedett. Muferiat Kamil korábbi házelnök a Békeügyi Minisztérium vezetőjévé avanzsált, amely többek között a rendőrséget és a hírszerzést felügyeli, de feladatai közé tartozik a napcsoportok közötti viszálykodás megszüntetése is. Ugyanígy nők állnak a kereskedelmi-, a közlekedési-, a munkaügyi-, a tudományos- és a kulturális tárca élén.

Mindemellett a parlament alsó- és felsőháza egyhangúlag választotta meg államelnöknek a három évtizedes diplomatamúlttal rendelkező Sahle-Work Zewdét – jelenleg ő az egyetlen nő Afrikában, aki ilyen posztot tölt be. Kinevezését – teljes joggal – történelmi jelentőségűnek tartja, sokan pedig a XX. század elején az országot irányító Zewditu császárnőhöz hasonlítják.

Mindez csak a kezdet: az Ahmed-kabinet átfogó programot  dolgozott ki annak érdekében, hogy valamennyi nő teljes jogú állampolgára lehessen az országnak, aminek a megvalósításához máris hozzáfogtak.

Marginalizált etnikumok a kormányban

Nem mellékesen az új kabinetben marginalizált etnikumok is helyet kaptak – például a lakosság mintegy 40 százalékát kitevő oromák, ráadásul éppen a miniszterelnök révén –, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor is az Etiópiában élő nagyjából 80 népcsoportból alig néhánynak nyílt lehetősége képviseltetni magát az ország vezetőségében. A nyitottság a vallás területén is megnyilvánul: az említett Aisha Mohammed például muszlim kisebbséghez tartozik – az ország lakosságának nagyjából a kétharmada ugyanis keresztény. Abij Ahmed pedig korántsem szokványos családfát mondhat magáénak: apja muszlim, anyja kopt ortodox keresztény, egyben negyedik feleség; ő maga apjának tizenharmadik, anyjának hatodik – és egyúttal legkisebb – gyermeke.

Ami jó a családnak, jó a társadalomnak is

A lakosság körülbelül 80 százaléka vidéken él, kisebb közösségeket alkotva. Ezekben a nők is részt vesznek, ám jellemzően nem közvetlenül, hanem valamilyen férfi hozzátartozójuk – apa vagy férj – révén.

Bár maguk is dolgoznak, olyannyira, hogy a mezőgazdaságban munkavállalók nagyobb részét ők teszik ki, gyakran nem rendelkezhetnek a jövedelmük felett.

A kormány szorgalmazza, hogy nagyobb befolyásuk lehessen szűkebb és tágabb környezetükben egyaránt, már csak azért is, mert a források nagyobb részét fordítanák a család jóllétére vagy a gyerekek iskoláztatására, és a megtakarítási hajlandóságuk is magasabb – mindezek pedig végső soron a társadalom egészének is a hasznára válnának.

Saját vállalkozás, döntéshozó pozíció

Ugyanígy az üzleti életben is hátrányt szenvednek a nők. Nehezebben kapnak hitelt, mint a férfiak – hiszen kevesebbet keresnek –, de például a marketingjük sem túl hatékony, hiszen soha nem tanultak ilyet, és tapasztalatuk sincs benne. A mezőgazdaságban – amelyen lényegében Etiópia gazdasága alapul – pedig csak elvétve találni női vezetőt. Erre választ adva támogatja az Ahmed-kabinet – képzés és finanszírozás révén egyaránt – a nőket saját vállalkozás létrehozásában, illetve igyekszik „helyzetbe hozni” őket az agrárium különböző területein, úgymint a termelés, az erőforrások felhasználása vagy a bevételek fölötti ellenőrzés.

Közép- és felsőfokú képzés

Bár az elmúlt két évtizedben az általános iskolát elvégző lányok aránya 21 százalékról 49 százalékra nőtt, a közép- vagy felsőfokú képzésig már jóval kevesebben jutnak el – az ezt biztosító tanintézetek sokak lakóhelyétől távol esnek, a szülők pedig nem mindig tudják vagy akarják vállalni az utazás vagy a lakhatás költségeit, az esetleges tandíjról nem is beszélve. Emellett a közbiztonságban uralkodó állapotok miatt sem feltétlenül tanácsos egy lánynak ilyesféle „kalandra” vállalkoznia. Főiskolára-egyetemre járni különösen problémás, hiszen ekkor már fiatal felnőttekről van szó, akik tanulás helyett folytathatnának valamilyen keresőtevékenységet is, amire egyébként a családjuknak általában szüksége is lenne.

A felsőfokú oktatási intézményekbe felvételt nyert hallgatóknak csupán 30 százaléka nő, az arányuk pedig már az első év végére öt százalékra csökken.

A kormány az alapoknál kezdené probléma megoldását: első körben az olvasási készségek javítását célozta meg, ami természetesen mindkét nemre vonatkozik. Ugyanakkor a lányokat kiemelten szeretnék bevonni az oktatási rendszerbe, a „sztenderd” támogatáson túl például tanulásra bátorító kiadványok terjesztésével, illetve olvasóklubok indításával, amelyek közvetve hozzájárulhatnak a jobb tanulmányi eredmény eléréséhez – így az oda járó gyerekek nagyobb eséllyel tanulhatnak tovább.

Tűzoltás az egészségügyi ellátásban

Egy 2011-es egészségügyi-demográfiai felmérés szerint az etióp nők közel egynegyedének a legszemélyesebb – akár egészségi állapotát is befolyásoló – ügyeiben sincs szava. Jellemzően a férfiak döntenek például arról, hogy alkalmazhatnak-e valamilyen születésszabályozó eszközt, és ha igen, akkor milyet; vagy arról, hogy az anya kórházban vagy otthon hozza-e világra gyermekét.

Sokakat idő előtt, voltaképpen kislányként adnak férjhez, ahogy a nemi szervek csonkítása is általános gyakorlat.

Mindemellett a mai napig rengetegen esnek nemi erőszak áldozatául, családon belül és kívül egyaránt. Egyebek közt erre vezethető vissza a magas HIV-fertőzöttség is.

E téren az Ahmed-kabinet szakértői most leginkább „tüzet oltanak”. Például orvosi ellátást biztosítanak a fistulában szenvedő nőknek – a latin elnevezés a vaginát és a végbelet összekötő sipolyt takarja, ami nehéz és hosszadalmas szülés, súlyos gátrepedés nem megfelelő ellátása vagy szövődményes gyógyulása következtében alakul ki. Egyes ázsiai és afrikai országokban meglehetősen gyakori ez a kellemetlen betegség.

Ezzel egy időben az alapellátás fejlesztésére is hangsúlyt helyeznek, megelőzendő, hogy újabb anyák és csecsemők haljanak meg szülés/születés közben.

Felvilágosító tevékenységbe kezdtek az AIDS visszaszorítása érdekében, illetve nemcsak a civilekben, hanem a bűnüldöző szervek munkatársaiban is tudatosítani próbálják, hogy a nemi erőszak – kvázi „elfogadottsága” ellenére – közönséges bűncselekmény.

Ők is kellenek a békéhez

A helyzet ismeretében minden bizonnyal hosszú és rögös út vezet majd a nemi egyenlőség megvalósulásáig, miközben Etiópiának sok más problémával is szembe kell néznie, melyek közül talán az állandó viszálykodás a legsúlyosabb. A béke pedig nem teremthető meg pusztán „felülről” irányítva – legalább ilyen fontos, hogy az egyének szintjén is megvalósuljon.

A kormány elengedhetetlennek tartja, hogy férfiak és nők egyaránt kivegyék részüket a folyamatból.

Utóbbiakat pedig külön is bátorítja erre, például konfliktusmegelőző- és kezelő tréningeket szervez számukra, olyan témákat is felölelve, mint a megbocsátás. Vagy a lelki sebek begyógyítása, ami azonban várhatóan több generáción át tart majd…

Mezei M. Katalin

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images / SDI Productions