Kémjátszma – Vajon szeretnének-e a nők női akcióhősöket látni a vásznon? Hát, hogy a viharba ne!
Charlize Theron új filmjében kíméletlen, szexi és halálos, aki menő rucikban, tip-top sminkben és tejfölszőkén merül alá a kettészakadt Berlin mocskos kanálisaiba, hogy férfiszívek helyett arcokat és végtagokat törjön össze, kavics helyett pedig sziklatömböt gördítsen a hidegháború állóvizébe. Ez a film legalább akkora királyság, mint a briteké! Bányász Attila filmajánlója.
–
Hová tűntek a hősök?
Szerencsére köztünk járnak, bár még manapság, az új évezred emancipációra virradt hajnalán is meglehetősen ritkán húznak nadrág helyett szoknyát. No, de ne legyünk olyan borúlátóak, hiszen dalolt a fülünkbe Fecsegőposzáta, harapott le fejeket a Fekete Özvegy, sőt, idén a szellem is kibújt a palackból páncélból, Alice pedig végre pontot tett egy apokaliptikus pusztulásra érett széria – Cso(r)daország? – végére. És mindezek ellenére mégis hiány mutatkozik olyan női akciósztárokból, akiknek karizmája, „bája” annyira szorosan összeforr egy-egy szereppel, hogy hitelt érdemlően azonosulni tudnak velük. Például el tudnád képzelni Ellen Ripley hadnagyot, az „idegengyűlölet” élharcosát Sigourney Weaver helyett valaki mással? Ahogy a fémallergiás Sarah Connor is csak egy és oszthatatlan, a leánykori neve meg Linda Hamilton – bocs, Cersei és Daenerys!
S akkor megjelent a színen Charlize Theron, aki rémségesen elmaszkírozva már bizonyította, hogy a külcsín a legkevesebb, és egy pillantással nem csak a férfiszíveket, hanem a legyet is röptében képes rabul ejteni. Aztán a harag útjára tévedve megszületett az az emancipált ikon, akinek karizmája nem elég, hogy elhomályosította a címszereplőjét, de megolvasztotta a kritikusok kőszívét is. Ó, Imperator Furiosa, piedesztálra veled! S bár minden tiszteletem a Csodanőé, akinek árnyékában a bőregér és Kripton fia fázósan és ijedten bújik össze, egy fillért se tennék rá, ha Theron vídiakeménységű félkarú túlélőjével kapnának hajba az ausztrál sivatag radioaktivitástól forró dűnéi közt. Ezek után meglepő-e, hogy a Mad Max-film elképesztő sikere adta meg a végső lökést az Atomszőkének, amelynek megfilmesítésére Theronnak már öt éve fájt a foga? Méghozzá szó szerint – a film akciódús forgatása közben ugyanis kettőt majdnem odaadott érte!
Berlin über alles
A történet a '80-as években játszódik a berlini fal árnyékában, közvetlenül a hidegháború befejezése előtt. A fal inog, a különböző titkosszolgálatok elkeseredetten támasztják minden oldalról, nehogy rájuk rogyjon az egész. Az alapkonfliktus szinte már banális: az aktív ügynökök listájának birtoklásáért folyik a harc, a lista pedig valahol Berlinben található. A brit titkosszolgálat a gyönyörű és tapasztalt szuperügynökét, Lorraine-t küldi a helyszínre, hogy tájékozódjon a helyzetről, és felvegye a kapcsolatot a beépített emberükkel. Lorraine azonban nem bízik senkiben: a nyomok arra utalnak, hogy vakond – kettős ügynök – ásta be magát az ügynökségbe.
A film két idősíkon játszódik: a jelenben a törődött Lorraine épp kihallgatáson vesz részt a Köröndön, a felettesét és a CIA-t tájékoztatva a rábízott akció részleteiről. Elbeszélése nyomán megelevenedik a múlt, és mi vele együtt térünk vissza a „leghidegebb városba”. A hidegháborús atmoszféra megteremtése közel tökéletes – nem volt nehéz.
A film nagyobb részét Budapesten forgatták, ahol köztudomású, hogy minden téren megállt az idő. Számtalan ismerős helyszín visszaköszön.
Többek közt utazhatunk – akárcsak nap mint nap – a harminc éve elavult kettes metróval... vagy andaloghatunk a címszereplővel a jármű múzeummá alakított Lónyay utcában. A valóságot az illúziótól elválasztó függöny fel-fellibben, akárcsak a Twin Peaks cikkcakkos padlójú fekete barlangjában.
Új utakon
Bár a történet elsőre meglehetősen közhelyesnek ígérkezik, az alkotók mindent megtesznek, hogy jól összekuszálják a szálakat. Ez köszönhető a képregényes alapnak – igen, ez is egy képregény-adaptáció! –, amely épkézláb karaktereket és ügyesen bonyolított cselekményt ígér; az utóbbi sajnos csak a film második felében tetten érhető, az eleje totális katyvasz. A kaszkadőrből rendezővé átigazolt David Leitchnek van még mit elsajátítania a sztorivezetés útvesztőiről.
Viszont az akciójelenetekről mindent tud. Leitch társrendezője volt a néhány évvel ezelőtt a Keanu Reeves-t a peremvidékről visszarántó John Wick című akciófilmnek, amelyben a szintén ex-kaszkadőr Chad Stahelskivel sikerült megreformálniuk a műfajt. Szakítva az egyre inkább magát trendként kinövő agyonvágott fényképezéssel, inkább arra helyezték a hangsúlyt, hogy mindent megmutassanak. Az új megközelítés abszolút sikerét követően a rendezőpáros útjai elváltak: míg Stahelski tovább gombolyította Mr. Wick rendhagyó történetfonalát, addig Leitch az álmait kergetve fejest ugrott a hidegháborús női James Bond-jégkockákkal fagypont alá hűtött fürdőkádjába.
Mérlegelve
Lorraine bár a végzet asszonya, akinek jeges pillantásától lemerevednek a férfiak, a pasik fejét azonban erőből csavarja el, azt is csak pattanásig. Bájait egy leszbikus jelenet erejéig a saját nemének tartogatja, inkább az eszével és az öklével próbál érvényesülni. Ennek ellenére előbb-utóbb minden férfi a lábai elé hever, aki szemet vet rá, jellemzően vérző fejjel és kicsavart végtagokkal.
Kőkemény, rendkívül intenzív és olykor naturalista kézitusák közepette veri bele a feminizmus eszményét az ellenbe, a film tetőpontja pedig néhány lehetetlenül hosszú, vágás nélküli, módfelett akciódús jelenet, melyeket alaposan meg kellett tervezni és be kellett gyakorolni, mert hiba esetén a felvételben vissza kellett menni Ádámig és Éváig.
Ezek az Atomszőke legzseniálisabb pillanatai, amikor felszínre tör Leitch kaszkadőri hozzáértésének és direktori meglátásának kvintesszenciája.
Bár Charlize Theron remekel a jeges szépség szerepében, megközelíthetetlensége jelentősen behatárolja színészi eszköztárát. Ellenpontozásképp lép színre James McAvoy, aki kis híján ellopja a show-t a laza, számító és ugyanakkor kiszámíthatatlan beépített ügynök szerepében. Gazdagon halmozott manírjaival és gesztusaival valósággal életet lehel a kétdimenziós figurába, még a Széttörve (Kalapos Éva Veronika itt írt róla megkapó ajánlót) forgatásán elszenvedett kartörését is beépítve a háttérsztoriba. Theronnal közös párosuk alkotja az Atomszőke két, megingathatatlan egyensúlyban tartott ellenpólusát.
99 Luftballons
Vajon szeretnének-e a nők női akcióhősöket látni a vásznon? Hát, hogy a viharba ne! Milyen menő már egy kiskosztümbe bújt női John Wick, aki a legújabb James Bond-i trendeknek megfelelően nemcsak sértetlenül adja, de olykor bizony ő maga is bele-beleszáll a pofonokba. Hozzátartozik a hitelességhez! Akárcsak némi művér, na meg az életveszélyes akciókat lezáró trágár egyszavasak! Mindezek beleférnek, még ha végül erősen korhatárossá teszik is a produkciót. Charlize Theron pedig új ikont fest Hollywood egére, miközben társadalmi konvenciókat dönt meg, bigott sztereotípiákat tapos sárba, férfinyakkendővel törli ki le a rúzst a szájáról, tűsarkúval meg az önelégült vigyorokat az arcokról. Minden kezdet nehéz, de egy fal sem örökkévaló – nem igaz, Mr. Gorbacsov? Berlin fölött az ég pedig telis-tele van léggömbökkel! „99 Luftballons Auf ihrem Weg zum Horizont…”
Bányász Attila
Képek: Freeman Film