Így sodorta veszélybe az érettségimet egy sorozat

–

Ez pedig nem más, mint a This is us. Olvastam ám Kriszta cikkét, sürgősen be is kapcsolt a vészvillogó, hogy „á-á, ebbe most nem szabad belekezdened, mert akkor nem fogod tudni abbahagyni, és akkor nem fogsz tudni rendesen felkészülni az érettségire, és akkor nem fognak felvenni az egyetemre, és akkor csöves leszel, és akkor…”, szóval úgy döntöttem, elnapolom a projektet. Amúgy is van vagy öt sorozat, amiben éppen benne vagyok, hiányzik a franckarikának még egy… Úgyhogy nyilvánvaló: elkezdtem ezt is nézni.

1. Erős első rész

Általában kell egy sorozatnak három-négy rész, hogy megtalálja a hangját, itt viszont már a kezdés is nagyon ütős.

Ha valaki baromi jó első részt akar látni, ami szinte arra ösztönzi őt, hogy nézze a tévében a következő epizódot is, akkor az nem fog csalódni a Rólunk szólban.
Engem valójában már az első pár másodpercben megfogott a rendező, amikor is arról elmélkednek, hogy a közös születésnap jelent-e bármilyen kapcsot két ember között. Tudjuk jól, a sorozatban négyen is ugyanazon a napon születnek, és valami hihetetlenül cukin fonódik össze az életük. Nekem kisgyerekként volt egy olyan fura szokásom, hogy mindig kerestem a velem egy napon születetteket. Nem volt különösebb teóriám arról, hogy ezért bármi közünk is lenne egymáshoz, de jó volt tudni, hogy augusztus 9-e nemcsak az én napom.

2. Tabudöntés ízlésesen

Persze ma már nem szokatlan látvány fekete színészekkel dolgozni, ahogy az sem túl meglepő, hogy túlsúlyos hölgyek kapnak főszerepet egy filmben. Halálos betegségeket sem tabusítanak már, valamint homoszexuális karaktereket is gyakrabban láthatunk a vásznon, mint bármikor korábban. De ha az ember negyven perc alatt egyszerre szembesül ezek mindegyikével, miközben lehet, hogy egy szereplőre több is igaz, mint a sorozatban William (Ron Cephas Jones), aki többek között fekete bőrű, rákos és még homoszexuális is, akkor joggal érezheti azt, hogy kicsit túl lett tolva a szekér. Ebben a sorozatban viszont nem így van. Nézőként egyáltalán nem érzem, azt, hogy közléskényszere lenne a rendezőnek, aki erőltetetten akarna tabukat dönteni, helyette mindennemű közhelytől mentesen, letisztult, szép és természetes színészi játékot látok a képernyőn. 

3. Az emberek tök normálisak

Egy durván molett nőről nem biztos, hogy sokunknak elsőként ugrana be a „gyönyörű” jelző. Erre rögtön rácáfol Kate Pearson (Chrissy Metz) karaktere, aki egyszerűen elvarázsolja az embert. Randall (Sterling K. Brown), aki egy örökbe fogadott testvért játszik, nem egy átlagos szépségideál, mégis nagyon érdekes a karaktere. Szóval én mondom nektek, a történet szereplői egytől egyig szép emberek. Kívül-belül. Tele vannak hibákkal. Nap mint nap megküzdenek a démonaikkal, amelyek gyakran saját magukból törnek ki. Mégis rendkívül szerethetők.

Hétköznapiak, emberiek, esetlenek. Éppen ettől lesznek annyira zseniálisak és szépek.

4. Nincs túlspilázva

Annak ellenére képes lekötni, hogy nem történik benne zombiapokalipszis, nincsenek fölösleges szexjelenetek (tulajdonképpen csak finom utalások vannak), nem folyik minden harmadik percben valakinek a vére, és még Máricsuj sem kap hajba félóránként Eszmeraldával. Nemes egyszerűséggel „csak úgy” történnek a dolgok. Lehetnék akár én is az egyik szereplő, megtörténhetne ugyanez a szitu bármelyik pillanatban akár veled is. Olyan érzésed lesz tőle, mintha régről ismernéd a szereplőket. Mintha egy-egy jó barátodról lenne szó. Mondjuk, ez az előző pontból is adódhat.

5. Bőgésterápia

Utálok sírni, mert olyankor a legkevésbé sem vagyok szép. Viszont a sírás olyan felszabadító erővel hat rám, hogy néha muszáj. Meg egyébként sem vagyok egy kőkemény rocker csaj. Szóval elég sokat bőgök, na. Főleg így érettségi szezonban. Főleg a Rólunk szólt nézve. Szinte az összes részben eljön az a pillanat, amikor kész, vége, nem bírja tovább az idegrendszerem meg az emocionális központom, és egyszer csak kitör a mindenség. Anya ilyenkor kicsit szomorúan, együtt érzően, bár bizakodva rám néz, hogy megint „csak” a sorozat miatt bőgök-e. Igen, hüpp-hüpp.

Száz szónak is egy a vége: ha valami léleksimogatóra van szükséged, akkor ez a te sorozatod!

Deli Csenge

Ha érdekel, mit gondol a sorozatról Szentesi Éva és D. Tóth Kriszta, kattints a címekre.