–

Már a cím is jól tükrözi a film mondanivalóját, a Mérges Buddha ugyanis azt a paradox helyzetet mutatja be, ahogyan meghasadt a társadalom. Láthatatlan falakat emelünk egymás közé, és nem vesszük észre, hogy egy borsodi cigánytelepen élő fiatal ugyanarra vágyik, mint az a hasonló korú társa, aki adott esetben egy jó nevű, nagyvárosi iskolába jár. A jövőt ők is ugyanúgy képzelik el: továbbtanulás, munka, ház gyerek, család. Csakhogy ebből egy sajókazai roma számára általában csak a gyerek és a család adatik meg, a többi vágyálom marad.

Általánosítani persze esetükben sem lehet, ahogy a filmben is elhangzik, mindenki a saját sorsának kovácsa: vannak, akik egyszerűen nem akarnak tanulni, vannak, akik nem tudnak, mert akkor pénztől esnek el, de akadnak olyanok is, akik tudnak és szeretnek is iskolába járni.

Nem véletlen, hiszen Sajókazán egy nem mindennapi középiskola működik.

Két tanár, a roma származású Orsós János és az ex-politikus Derdák Tibor elhatározta, hogy a 3000 fős borsodi faluban iskolát létesít, így valahol a község és a roma gettó határán megalakult a Dr. Ámbédkar iskola. Nem véletlen az elnevezés, az alapítók ugyanis Bhimrao Ámbédkar munkásságát tekintik követendő példának. Ámbédkar az indiai érinthetetlenek (dalitok) kasztjába született, amely a „legalantasabb”, tulajdonképpen kaszton kívüli kasztot jelöli. Az ortodox hindu hagyomány szerint a dalitok nem juthattak be az oktatásba, nem szerezhettek tulajdont, csak a legalantasabb munkákat vállalhatták el, és nem léphettek fizikai érintkezésbe a magasabb kasztbéliekkel. (És bár itt múlt idővel beszélünk, ez még a jelenben is így van.) Mivel azonban a kasztrendszer csak a hindu hagyomány esetében bír jelentőséggel, Bhimrao Ámbédkar „áttért” a buddhista „hitre” és előbb ügyvédként, később polgárjogi harcosként, majd miniszterként lett ismert Indiában. Példáját milliók követték, akik néhány éven belül wc-pucolókból orvosok, mikrobiológusok vagy köztisztviselők lettek. Orsós és Derdák pedig feltette a kérdést: miért ne lenne ugyanez lehetséges Európa érinthetetlenjei, a romák esetében?

Munkájuk során azonban rengeteg akadályt kell leküzdeniük. Ott van egyfelől a politika, a Jobbik ugyanis gyanúsnak találja – s mint a filmből is megtudhatjuk, a párt a témával kapcsolatban fel is szólalt a Parlamentben –, hogy egy kis buddhista közösség, élén egy volt országgyűlési képviselővel és egy roma tanárral (és szociológussal) próbálja felzárkóztatni a borsodi cigányokat. Derdákék azonban nem félnek, mint mondják, ez azért van, mert ma Magyarországon nem divat szolidárisnak lenni. És még ha azok is vagyunk, akkor is előkerül egy újabb probléma, ami pedig a romák rezignáltságában keresendő.

Ugyanis sokszor ők maguk sem hiszik el, hogy van kiút a napi robotból és a guberálásból.

Mindemellett az iskolába járó gyerekeket is megismerhetjük a filmben, sőt, röviden némelyikük sorsát végig is kísérhetjük. Köszönhető ez annak, hogy a film készítője, a német Stefan Ludwig három éven át forgatott a sajókazai telepen. Általa ismerhetjük meg például Mónit, aki ügyvéd szeretne lenni, Amált, aki először nem is akart iskolába járni, később viszont már a művészeti szakra való továbbtanulásról álmodott, és ott van még András is, akinek a legnagyobb vágya egy tengerparti ház lenne.

A sztori nem happy enddel ér véget, ugyanakkor szomorúságra sincs oka a nézőnek. Van, aki leérettségizik, van, aki nem, a két alapító azonban folytatja állhatatos küzdelmét Európa érinthetetlenjei között, ahol mindennapos a nyomorúság…

Bialkó László Gergely

Ha látni akarod ezt a fontos filmet, siess, mert hamarosan leveszik a műsorról!

Képek: magyarhangya