1. Mozizz: Az én kis falum (Jiří Menzel)

menzel

Az én kis falum (1985)

Nem kimondottan a nyárról szól, de napfényes, örök darab ez a csodás cseh(szlovák) mese. Falun lassabban (vagy kevésbé feltűnően) változnak a dolgok, de nem csak ezért olyan friss minden képsora ennek a harmincegy éve készült remekműnek, mintha tegnap forgatták volna. Valódi figurák, valódi ábrázolásban, színészóriások mestermunkájában megformálva, egy zseniális rendező minden életörömével felskiccelve a filmszalagra. És hát persze azért a nyár nem elhanyagolható alapja a kis cseh falu mindennapjait bemutató műnek: az időszámítás alapja az aratás, hisz a férfiak a mezőn, a nyári munka előtt, majd az aratást követő búcsúban tudják legényesen lerendezni egymás közt a problémákat, a falu orvosa pedig a varázslatos nyári tájat átszelve vezetheti – cikcakkban, verset szavalva – rozzant  Škodáját a következő árokszélig. Bán János enyhén hibbant kocsikísérőjénél szerethetőbb figura nem sok van a mozi történetében, Rudolf Hrusínský vagy Marián Labuda morózus, totyogó alakjait se felejtjük, ha egyszer láttuk Jiří Menzel remekét. Lássuk minél többször, minden perce élmény! És közben szisszenhet a sör a hetedik lépcsőfok aljáról.

2. Olvass: Csukás István regényei: Nyár a szigeten, Vakáció a halott utcában

Nem ám csak gyerekeknek! Csukás is tudja, amit Menzel: történetei egy teljesen más korban, évtizedek múltán is pompásak, eredetiek, bájosak és aktuálisak. Pedig ma már viszonylag kevéssé számít nagy számnak, ha pár iskolás srác szülői felügyelet nélkül megy el táborozni, a számháború sem a nyári élvezetek teteje – de a kaland felfedezésének és a saját utak kipróbálásának öröme örök, pláne, ha olyan pompás gyerektípusok vannak hozzá megírva, mint a mindig éhes Bádogos vagy az okos Palánk Géza. (A Nyár a szigetenből készült mini filmsorozat, a Le a cipővel!, a könyvvel egyenértékű remekmű, pazar felnőtt alakításokkal /is/). A Vakáció a halott utcában pedig azt a bravúrt követi el, hogy a panel lakótelepeket is egy nyári sziget izgalmával ruházza fel. Egy unalmas, szürke betondzsungelben is történhetnek színes dolgok, például, hogy kiderül, nem is teljesen szürke. Nem beszélve a gyerekirodalom legjobb nevű hírlapárusáról, Kakula Zéről… Gyerekkrimi, kellően könnyed, olykor parodisztikus elemekkel átszőve. Figyelem! A Csukás-könyveket célszerű hatalmas zsíros kenyereket fogyasztva, strandon, stégen, fa alatt, tornácon hűsölve olvasni – kockázatok és mellékhatások nincsenek.

3. Menj színházba: Nyári színház magyar naranccsal

Fesztiválok, szabadtéri előadások, egzotikus kulisszák közé helyezett produkciók, a csillagos ég sátra alatt megannyi műfaj káprázata: van a nyári színháznál jobb kikapcsolódás? Felsorolni e helyen reménytelen és felesleges lenne minden augusztusi produkciót, de a sok zenés-táncos-tűzijátékos revü között megemlíteném, hogy a legendás Bacsó-film, A tanú színpadi változatát adják a Szegedi Szabadtéri Játékok keretén belül, az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. A sztori nem éppen könnyű nyári kaliber, de hát a filmet kívülről tudjuk, a mondatok ismerősként gördülnek majd elénk, és Elek Ferencet elképzelni Pelikán gátőrként, igen csábító. Pár éve már volt egy előadása ennek a feldolgozásnak a Tháliában, Pesten, az nem sikerült túl fényesen – hátha a mostani meghozza a sikert. (Előadások: augusztus 12., 13.)

4. Ropjad: XXI. Királyi Napok – Nemzetközi néptáncfesztivál Székesfehérváron

Az elmúlt húsz év egyik legsikeresebben felfutott nyári kultúrprogramja a fehérvári folklórparádé. A néptánc az a műfaj, amit nézni annak is élvezet, aki sose próbálta, a zenéhez is botfüle van, és ritmusérzéke sincs. Székesfehérváron világfesztivállá nőtte ki magát ez a program, látványos felvonulással, esténként a meghívott külföldi csoportok bemutatóival a főtéren, természetesen táncházzal és különböző járulékos folkműsorokkal. És rengeteg zenével (mert ha nyár és fesztivál, nem csak rock és opera!). Idén többek között egyiptomi, argentin, indonéz, grúz, moldáv együttesek hozzák el a koronázóvárosba népük táncait, és akkor a magyar és szomszédos országokból érkező produkciókról még nem beszéltünk. Hadd brummogjon a bőgő, és sírjon a citera! A többi egzotikus hangszert inkább nem próbálom meg körülírni, aki elmegy Fehérvárra, majd meglátja/hallja. (Királyi Napok, Székesfehérvár, augusztus 17-21.)

Somos Ákos