-

„Mikor elébe adjuk ezt a könyvet a modern Magyarország asszonyának, akinek háziasnak kell lennie, de amellett tanultnak, a férfi legodaadóbb munkatársának és amellett legkellemesebb felvidító társaságának; öltözékében takarékosnak, mégis tetszetősnek, a főzésben találékonynak, mégsem pazarlónak: akkor egyáltalán nem akarjuk leplezni azt a tényt, hogy az ilyen asszony óriási felelősséggel dolgozik. Felelősséget visel a családja, az ország és a jövő története iránt.”– áll az 1911-es A magyar család aranykönyvében, ezt a gyűjtést pedig Szécsi Noéminek és Géra Eleonórának köszönhetjük, akik megírták A budapesti úrinő magánélete című könyvet. Amíg forgattam a kötetet, végig azon agyaltam, mennyi mindent át lehetne menteni erre a korra, és mégis, vajon mi lenne velünk, ha 120 évvel ezelőtt születtünk volna úrilányként. Életben maradtunk volna? A mai elménkkel biztosan nem...

1. Ne légy túl okos!

„Magas műveltségű, finom modorhoz szokott férfi egy elhanyagolt nevelésű, műveletlen szép lányt még kinevelhet, magához emelhet, de csak úgy, ha ez tanulékony, szellemes, könnyű, sebes felfogású, és maga is olyan erkölcsöket örököl a természettől, melyek őt e magasb műveltség és finomság előnyei iránt fogékonnyá teszik.

Azonban óvja a férfiakat azon nőktől, akik irodalmi, vagy művészeti foglalkozásra képesnek hiszik magukat, regényolvasásnak, zongorázásnak, látványosságoknak, napihíreknek hódolnak, mert az ilyenből „elvétve lesz jó feleség”, az együttélés szempontjából a legfontosabb vonás lévén a háziasság. A tudatlan, de tanulékony nővel csak eleinte van sok baj, vesződség, és az ilyenek nem nézik le, nem hiszik ostobának férjüket, mint a nagy eszüket fitogtató kékharisnyák."

(Ezt Vajda János írta A magyar család aranykönyvében. Ez bizony erősen önéletrajzi ihletésű példa...)

Magyarul könnyebb egy kissé butácska, ámde nem annyira tehetős nőt kiemelni a sorból, mint vesződni egy olyannal, akit kitaníttattak, kinyitották előtte a világot. Mert azt már nem lehet a férje képmására formálni, nem lehet idomítani, betanítani, nem lesz alázatos odahaza, nem marad csendben. Bármennyire is furcsa, a mai napig találkozom ilyennel, és nem is annyira ritkán. Anélkül, hogy bárkit is lebutáznék, a közvetlen környezetemben is ismerek olyan férfit, aki inkább azt a nőt választja feleségül, aki meghúzza magát, nem felesel vissza, és a karrierjét sem egyengeti túl a család keretein kívülre.

2. Utazások alkalmával (is) kerüld az idegen férfitársaságot!

„A fűzőt erre a hosszú útra ne vedd fel! Az úton, jó kis kincsem, légy előzékeny mindenkivel szemben, de bizalmasan senkivel sem, kivált férfiakkal nem, öreg urakat sem kivéve. Ha tartózkodóan viselkedel nemcsak szóval, de mozdulataiddal és nézéseddel is, senki nem fog merni közeledbe férkőzni és esetleg szemtelen beszéddel vagy mozdulataival téged sértegetni. Egy fiatal leány soha nem vigyázhat eléggé magára, kivált, ha egyedül utazik. De azért csak bátran neki a világnak, hisz hazamegyünk.”

Micsoda veszélyek leselkedhettek egy nőre már akkor is. De sokkal többről volt szó itt a fizikai veszélynél. Egy lányt, ha kísérő nélkül, férfi társaságában láttak, egyből megbélyegezték, és azonnal romlott is az értéke a piacon. Szóval nem volt ez akkoriban tréfadolog. Most sem az, csak most más miatt. Szóval jobb lesz éjszaka taxival utazni, hölgyeim!

3. Ne tanulj idegen nyelveket!

„Ezen kívül még arra is nagyon fölkérnélek az alább mondandók közül, azt hiszem, hogy rossz néven nem veszed tőlem, mert én csak jót akarok Neked; tehát azt akarom mondani, hogy miután az én Feleségem leszel, ne felejtsd szemeid előtt jövendőbelidnek legfőbb egyik óhaját, azaz magyar menyecskét szeretnék én otthon látni; s miután írásodból látom, hogy szépen haladsz, dicséretem kifejezése mellett továbbra is oly szépen buzdítva légy és szerezd  meg a jövőre nézve is ezen jó igyekezetedet, soraidból csak jókat olvasok s azokban máris magyar szivet hallok dobogni, adja Isten, hogy a te akaratos magyarodért sokáig dobogjon szivecskéd!”

Ezt a fenti levélrészletet egy aggódó vőlegény levelében olvashattuk, aki kétségbe volt esve amiatt, hogy menyasszonya túlságosan jeleskedik az idegen nyelvek ismeretében. Mondjuk, ez abban az időszakban, amikor a német is hivatalos nyelv volt még a kiegyezés előtt, elég meredek óhaj egy mélymagyar lelkületű férfiú szívéből, de ha a menyecske hajlott rá, hát isten neki!

Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860–1914) Európa Könyvkiadó, 2015.

4. Légy rafinált! 

„Ezt a levelet nem adom fel csak holnap – hadd várjon maga csak egy kicsit."

Nem ám azonnal válaszolni, hagy egye meg a fene a legényt a két levél között. Na jó, ebben lehet, hogy van valami...

5. Válogass, de csak ésszel!

„Csak válogassál, jól teszed, ha még te sem tehetnéd, nem vagy rászorulva, mint nagyon sok szegény árva leány, aki csak hányódik a világba, azok nem válogatnak, örülhetnek, ha egy csendes, ha egy csendes, boldog otthont teremthetnek magoknak. De nálad ez egészen másképp van, éppen ezért nagyon jól tetted, ha nem mentél hozzá. Majd eljön az igazi, akit megszeretsz és te is leszel egy édes, boldog kis menyecske.”

Ebben a korban jött divatba a szerelmi házasság, de azért a biztonság kedvéért ajánlatos volt olyanba beleszeretni, akinek volt pénze is:

„Volna kérő, de hát szóra se érdemes. Valami üzletvezető, kereskedő. De ha pénzük nincs szegényeknek. Igyekszem Marcsát kiábrándítani."

6. Ne panaszkodj. Akkor se, ha vernek!

„Az én elvem a házaséletre nézve az: vagy tűrni némán – vagy adni. De panaszkodni nem szabad míg férjünk kenyerét esszük. Tűrni pedig csak akkor kötelességünk, ha gyermek van, - vagy pedig olyan ellenállhatatlan szerelem fűz a férjünkhöz, mely még a verést is eltűri.”

Végig az járt a fejemben a könyv olvasása közben, vajon mi lett volna velem (és drága kolléganőimmel), ha tényleg 120 évvel ezelőtt születünk. Azt hiszem, nem tűrtünk volna a verést se gyerekkel, se anélkül. És ma sem kell tűrni!

7. Őrizd meg a szüzességed! Vagy legalább a látszatát!

„A leány férjhezmenetelkor egészen új, előtte ismeretlen dolog, a nemi élet kerül felszínre, ezért felvilágosítandó annak mibenlétéről mégpedig a legjobb, ha a felvilágosítás az esküvő után azonnal megtörténik. Milyen keserű csalódásnak tekinti a nő, mily rettenetes lealázásnak veszi az első nemi érintkezést, vagy annak megkísérlését a férj részéről, ha nem volt arra előzőleg figyelmeztetve.”

Az uralkodó nevelési elv azonban azt szorgalmazta, hogy inkább ne tudjon semmit a leány a szexről, mert a legjobban úgy lehetett megőrizni a szüzességet... és annak látszatát is. Az volt a nyerő ifjú asszony, akinek fogalma nem volt, mi történik vele az első aktus alkalmával. Mert az érintetlen volt.  (Vagy legalábbis látszólag...)

8. Higgy!

„Igen örültem a vasárnapi levélkédnek, mert azt jelentetted benne, hogy a templomba el fogsz menni. Mondd csak, kisleányom, figyelmesen meghallgattad-e, amit a tisztelendő úr beszélt? Oly ritkán jutsz te most a templomba ilyenkor, azután ott is kell lenni egész lelkeddel az Isten házában. Szoktál-e még jó kisleányom esténként a könyvedből imádkozni?”

Nem kérdés, hinni kell Istenben! Nem csak akkor, most is. És mindörökké!

9. Tanulj meg főzni, de hagyd a nagyját a szakácsnőre!

„A főzéshez tulajdonképpen minden nőnek értenie kellene. Ugyanakkor az úrinő természetesen nem szorult rá, hogy naponta főzzön a családjának, így főzni sem kellett mindenképpen megtanulnia. Erre volt a szakácsnő."

Tudni kell azért, hogy milyen munkát osztunk ki a szakácsnőnek. A rendes asszony csak ünnepekkor ragadott kötényt... meg befőzéskor. Izé, pont úgy, mint most.

10. Legyen cseléded, és legyél szíves, vedd emberszámba! 

„Először is nem szabad felednünk, hogy cselédjeink nem gépek, hanem emberek, azaz olyan lények, mint mi, éppen nem tökéletesek, éppen nem csalhatatlanok. de: A te munkád vagy helyesebben feladatod egy cseléd, s ha még jó is, persze nem végezheti el.”

Mondjuk, ismerek olyanokat, akiknek ezt tényleg el kell mondani a mai napig.

Szentesi Éva

Kiemelt kép: Szécsi Noémi hivatalos Facebook-oldala

Köszönjük az Európa Könyvkiadónak, hogy hozzájárult az idézetek közléséhez!