–

Az Egyformák vagytok egy regénytrilógia harmadik kötete (első két kötet: Nyughatatlanok, és a Gondolatolvasó), de különálló műként is megállja a helyét, illetve az író szerint lehet simán ezzel is kezdeni a három könyv olvasását, mert szándékosan így alkotta.

Nos, én ezzel kezdtem, majd ezután befalom a többit is, mert érdemes.

Imádok női monológokat olvasni, imádom, ahogyan megelevenedik előttem a női beszéd, pláne, ha az a női beszéd hiteles, nem kertel, szókimondó, önazonos, és nagyon mai.

Nem tudom, Szécsi Noémi hogyan formálta és honnan mintázta a karaktereket, de nagyon szeretem, ahogyan beszélnek hol egymással, hol pedig csak úgy kifelé (vagy befelé).

Olvasás közben jegyzetelni kezdtem a kedvenc mondataimat, mint ahogyan minden könyvnél, hogy vissza tudjak lapozni azokhoz a részekhez, amelyek igazán megragadtak. Mint például ez itt:

„Csak egyszer kell levetkőzni, de akkor teljesen. Ezt mondta a telefonba. Ilyen jelenetben nem lehet csalni, legyen teljese fedetlen a test. Nincs előnyös kivágás, nincs testdublőr. A fejed a nyakadon, a nyakadon a vállad, a vállad után a melled, és van igazi hasad, igazi pinád. 
Az utóbbi szótól összerezzent, főképpen azért, mert nő szájából hangzott el.
Most nem izmosnak kell lenni, hanem szépnek, hamvasnak, fiatalnak. Ha kell, teszünk fel szűrőt.
Mindig előre elmondom majd, miközben arra kell gondolnod, hogy a vágy tárgya vagy. Ez csak párszor lesz, és csak az elején.
De közben a többi nő is mind meztelen lesz. Ha neked úgy könnyebb, én is levetkőzöm.”

Szóval ez itt az én négy okom arra, hogy miért kell mindenképpen elolvasnotok Szécsi Noémi új könyvét:

1. Szabadszájúság

Beszélhetnek így a nők egymással vagy egymásról? Beszélhetnek így a nők magukról? Hányszor halljuk, hogy nem illik, mert egy nő ne legyen vulgáris, hiszen az olyan kiábrándító.

Mintha a káromkodás csak a férfiak kiváltsága lenne.

Pedig a káromkodás az élet velejárója. És, ahogy mondani szoktuk mi, itt a WMN-nél: attól, hogy kicsillagozzuk a bazdmeget, attól az még bazdmeg marad.

„Ő azt mondja, az ideális szerelmi viszony az, amikor a testek lassan szeretkeznek, de a lelkek erőteljesen basszák egymást."

„– Szívesen elszöknék veled Nizzába – mondtam elhúzódva, és idegesen beleittam a langyosodó kólámba. De nem Nizzába megyünk. Hanem a Halál Faszára. Ahhoz pedig konzekvensen délkelet felé kell tartani."

„Bele se menjünk a huszonéves csajok, meg az erkölcseik baszogatásába, attól totál öregnek érzem magam."

„– De a pinád, az, gondolom, megvan még.
– Nem. Összevarrattam. Szülni nem óhajtok, a többire meg elég a szám.
– Vicces vagy, Elza, ez a te nagy szerencséd! – nevetett föl öblösen. – Simán megdugnálak most is."

2. Ahogyan a férfiakról beszélnek

Hol felnevettem, hol megrándult az arcom, amikor ezeket a sorokat olvastam. Ugyanolyan vagyok én is, sokszor nagyon más persze, de hasonlóak a vágyaim, a képzeletem, korszakokra lebontva, kiábrándultsági fokozatoktól függően. Másmilyen férfit képzeltem el tízévesen, másmilyent huszonéves koromban. Most meg már elég lenne annyi is, ha olyat találnék, aki nem hazudik. Így alakulnak át a vágyak, mint valami cseppfolyós massza.

„Eddig kivétel nélkül olyan férfiak vetődtek az utamba, akiknek a természet baráti gesztusként egy-két szép arcvonást adott, hogy a lelkükbe beleszerelmesedő nőnek legyen mivel győzködnie magát."

„Tizennégy éves korunkig a szerelem célját a házasság keretein belül képzeljük el: egy életre egyetlen férfit küldenek fentről, aki azért érkezik, hogy örökre maradjon. Hőstettet hajt végre, de azután is izgalmak forrása, mint a hatalom és a bölcsesség letéteményese. Bizalomgerjesztő mosoly, erős csukló, de deréktól lefelé nem létezik. (...) Negyvenévesen, négy gyerek után is jól konzervált jó nők vagyunk. Férjünk misztikus okokból tisztelettel övez és imád bennünket. Minden fasza."

„– Drágám, én férfiakkal dolgozom, mindennek úgy kell lennie, mint »A Keresztapá«-ban. Fenyegetek, véres lófejet helyezek el, vagy ha nem megy, ököllel rábaszok az asztalra, a szemöldökfába állítom a kést, szétlövöm a fejüket.”

„...az állomáson már vár majd a férjem, egy kedves, becsületes férfi, aki mindent megtesz értem. Lesegít a vonatról, csókkal üdvözöl, átveszi a bőröndömet, kézen fogva metrózunk haza a meghitt otthonunkba. Soha nem éltem még ilyen nyugodt életet. Egy életre egyetlen férfit küldtek fentről, hogy kipihenjem az ajtócsapkodásban, fenyegetőzésben, fullasztó hangulatban eltöltött első tizennyolc évemet. Ő lett mindenem, az apám és anyám, férjem és testvérem, és azt mondja, örökre marad."

3. A kínok miatt

Mindenki találkozott már a nyomással, ami születésünktől fogva ránehezedik az emberi létezésre:

ne szexelj, szexelj, szedj fogamzásgátlót, ne szedj fogamzásgátlót, tedd szét a lábad, legyen karriered, vállalj gyereket, önző, karrierista picsa vagy, egyedül fogsz meghalni, senkinek sem kellesz.

Aztán a vége úgyis az, hogy egyedül halunk meg, szóval nyugi.

„Az egyik polcon fogamzásgátló tabletta hevert, használója megkezdte, de nem vette be az összes szemet. Ez elbűvölt. Nem a levélnyi gyógyszer, hanem hogy egy legfeljebb ötvenéves fogyasztási cikk máris katalogizálásra várakozik. Talán én is archiválhatnám azt a félbehagyott levélnyit, amelyik az asztalomon hevert félredobva, mert amikor augusztusban a kollégiumból az albérletbe költöztem, minden extravagáns költekezéssel leszámoltam, és úgy találtam, nem szexelek annyit."

„Én gyermektelen vagyok, amitől nagyon szenvedek. Szerintem modortalanság a társaságomban ilyen hosszan a terhességről beszélni. Nyíltan kimutatni, hogy az egyedülálló gyermektelenek nullák."

„Én is csak nemrég tudtam meg, hogy a kölcsönös beleegyezés milyen fontos. Alig pár éve. Előtte arról sem tudtam, hogy bele kellene egyeznem. Csak azt, hogy ha nem teszem meg, összenő a pinám, ha megteszem, kurva vagyok, így a kettő között kell az érzékeny egyensúlyt kidolgozni..."

„Ugyanaz a gonosz, hisztis, hiú, karrierista szuka vagyok, aki mindig voltam: az egész fizetésemet ruhákra költöm, ha mégis marad valami, azt pedig tudatmódosító szerekre, továbbá az első pöccre szétrakom, és a munkahelyemen a szaros madzagot is elrágnám az előrejutásért."

4. Az ismerős vágyakért:

Előbb különlegesnek lenni egy olyan világban, ami klónokat gyárt, majd elbújni a világ elől valahová, és boldognak lenni valakivel, aki leszarja a összes ideált, és csak téged lát. Valahogy így:

„Még mindig élt bennem a kívánság, hogy másnak mutatkozzam, mint a hétköznapi emberek, bár ez évről évre gyengült, mert egyre kevesebb figyelmem maradt annak felmérésére, mihez képest kellene másnak lennem."

„Itt akarok maradni ebben az igénytelen idillben, és az ablakból nézni az évszakok változását, néha esetleg gumicsizmát húzni a lábamra, kimenni az udvarra, és térdig süppedni a sárban a terhesen gömbölyödő hasamra egy még járni sem tudó gyereket ültetve, amíg teregetek. A lányaim babáinak báli ruhát varrnék a magammal hozott Victoria's Secret  csipkéit lefejtve, mert többé nem tudnám, mire valók, hiszen a férjem számára szaunatisztaságom természetes meztelenségében lennék a legszebb."

De vajon látjuk-e magunkat?

Szentesi Éva

Szécsi Noémi Egyformák vagytok című művét a Margófeszten mutatja be!