–

1. Kézen fogva futás… vagy kevésbé fitt pár esetében: andalgás a tengerparton (romantikus)

Akarom tudni, akarom, hogy bárki, bárki ebben az életben érzett-e már kedvet egy jó dugás után (vagy előtt, vagy úgy bármikor), hogy fusson pár kilométert partnerével a tengerparton? (És most hagyjuk figyelmen kívül a Schobert- házaspár létezését!) Értem én, hogy egy nagy alvás képileg nem izgi, meg talán a reggelire készített tükörtojás kenyérhéjjal való tunkolása sem, na, de futás??? Inkább dugjanak még egyszer, aztán ha pornó lesz a romantikusból, hát pornó lesz. De ne fussanak… lécci!

2. Botlásból csók (romantikus)

A főhősnő megbotlik, egy csodálatosan elbűvölő férfi pedig véletlenül pont arra jár. És mivel a pasas nemcsak jóképű, facér és természetesen nősülésre szomjazó, hanem nagy reflexkirály is, fél kézzel elkapja a bukdácsoló csajt. De nem ám a kapucnijánál vagy a hajánál fogva rántja vissza úgy, hogy közben összetapossa a lábát… mint ahogy ezt minden normális megmentő teszi, hanem egy előre megkoreografált, minimum dörtidenszing-szintű táncmozdulattal. Ja, és aztán persze még valahogy – nem tudni, miként – csókhelyzetbe is kerül. Na, kérem. Ha én esni készülök, abban engem senki nem tud megakadályozni. Aki pedig megpróbálja, az a következőkre számíthat:

  • magammal rántom, és együtt gurulunk le a hatezer lépcsőfokon, de csak én élem túl, mert arra gondosan figyelek, hogy minden foknál ő legyen alul
  • a kapálózás lendületétől kiütöm a szemét a táskámmal, esernyőmmel, kezemmel, fogammal, aztán vetek rá egy megvető pillantást, nehogy azt higgye, hogy félszeműként is van esélye nálam
  • ösztönösen megtámaszkodom a testében, és pont leszarom, hogy ettől ő elveszti az egyensúlyát, majd megjátszom a vak szemtanút, és továbbsétálok, mintha mi sem történt volna

De csók, az nem lesz belőle.

3. Egymás etetése (romantikus)

Hát, nem tudom. Biztos van ilyen. De szerintem az étel nem játék, és ami az én villámon van, az az enyém, ami meg a másikén az… na, az esetleg szintén lehet az enyém, de a kölcsönösség az asztalnál ki van zárva. Az ágyban még csak-csak, de az étel az szent és… jó, nem szent, de az enyém. Csak az enyém. És pont.

4. Vidám tatarozás (romantikus)

Harmadik hete ülök egy sitthalom közepén… a gyerekeim a lakásban is tudnak homokozni, miután lefújom a vastag szürke porréteget a gépem billentyűzetéről... úgyhogy hadd legyek elfogult ebben a kérdésben… és hadd kérjem meg tapasztalatokon nyugvó mély magabiztossággal az összes szexin falat festő, a csaját kacéran orrbapemzliző férfifőhőst, hogy menjen már el a bús picsába. A felújítás, falfestés, soha, ismétlem, soha nem romantikus élmény. Ha szakemberekre bízod, akkor drága és szar, ha te csinálod, akkor olcsó és szar... de mivel aztán mégis kell hívni egy szakembert, aki helyrehozza, amit te elrontottál, ez az utóbbi is átcsúszik a drága kategóriába.

5. A gyilkos bevárása eleséssel (horror)

Az üldözött állati bénán fut... és közben folyamatosan maga mögé nézeget (a totális sötétben!!!). Aztán még meg is lepődik a szerencsétlen, mikor dob egy hasast az avarban. De akkor se pattan ám fel, hogy tovább fáradozzon az élete megmentésén, hanem elkezdi borogatni a bokáját, és közben kikerekedett szemmel tekintget maga köré, hogy nem akarja-e valaki végre lekaszabolni. Szegény gyilkosnak esélye sincs. Hiába töltött több mint másfél órát a sminkben, hiába dobott be még egy hosszúlépést és szívott el egy jointot a színészbüfében, még így is beéri ezt a csetlő-botló hülyét, aki sikogatással jelzi, hogy merre kell keresni.

6. A becsapás (horror)

Idegtépő zene, rossz fényviszonyok, 4D mozi esetében átütő hullaszag, vagyis minden, de minden arra utal, hogy mindjárt valami rettenetes dolog fog történni. A rutinos néző is tudja, hogy rövidesen meg fog ijedni, ezért jó előre ráfeszít a záróizmaira. És ez így megy, hosszú, hosszú percekig, amikóóór… előugrik egy macska… vagy felrepül egy madár… de semmi gyilkosság. A főszereplő és mi is megkönnyebbülünk a kezdeti riadalom után. Már-már rendeződni látszik a pulzusunk, és a záróizmaink is pihenő üzemmódra váltanak, amikor valahonnan előugrik a gyilkos... és elképesztő mészárlást csap. Beszarás, tényleg. Na, nem úgy… ja, de.

7. A sérthetetlen főhős (akció)

Ugorjuk át a közhelyet, hogy a főhős mindent, de mindent, de mindent túlél, a slepp viszont úgy hullik. mintha idejekorán megtudta volna, hogy csak statisztagázsit kap. Ugorjuk ezt át, és nézzünk tovább az orrunk hegyénél a felbukkanó női főhősnő mellbimbójáig. Figyelted már, hogy az atomtámadást is karcolásokkal megúszó főhőst mindig fiatal, jó mellű ápolónő veszi kezelésbe? És bár a kis „rambó” eddig zokszó nélkül tűrte, hogy átszúrták vasvillával, felrobbantották, kizuhant a hetvenkettedik emeletről, a finom női kezek érintésére „férfiasan” felszisszen. Vajon jártak ezek már valaha a balesetin? Hadd javasoljak egy tesztkört.

8. Szexi sérülések (akció)

A főhős az akciójelenetek során mindig csak olyan sérülést szenved, amitől még szexibb lesz. Pedig egyszer tényleg szerettem volna, ha Mel Gibsonnak a Halálos fegyver valahányban kiverik, mondjuk az első négy fogát. Ja, és ha már itt tartunk, akkor Rene Russo arcát is perverz kíváncsisággal fürkésztem volna, mikor Mel a csókjelenetnél sármosan rámosolyog a foghíjas kis ajakával. „Nézd csak, Rene, úgy is ki tudom dugni a nyelvemet, hogy ki se nyitom a számat!”

9. Kiszámítható robbanószerkezet (akció)

Minden bombán van egy baszott nagy kijelző, amin vörös számok mutatják, hogy mennyi idő múlva fog robbanni (gondolom, gyengén látó, vagy foghíjas matektudással rendelkező akcióhősök számára). Ezt a bombát mindig, kivétel nélkül akkor sikerül hatástalanítania a főszereplőnek, amikor a szám 1-ről 0-ra váltana. Akkor viszont mindig sikerül. Nem értem, minek megy oda előbb. Tiszta időpazarlás.

10. Sötétben tapogatózás (horror, akció, krimi)

Tudjátok, mikor üvöltenék be a tévébe egy rohadt nagyot? Például akkor, amikor a főszereplő az éjszaka közepén, nem ritkán szakadó esőben és viharban úgy dönt, hogy ellátogat a gyilkoshoz egy kis leleplezésre. Baszkíí! A nyomorultja nyolcvanöt percen keresztül vakarózott valami pofonegyszerű rejtélyen, de most, most, hogy rájött, ki a rettenetes elkövető, rögtön a tettek mezejére lép. Nem hív erősítést, nem várja meg a reggelt, hanem egy szál magában bevágódik a kocsiba, és kiautózik a minden élőtől távol lakó gyilkoshoz, hogy a villámok fényében lecsapjon. Persze mindig sikerrel is jár. De hogy miért szívatja meg magát ilyen istentelenül? Naná, hogy a normális néző elkezd a gyilkosnak drukkolni: elvégre a hülyéknek hullaniuk kell(ene).

Kormos Anett

fotó: Ház az erdő mélyén (2011., Lionsgate, r.: Drew Goddard)