–

Üres duma

Sokszor megfigyeltem már, hogy miközben írunk és beszélgetünk, olykor elfelejtünk gondolkodni. Ilyenkor rendszerint előkerülnek a nyelvi sablonok, amelyek az égvilágon semmit nem jelentenek, egyszerűen csak kitöltik a hiányzó gondolatokat, úgy csinálunk, mintha mondanánk valamit. Pedig nem.

Megoldjuk okosba’ és gyorsba’!

Most a kedvenc zárt csoportomban tettem föl a kérdést: kit melyik kifejezés idegesít a legjobban? Természetesen saját magunkat is rendesen ekéztük, miközben sűrűn jelzett a gépem, hogy újabb és újabb hozzászólás érkezett. A majdnem háromszáz komment a posztom alatt pedig megerősített abban, hogy

beszélnünk kell arról, miért nem tudunk beszélni – vagy sokszor csak tényleg nagyon sablonosan.

Ebben a csoportban például folyamatosan visszatérnek a következő kifejezések:

Nem horror áron.

First world problem.

Nem lapul valakinél?

Mert itt minden megoldódik.

Hol vesz az ember lánya?

Van valakinél elfekvőben?

És persze mindenki „megbízható” szerelőt keres. 

Jókat mulattunk magunkon is, miközben volt olyan is köztünk, aki kijelentette, őt egyáltalán nem zavarják a nyelvi frázisok. 

Amitől Herczeg Zsolt kiborul

Állandó szerzőnk, Herczeg Zsolt is hozzászólt a posztomhoz, íme, az ő külön gyűjteménye az irritáló szóösszetételekből:

Kis hazánk, információs szupersztráda, minden is, szia, uram!

Szarul, de büszkén, jár, de nem jut, a mai nehéz időkben, már az ókori görögök is, én nem nézek tévét, a világ pusztulásra van ítélve, vas (autóra vagy hardverre).

Csapassuk, királyság, hisztiméter, írói munkásság, sem megerősíteni, sem megcáfolni, köszcsi-szivcsi, kontent, boltkóros és a FideSS–Gyurcsótány-vonalon minden.

HB születésnapkor, boldog Zoltán-napot nőnapkor. Karácsony ünnepét karinak nevezni. Kariaji.

Zsolt ajánlotta figyelmembe a téma aranybányáját, íme, a Modorosblog. Biztosan visszatérő olvasója leszek!

Kaptam még egy remek tippet, EZEN az Insta-oldalon is bicskanyitogató mondatokat olvashattok.

Hirdetések

A kocsi vagy lakás „megkímélt” állapota, lakáshirdetésekben a „kis ékszerdoboz”, „intim terasz/kert” és az „ősfás környezet”. Meg az „eladásra kínálok”. Vajon mit takar a „franciás kényeztetés”? Vagy az, hogy:

„olyan leszek, amit kihozol belőlem”?

Futottak még: eladósorba kerülő lakás, pénztárcabarát, és az igényesen felújított is…

Hivatalos nyelvezet

„Lekezelte az ezredest.” Már ez is bosszantó, de a legidegesítőbbek mind közül valószínűleg: „a mai nappal”, „a tegnapi napon”, „a holnapi napon” kifejezések.

Nagyon sűrűn használják hivatali nyelvezetben még azt, hogy „lett foganatosítva”, ami valóságos szószörnyeteg számomra. Tulajdonképpen tudja valaki, mit jelent?

Amivel pedig a legigényesebb helyeken is találkozom sajnos, az a

„megrendezésre/bemutatásra/megnyitásra került”.

De „a helyi lakosok elmondták ügyes-bajos dolgaikat” is folyton visszaköszön a kerületi lapokban.

Nem tudom, ti hogy vagytok az „úgymond” szóval, engem világgá lehetne kergetni vele.

A „megküldésre kerül, közöld neki, valószínűleg, hogy…” szintén megkeseríti olykor a napjaimat. 

Nekem még nem tűnt föl, mi a bajom ezzel a túl sokszor hallott mondattal, de most – az egyik kommentelőnek hála – végre kiderült: „X. Y. elmondása alapján őrizetbe vettek öt embert.” Holott nem az elmondása alapján vették őrizetbe, hanem elmondása szerint. Ha az elmondása alapján vették volna, akkor ő lenne az oka az őrizetbe vételnek, például tanú lenne. De nem a tanú nyilatkozik, hanem a rendőrség szóvivője.

Mint az közismert 

Cukiskodás kimaxolva címszavakban

Bulikázás, barinő, szabizik, söröcskézik, sörikézik, borocskázik vagy kontyalávalót iszik.

Annyira balzsamos! 

Csak annyit tudok nektek e nem túl felemelő lista után írni, hogy: „Bocsi/bocsika!”

Ellentétek

Az „iszonyúan jó fej, iszonyúan helyes” is elég felemás érzéseket váltott ki az egyik kommentelőből, ő azt írta, nagyon zavarja, amikor valaki egy negatív szó mellé pozitív kapcsolatot helyez. Meg tudom érteni.

Értelemszerűen…

A kioktatás iskolapéldája az értelemszerűen. Azaz: „Tök hülye vagy, öcsém, de én annyira jó fej vagyok, ráadásul rohadt okos, hogy segítek neked, kis butám.”

„Rosszkor zavarok?”

„X. Y.-t kerestem volna.” (Miért, most már nem keresed, hogy valaki fogadta a hívásodat?) A „helyileg hol van?” vagy „lekommunikáljuk” is visszatérő elemek az élőbeszédben, pedig rettentő rondán hangzik mindkettő, és abszolút helytelen.

A „lebetegedtem” is majdnem ugyanez a kategória, és mint megtudtam, ma már a „megbetegedtem” szinonimája, de eredetileg a vajúdás kezdetét jelentette.

Pár idegtépő kifejezés minden kommentár nélkül: „Kinyilvánítja felé. Én személy szerint. Szerény véleményem szerint. Üdv a klubban! Ja-ja. Ehhez még fiatal vagy! Befotózom. A jövő zenéje. Valaminek a margójára. Felrobbantotta a netet. Manapság divatos. Sokszor halljuk.

Közhely, de igaz.

Tűpontos.

Fizikálisan. Kövezzetek meg, de… Jómagam. Mint az köztudott.” 

A „kikövet” és „bekövet” is roppant divatos, pedig mindkettő teljes képzavar.

A végére álljon itt még egy rengetegszer hangoztatott frázis: „Nagy rajongója a szép nőknek és a jó boroknak.” (Mert biztos van olyan, aki a rossz borokért és a ronda nőkért rajong.)

Ami pedig biztos mindenkinél kiveri a biztosítékot, kivéve annál, aki épp ezt teszi: Vásárlásnál (műkörömmel) az adott dologra mutatva: „Ő lesz!/Őt kérem!” 

Futottak még

Besírok, bealszom, behányok… Nem-e? Vagy a speciális szavak állattartóktól: idi = ideiglenes befogadó, jutifali. (Ez utóbbit én csak nagyon óvatosan használom, Lujzi kutyám előtt például semmiképp nem mondom ki.)

Itt a mindent IS megfejtése:

– Jól hallottam, bátyám, hogy a székelyek mindent tudnak?

– Mindent IS.

A párom, és egyéb idegesítő kifejezések

Nehéz kérdés, hogyan nevezzük meg a társunkat, ha nem a férjünkről/feleségünkről van szó, íme, pár rémisztő példa: „A párom, aki a kedvesem.” Vagy simán: „Élet.” Ilyet is hallottam már: „Mi Élettel mindig együtt vásárolunk.”

Persze a jól ismert, elrettentő példákról sem érdemes elfeledkezni: „Az Ember nincs itthon, a másik felem, asszonypajtás, a zuram…”

A „gyerkőc”, „a lánykám”, „a kisember”, sőt néha még a „gyermek” is túlságosan sablonos. Persze helyzettől függ.

A részvétnyilvánítás hangsúlyozott „őszinte” jelzője és az „igazándiból” is összeugrasztja a gyomromat, de a „majd megcsörgetlek” és a „csörögjünk össze” sem tartozik a kedvenc szófordulataim közé, ahogy a „leteszlek” is bosszantó.

A „boldogságos szülinapot”, „kimaxol”, „deviszont”, „azmiatt”, az „ennyi”, pláne az „ennyike”, ami írásban „ennyikeh” lesz, megfejelve a „jah” és „aham” modorosságával, már tényleg az a kategória, amit nehezen állok meg szó nélkül.

Az egyik legviccesebb komment:

„Az iskolai Fb-csoportba az egyik tag úgy regisztrált, hogy Kovács Apuka. Ez már hét éve így van, és azóta is ez a neve. A felesége pedig, gondolom, Kovács Apukáné.”

Adod vagy nem adod?

Ha valamit nagyon utálok, az az „adom”. Sokszor nem is értem, mit akar nekem adni, aztán rájövök, hogy: ja, semmit, nem úgy érti – írta az egyik kommentelő a zárt csoportban.

„Vágod”?

Remélem, neked is „átjött” a cikk lényege.

Természetesen én is csak „nyomtam a vakert”, pufogtam itt összevissza, miközben be kell látnom, hogy a közhelyek mindannyiunknak biztonságot adnak. Kérdés, nem volna-e jobb mégiscsak gondolkodni, mielőtt megszólalunk. Szerintetek?

A végére egy kis ráadás, EZT muszáj megnéznetek.

Both Gabi

A lista bátran bővíthető!

A WMN csapatát a következő szavak irritálják leginkább, olvasd el ITT a cikket. 

Források: ITT, ITT és ITT