-

1. Mert száz arca van

„Ha kell, húsz évet fiatalodik, ha kell, húsz évet öregszik. Mindenféle kort vállal, mindenféle korban otthonos.

Mert tudja a titkát mindenféle emberi kornak: hogy minden életkor emberi. Ő az, aki törékenynek látszik. Ám igazából eltörhetetlen. Ő az, aki egyszerre világsztár, és magyar nemzeti érték.

Aki egyszerre bűvöl el csöndjeivel és tomboló, már nem is emberekre szabott indulataival. Akiről nem lehet írni, szavakkal már utolérhetetlen. Ő az, aki már csak szavakkal utolérhető.” – írta róla Pilinszky János a Film Színház Muzsika 1977. április 2-i számában.

Mi meg sem próbáljuk ezt Pilinszkynél szebben, jobban megforgalmazni, mert nem lehet – még akkor sem, ha a költő sajnos nem látta az érett, bölcs, tapasztalt Törőcsik Marit.

2. Mert sallangmentes

„Azt sokáig senki sem tudhatta (hogy Son, Törőcsik Mari és Maár Gyula örökbefogadott fia – a szerk.). Még a lányomról sem, hogy a lányom. Az osztálytársak is csak akkor tudták meg, amikor valamilyen iskolai lapra rá kellett írni az apa és az anya foglalkozását. Teréz beírta, hogy filmrendező és színésznő. Maár Teréz, ki a te anyád? – tette fel hangosan a kérdést a tanárnő. – Törőcsik Mari. Röhögni kezdett az egész osztály. – A mienk meg a Gobbi Hilda..."

Hát igen. Mindenkinek, aki találkozott vele, van egy sztorija arról, hogy Törőcsik Mari mennyire... normális. Amikor a DTK Show vendége volt, az egész stáb haptákban állt, mert szerették volna, hogy jól érezze magát. De ő csak egy öltözőt kért és egy pohár vizet. A sminkszobát messziről elkerülte (áh, nem kell nekem smink, minek?), és noha nem érezte magát teljesen egészségesnek, ragaszkodott hozzá, hogy ugyanúgy a hosszú lépcsősoron menjen be a stúdióba, mint a többi vendég, ne az egyszerűbb bejáraton.

3. Mert úgy igaz magyar, hogy nem kérkedik, úgy elhivatott, hogy nem kirekesztő 

„Én színpadi színésznő akartam lenni, és színpadon igazán csak anyanyelvén lehet színész az ember. Amikor a rendszerváltás után a Le Monde újságírója megkérdezte, mit gondolok – így utólag –, nem lett volna jobb, ha kimegyek: Azt válaszoltam: biztosan gazdagabb lennék, de meggyőződésem, hogy ilyen gazdag pályám nem lett volna soha.”

Törőcsik Mari azon kevés magyar művészek egyike, aki komoly nemzetközi elismerésekben is részesült. A legjobb színésznőnek járó 1956-os cannes-i Arany Pálma-díj után nem véletlenül mondták róla, hogy ha nem Magyarországon születik, akkor világsztár lehetne.

Mehetett volna, de maradt. Ugyanakkor sosem érezte úgy, hogy ez a döntése valamiféle erény volna, hogy ezt ő nagyobb magyarrá tenné azoknál, akik vele ellentétben külföldön is szerencsét próbáltak.

4. Mert egy pillanatra sem felejtette el, hogy a közönség szeretete teszi igazán naggyá a színészt

„Szeretet nélkül semmi nincsen. Nyilván van olyan, hogy valaki jó a szakmájában, és még díjazzák is, de közben azt gondolják, a fene vigye el, nem szeretjük, de azért jó. Én viszont mindig abban a hitben ringatom magam, amikor díjat kapok, hogy ez természetesen annak is szól, amit csinálok, de annak is, hogy szeretnek" – mondta a Színházkritikusok díja kapcsán.

Van valami lehengerlő abban, ha valaki vállalja, hogy igenis szereti, ha szeretik. Hogy szomjazza a közönség elismerését, hogy azért végzi a munkáját, hogy az emberek szeressék őt. És mi szeretjük. Nagyon.

5. Mert pontosan tudja, mitől jó egy párkapcsolat

„Tudnom kell, hogy a társam olyan erő mellettem, akihez bármikor fordulhatok, akitől bármikor, bármire választ kapok, és akit nem lehet csak úgy átugrani, mert ha igen, akkor el fogok menni tőle.”

Hát micsoda igazság már ez? Két egymással egyenrangú ember társas létének kvintesszenciája.

6. Mert úgy szereti az életet, ahogy csak azok tudják, akik már közel kerültek a végéhez

„Én úgy gondolom, hogy egy életet kap az ember az Istentől, és azzal kell gazdálkodni. Nagy öröm, hogy egyáltalán kaptuk.”

Alázattal... és önreflexióval teli bölcsességgel fordul minden felé.

7. Mert tudja, hogy nagy színész, és mégis tele van kétellyel önmagával kapcsolatban 

„Mindig azt gondoltam, hogy ez nálam szerénység, de tulajdonképpen inkább nagyképűség, hogy folyamatosan megkérdőjelezem magam. Mindig arra vágytam, hogy a rendezők újra és újra elhitessék velem – még érdemes.

Azt tudom, hogy nem vagyok kutyaütő színész, de éreznem kell, hogy valamiért még van értelme kilépnem. Abban a pillanatban, hogy ez az örök kétely megszűnik, akkor az embernek vége.”

És ehhez nekünk nincs is hozzáfűznivalónk...

8. Mert így értékel egy több mint fél évszázadnyi ünnepelt karriert:

„Én nem egy szerepre készülök. Hogy mit használok föl? Az egész életemet. Azt szoktam mondani, hogy volt öt–hat estém és néhány pillanatom... és 58 év alatt ez nem kevés.”

Szerénység? Nem hinnénk. Az önértékelés hiánya? Azt sem. Tényleg azt gondolja, hogy az ő gigantikus színészi pályáján csupán ennyi valóban nagy pillanata volt? Igen. És az teljesen mindegy, hogy mi erről mit gondolunk. Ő így érzi... és pont.

9. Mert nem mindennapi anya

Amikor Törőcsik Mari és Maár Gyula a hetvenes évek végén örökbe fogadtak egy vietnami kisfiút, akkor még Magyarországon komoly tabu volt ez a téma, nagy titkolózás övezte. De a házaspár nyíltan felvállalta a dolgot. Ugyanakkor azóta is szigorúan óvja a gyerekei (vér szerinti lánya, Teréz és a vietnami Son) magánéletét. Így mesélt a kisfiú érkezéséről:

„Egyszer csak a külügyminisztertől kapok egy levelet, hogy velem kivételt akarnak tenni. Utazzak ki Vietnamba és válasszak gyereket. Kiderült, hogy a vietnami külügyminiszter korábban nálunk volt nagykövet, és minden előadásomat vagy ötször látta. Megmondtam, hogy nem megyek ki válogatni több ezer gyerekből. Adjanak valakit. Kiválasztották hát a fiamat, Sont. Őt a háború végén egy amerikai börtöncellában találták meg. A kora, a neve sem volt ismert, én csináltattam később csontrendszeri vizsgálatot, akkor derült ki, hogy egyidős a lányommal, Terézzel. Amikor kimentünk érte, az elnöki palotában adták át nekünk. Vittem neki képet Terézről, Teréz is várta már régóta. Amikor Ferihegyen találkoztak és átölelték egymást, sírva fakadtam.”

10. Mert legendás a munkatempója

Többször is elmondta már, hogy élete utolsó pillanatáig dolgozni szeretne. Így beszélt a színpadi munkáról:

„Imádok próbálni, de olyan nagyon boldogan, örömködve szeretem csinálni. Zsámbéki meg udvarias volt, figyelmes volt, visszafogott volt – hiába mondtam neki, hogy kiabáljon nyugodtan. És az egyik próbán éppen térdeltem előreborulva, lehettem már vagy hetvenéves, és valahogy nem ment tovább. És akkor odaszóltam Zsámbékinak: Gáborom, jöjjön már ide, boruljon le itt előttem, és mondja azt, hogy Mariska, olyan jó magával dolgozni. Erre fölnevetett, hogy ő ilyet nem szokott. Mondtam neki: Gáborom, szokjon. Maga soha nem tud annyira unni engem, mint én saját magam. És azért jöttem el ide, erre a pokolian nehéz szerepre, mert nekem mindig kell valaki, aki elhiteti velem, hogy érdemes."

11. Mert ha valaki, akkor ő tudja, hogy milyen a pillanatban ott lenni, és átélni a megszülető hivatástudatot

„Anyák napja volt, apám volt az iskolaigazgató az általános iskolában. Én egy Turgenyev novellát mondtam el az anyamadárról meg a kicsikről. És egyszer csak azt éreztem, hogy megáll a levegő… Megéreztem, hogy azt csinálok, amit akarok, azt élik át, amit én akarok. Nem tudom jobban megfogalmazni. Az volt a pillanat, amikor ebbe beleremegtem” – nyilatkozta arról a pillanatáról, amikor ráébredt, hogy színész akar lenni.

Akinek már volt ilyen pillanata, tudja, hogy micsoda ajándék, ha felismered, hogy éppen milyen csoda történik veled. Akinek nem, annak pedig azt javasoljuk: figyeljen oda magára. És élje át minél hamarabb!

12. Mert végtelen szeretet él benne

„Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mit adnék útravalóul a gyerekeimnek. Mondtam, hogy ne haragudjon, ilyen hülyeségre én nem tudok válaszolni. Aztán fölébredtem hajnalban és rájöttem, és meg is mondtam mind a két gyerekemnek, hogy a legfontosabb az, hogy te tudjál szeretni!”

Igaza van. Nem kell túlragozni. Ez a legfontosabb.

13. Az örökkévalósága

„A színész addig él, amíg van ember, aki látta színpadon.” – nyilatkozta.

... Vagy filmen. – Ezt pedig már mi tesszük hozzá.

Éppen ezért Törőcsik Mari, a Körhinta, a Szerelem, az Édes Anna, vagy a Déryné hol van? sztárja, mindannyiunk egyetlen törőcsikmarija örökké élni fog a szívünkben.

Fiala Borcsa és D. Tóth Kriszta

Az idézetek ebből, ebből, ebből, ebből, ebből és ebből az interjúkból származnak.

Képek: Szegény Dzsoni és Árnika –1983, Körhinta –1956, Édes Anna – 1958, Szerelem – 1971, Kossuthkifli – 2015