Tegye fel a kezét, akinek nem kellett megtanulnia Arany Jánostól a Walesi bárdokat! Na, nem sokan jelentkeztek! Azt most nem kérdezem, hányan tanulták meg tényleg. A vers úgy indul, mintha egy király munkaköri leírása lenne:

Edward király, angol király

léptet fakó lován,

hadd látom, úgymond

mennyit ér a velszi tartomány?

Vagyis, Edu bátyánk meg akarja nézni vidéki birtokát, mint egy rendes király. Igaz, később kiderül, mégsem annyira jó szakember, mert, ugye, lemészárolta már, akit csak lehetett, most meg szeretné, ha mindenki puncsolna neki. Mindegy, ez az elején még nem látszik. Írtunk is versműhelyes változatokat, mi lenne, ha nem is királyról szólna a szöveg. Hanem?

Kovács Balázs bérmikulás

Indul piros Ladán,

Hadd látom, úgymond, mennyit ér

Az ócska álszakáll

Vagy éppen:

Nyári Gyula mormon hentes

Portékája bió,

Gyári nyula hormonmentes,

Bár negyvenöt kiló.

Na, és milyen ritmus lüktet a versnek mélyén? Spondeusz-anapesztus, de ez így elég undorítóan hangzik. Ha viszont inkább doboljuk, valahogy így kellene:

tam-tam tadam, tam-tam tadam,

tam-tam tadam, tadam,

akkor megérthetjük, hogy mi vonzotta Arany Jánost ebben a rakkendrollban. Mennyivel hatásosabb a sorok eleje a két hosszú szótaggal, mintha végig jambus lenne! Figyeljük csak!

Tadám-tadám, tadám-tadám!

Idétlen, kackiás induló-taktus.

Erik király, a nagy király

oson fakó lován,

milyen csinos, milyen helyes

a velszi tartomány!

Bezzeg a komor

ED-VÁRD király, AN-GOL király (TAMDAM-dadam, TAMDAM-dadam)

azt sejteti, hogy itt bizony gáz van. És még nagyobb gáz lesz.

A ballada-divat azért is szorította ki a régi énekmondást, mert pörgősebb és bulvárosabb volt. Az Arany-balladák tele vannak horrorral és szexszel, csak a suliban ezt elmaszatoljuk. De akkor miért szerepelnek a tananyagban? Ágnes asszony a szeretőjével kinyírja a férjét, aztán megkattan. Vörös Rébék, azaz Rebi néni magányos uraknak árulja az utazgató kasznár parlagon heverő nejét, amiből emberhalál lesz. Zách Felicián lányát megerőszakolják, ezért levágja a felbujtó királyné ujjait, ő meg cserébe kiirtja az egész Zách-családot.

Nyamiii!!!

Na, Edward is szénné éget ötszáz korabeli popsztárt: így szól rájuk, ha hangosan énekelnek. Ja, és az anapesztusok! Ezek is mintha a diákok ijesztgetésére lennének a szövegben. Az anapesztus ritmusa: TAKA-dam. Vagyis egyáltalán nem passzol az eddigiekhez. Tam-tam-tadam, tam-tam-tadam...

Hova tegyük? Aranynak nem gond egy kis vagánykodás, hopp: Vadat és halat, s mi jó falat meg: Ti urak, ti urak, hitvány ebek. Ehelyett: TAMDAM-tadam, ez jön: TAKADAM-tadam. Vagy Takadam-takadam. Mégpedig mindig ott, ahol Edwardnál kimegy a biztosíték. A király kilép a vers ritmusából és bekattan. Hát erre (is) jó a versben a dobszerkó. Mindig többet mond valamivel, mint a szavak.

Lackfi János

Lackfi János jegyzetei elhangzanak hétről-hétre a Petőfi Rádióban

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Priscilla Du Preez 🇨🇦