Petőfi Sándor így csekkolna be a Landerer nyomdából:

 

@kukoricajancsi                                                                             Pest, 1848. március

„Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs... vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága? Üdvez légy születésed napján, #magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülöztünk tégedet!

Oh, szabadságunk, édes kedves ujszülött, légy hosszu életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar;

ha nemzetünk utósó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig #dicsőség!”

#magyarsajtó #szabadságszerelem #raboktovábbnem #nemzetidal 

1848 tavaszán Petőfi a Márciusi Ifjak vezéreként, Jókai Mórral egyetemben a Landerer és Heckenast könyvnyomdához vonult. A Jókai által megfogalmazott tizenkét pont mellett az ő Nemzeti dalát nyomtatták ki a szabad sajtó első termékéül, amelyet a tömeg kitörő ovációval fogadott.

Arany János ezt írná a Kisfaludy-pályázat nyerteseként:

 

@jeand’oro                                                                                      Szalonta, 1847. február

Február 10-edike – ha szabad törpeségeket óriási dolgokhoz hasonlítanom – úgy rohant meg a kitüntetéssel, mint Macbethet a diadalnap: vajha tévútra ne ragadtassam általa! Előbb a túlságos dicsérés a fővárosi újságokban, azután a Szépirodalmi Szemle, azután Vahot Imre levele s végre, mi a többiek koronája: levél Petőfitől!

Hol veszek erőt, megérdemelni ezt!

#toldimiklós #egycsakegylegény #megtisztelve #kidagadokabőrömből#gondoltaafene

Arany még nagyszalontai jegyzőként a Toldival robbant be az irodalmi közéletbe. Ugyanis megnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatának fődíját, mely a „népies költői beszély” kategóriában aratott osztatlan sikert. Arany a sok elismerés mellett egy igaz barátot is kapott Petőfi Sándor személyében. Kapcsolatukat máig is a magyar irodalom egyik legszebb barátságaként tartják számon az irodalomtörténészek.

Jókai Mór az Életképek című folyóirat friss szerkesztőjeként így köszönne be:

@jókaymarci                                                                                               Pest, 1847. június

Az „Életképek” szerkesztésének gyönyörei az idők teljességében reám várakoznak! E téren mindazok, kik magukat egy vérből való vérnek, egy lélekből való léleknek hisszük és valljuk, menten minden idegen befolyástól, egy szívvel, egy célra egyesülni fogunk!

#adottbecsületszó #istenhazaemberiség #rokonlelkek #magyarsajtó #főszerkesztők #őszintetiszteltbarátom #petőfisándor

Jókai Mór 1847-ben átvette Frankenburg Adolftól az Életképek című szépirodalmi folyóiratot, melyet barátjával és pártfogójával, Petőfi Sándorral közösen vezettek. Jókai a fiatalabb pesti írók élére állt, és nagy lendülettel vetette bele magát a közéleti ügyekbe. Nem sokkal később azonban megromlott a viszonyuk a költővel: Jókai a Nemzeti Színház művésznőjével, Laborfalvi Rózával kötött házasságot (Petőfi, de még Jókai családja is erősen ellenezte ezt) majd bírálta Petőfit, amiért az megírta a Vörösmartyhoz című művét. A költő ennek hatására néhány dühös levélváltás után elpártolt a közös szerkesztéstől, közös munkásságuk pedig véget ért.

Ady Endre így üzenne egy hosszú éjszakán Brüll Adélnak:

 

@gógésmagógfia                                                                             Budapest, 1909. október

 „Gondom lesz rá, hogy éppen csak magának ne lehessen elégtétele az én pusztulásom osztálypörében.

Még a mai napig narkózisnak sem kell nekem más, mint Maga, csak Maga.”

#édesmindenem #édesjóm #léda #maga

Ady Endrét, a Nyugat első nemzedékének legendás költőjét hosszú évekig tartó, zavaros kapcsolat fűzte mentorához, múzsájához, szeretőjéhez: Brüll Adélhoz. Az asszony pártfogása kincset ért a fiatal költőnek. Európai körútjaik során Léda terelgette a férfit az impresszionista és szimbolista művészek gyűrűjében. Azonban „se veled-se nélküled” viszonyuk csúnya véget ért, és Ady később feleségül vette fiatal, lelkes rajongóját, Boncza Bertát.

Kosztolányi Dezső ilyen címet adna a fotójának (a kártyalapjai mögül, természetesen Karinthyval együtt):

 

@kosztolányidesiré                                                                         Budapest, 1906. március

„Fogadjunk egy tízesbe. Ha te halsz meg előbb, adsz nekem egy tízest.”

#makaó #didus #frici #marha

A költő rendszeres vendége volt a New York kávéháznak, és bohém életvitelében hű társa volt Karinthy Frigyes. Kettejük barátsága polgárpukkasztáson, megbotránkoztatáson alapult, és számos anekdota kötődik legendás kapcsolatukhoz. Előfordult például, hogy Karinthyval együtt röhögőgörcsöt kaptak egy temetésen, de arra is volt példa, hogy ők maguk játszották el a saját halálukat. Kosztolányi a kártyaasztaloknak is gyakori vendége volt, és állítólag egyszer a tehetségét is feltette a lapra.

József Attila így posztolna szomorú szelfit egy kicsi, sötét szobából:

 

@attila                                                                                             Bécs, 1925. november

„Én vagyok az a hálószoba, ahol senki se alszik, senki se csókol, senki se gondolkozik az egek kék színéről?”

#fölöslegesvagyok #tehetségtelen #nehézláz #nagyonfáj

A Kossuth- és Baumgarten-díjas költőt egész életében gyötörte a megfelelni akarás. 1925 őszén éppen a bécsi egyetemen tanult, miközben újságárusként kereste a kenyerét. Sokat nélkülözött, pillanatnyi elkeseredéséhez pedig nagyban hozzájárult, hogy Osvát Ernő, a Nyugat főszerkesztője már egy éve nem közölt tőle verset.

Haiser Olga

Felhasznált források: ITT és ITT 

Montázsok forrása: Wikipedia, Pexels, Freepik