Nagyanyám volt az Isten

–

A spájz padlója sötétlila linóleum, a széleinél rojtos, fodrozódva válik fel. Vaskosabb réteg zsír és cukorgőz keményedett meg a felületén, ez pedig jellegzetes szagot áraszt magából. Nem is szag ez, különleges illat, összetéveszthetetlen. Nagyanyám a süteményeket, és a zsírban sült húsokat a padlón tárolja.
A húsok körül megmerevedik a zsír még nyáron is.
A lila, fodros szélű padlón állandóan hűvös van.
A padlón állandóan van sütemény. Almás rétes, mézes krémes, zserbó, Kati szelet, habos mákos.
Nagyanyám expert a konyhában, bár ezt a szót nem is ismeri, hogy expert. Anélkül hozza a legjobbat, hogy tudná mit jelent. 

Kicsi vagyok, székre állok, onnét nézem, hogyan gyúrja a tésztát. Karja vaskos, erővel dolgozza össze semleges masszává, majd nyújtja hártyavékonyságúra, aztán keveri, tölti, fonja, rácsozza, simítja, veri kemény habbá.
Kemény habot nagyon tud.
Egy csepp citrom a titka.
Nagyanyám karja félelmetesen erős, nem akarnék tőle soha pofont kapni. Igazából apám se. 

Apám később elmeséli, hogy őt gyerekkorában sem bántotta soha. Elég volt csak ránéznie, és szeme egyetlen villanásából tudta, hogy valamit nem jól csinált. 

Nagyanyám úgy dolgozik a konyhában, mintha ő lenne a legpontosabb óramű a világon.
Eleve el van rendelve, ez a dolga, ő ezt tudja, és a legjobb tudása szerint el is végzi.
A sültjei, a levesei, a köretei tökéletesek. A krémjei fenségesek, minden íznek helye van.
Minden íz és illat emlékké válik később. Beépül az emlékezetünkbe, hogy örökre mércét adjon aztán, ha bárhová elmegyünk, tudjuk, mi az irány, soha ne felejtsük el honnan jöttünk, és mi az alapja annak, ahogy érzékeljük a világot.

Nagyanyám az Isten. 

Legalábbis sokáig így hittem.

Onnan tudtuk, hogy nagy a baj, amikor először elrontotta a húslevest. A tányérban egy összefüggő zsírpaca volt. Előbb nem értettük, aztán a következő fogásnál gyanakodni kezdtünk. Végül, amikor ez zsinórban megtörtént, megrémültünk.
Először csak főzni felejtett el. Aztán elfelejtett mást is. Engem összekevert anyámmal. Végén már csak anyám nevén szólított, aki akkor már nem élt velünk. Apámról azt hitte, hogy nagyapám, aki előtte halt meg két évvel. Elfelejtette, hogy meghalt, ahogy azt is, hogy anyám elment. Mariska néni, a szomszédasszony, beszólt anyámnak nagyanyám temetésén, hogy „ez meg mit keres itt”. A hátamon végigfutott a hideg, anyám meg csak ment előre a koporsó után, és szorította a kezem.

Nagyanyámból a főztjeinek az emléke maradt. Az almás pite, a habos diós, a húsleves. Azóta se ettem olyan jó levest.
A lila, fodros szélű linót azóta lecsempéztük. A spájzból fürdő lett, a régi konyhából nappali. 

Nagyanyám egész életében küzdött a gyomrával, háztartási kekszet majszolt, ha sok volt a sava. Alig evett a főztjéből, azokból a fantasztikus ételekből, amit nekünk varázsolt mindennap az asztalra. Nem tudta, mi az a gluténérzékenység, fogalma nem volt az irritábilisbél-szindrómáról. 

Hogy mi marad a sok emlékből? Semmi. Gluténmentes lisztből nem ugyanaz, cukor nélkül mit sem ér.

Az almás rétest, a habos mákost, a mákos bobájkát felváltotta a tudatosság. Nagyanyám sírján nagy kúszófenyő, még anyám ültette. Szia, mama, de szép volt a linóleum padlón a spájzban, a képzeletemben ott csoszogsz rajta az idők végezetéig. 

Most meg itt téblábolok a pesti lakásom konyhájában, alattam fonott, rusztikus szőnyeg, előttem modern konyhagépek. Gluténmentes banánkenyeret rakok össze, finom, de nagyanyám nem értene belőle egy szót se. Azt se tudta, mi az a zab, ez meg itt előttem olyan üzemből származik, amely teljesen gluténmentes. Banánt se rakott soha süteménybe, ennek meg itt előttem az az alapja. 

Nagyanyám semmit nem értene belőlem, mi lettem ma, ki vagyok. Én is csak annyit tudok magamról, hogy őrzöm azt a régit nőt magamban, amire ő megtanított. Úgy verem a habot az óramutató járásával ellentétes irányban, keményre, ahogy tanította. A gluténmentes banánkenyér a legújabb kedvenc receptem, elárulom neked is, mi kell hozzá, ha érdekel.

Hozzávalók:

• 3 db banán
• 3 db tojás
• fél bögre mogyorókrém
• 2 tk sütőpor
• 1 tk fahéj
• fél bögre étcsoki darabolva
• 1 bögre gluténmentes zabliszt

Elkészítése:

1. A banánokat egy villával összetöröm, hozzáütöm a tojást, és belekanalazom a mogyorókrémet, majd simára keverem. 
2. A száraz dolgokat is hozzáteszem, és szép simára keverem őket, hogy egységes masszát kapjak. 
3. Egy kenyérsütő formába öntöm, majd a tetejére töröm az étcsokit. 
4. 35-40 percre 180 fokos sütőbe teszem, és aranybarnára sütöm. 

Jó étvágyat hozzá! És szia, mama!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images / jacoblund

Szentesi Éva