1. A ketchup

„Egy hamburger-menüt kérek, sajtburgerrel és kis krumplival!” – szól a rendelésem. „Ketchup, majonéz?” – kérdezi a kiszolgáló fiú udvariasan, és amikor igennel válaszolok, már üti is a gépbe az összeget, és én azzal a lendülettel gyorsan képen is törölném, pedig mit sem tehet az egészről szerencsétlen. Mégis, hogy lehet az, hogy a világon jó néhány helyen járva – akár ugyanennél a gyorsétteremláncnál – sehol nem kértek külön pénzt azért a nyomorult ketchupért vagy majonézért? De itt, nálunk feltalálták a tutit; hát a krumplira a feltétet miért is ne adhatnák külön pénzért? Járt az agyuk a marketingen, látták, a szalvéta, szívószál tengelyen nem mennének sokra, hogy azért pénzt kérjenek, azt nem engedné a nemzetközi központ sem. De a ketchup! Végtére is minden régióban, országban mások a szokások, itt úgy szeretik, ha fizethetnek külön-külön mindenért, helyi sajátosság. Van, ahol wasabit raknak a hamburgerbe, mert ott úgy szeretik, a magyarok meg fizetni akarnak a ketchupért. Hülyék ezek az amerikaiak, kirakják az asztalra azt a nagy vályút, aztán mérgezik magukat azzal a cukros ingyen kajával a vendégek! A magyarokkal amúgy is vigyázni kell, nem becsülik, ami ingyen van. Simán előfordulhat, hogy egyesek csakis azért járnának az étterembe, hogy jól telenyomják a szájukat egy hatalmas adag ketchuppal, majonézzel vagy barnamártással INGYEN!

Tipp az idiótának, aki kikalkulálta a ketchup árát külön: Ha beépítenék az árba azt a nyomorult feltétet, és nem számláznának ki minden alkalommal egy aránytalanul nagy összeget azért a szarért, komolyan mondom, hogy sokkal nyugodtabb lennék, és nem akarnék képen törölni senkit.

2. A bevásárlóközpont parkolója

Tudom, ne járjak bevásárlóközpontba. De járok, és időnként kifejezetten nagy összeget hagyok ott, hiszen azért megyek a bevásárlóközpontba, hogy bevásároljak. De ez nekik persze nem elég, nyilván fizessek azért is, hogy vagyok olyan kedves, és az ő bevásárlóközpontjukban kívánok pénzt hagyni, és az autómat ezért az ő létesítményükben parkolom le. Oké, ezt – bármilyen logikátlan is számomra, – valahogyan elfogadtam. Itt viszont jön megint a magyar észjárás; hát kerítsünk le egy részt a szabadban, szórjuk fel murvával, bele a gödrökbe is, tegyünk ki színes szalagokat, és akkor lett szabadtéri parkoló is. Nem számít, hogy a gödrökben tengelytörést kapsz, hogy az autód a bevásárlás után úgy néz ki, mintha a bábolnai tereprallyn vettél volna részt, a cipődről nem is szólva, fizess óránként 350 forintot ezért, és ha egy perccel is túllépted az egy órát, máris ugrott 700 forintra. Na, ilyenkor tanulja meg a fiam a legszebb káromkodásokat tőlem spontán és dalolva. Hogy menjenek el a jó kurva anyjukba!

3. A csapvíz

A csapvizes teszt a kedvenc szórakozásom, ha túl nyugodt időszakomat élem, és arra vágyom, hogy az agyvizem is szerepet kapjon. Ilyenkor az ételrendelés mellé kedves mosollyal egy pohár csapvizet is kérek, és már előre várom a reakciót.

Tavaly egy nagyon menő magyar tulajdonú gyorsétteremben oktattak ki, hogy nem adhatnak a gyereknek csapvizet, mert ez a szabály...

a múlt héten kolléganőm, Dorka mesélte, hogy 150 forintot számláztak ki a csapból folyó vízért, amit a gyerekeknek kértek. Végül is, miért ne tehetnék ezt meg? A rendeletet, ami kötelezővé tette, hogy a legalacsonyabb kategóriájú, azaz gyorséttermekben a vendég kérésére, az ennél magasabb osztályú éttermekben pedig kérés nélkül kell a fizetővendégnek hideg ivóvizet felszolgálni, amennyiben nem rendelt italt, 2009-ben hatályon kívül helyezték…

4. Programok gyerekeknek

A végére hagytam a magyar vállalkozások kedvenc terepét; hogyan húzzuk le a gyerekeseket, akik úgyis mindenért fizetnek, ha a gyerekről van szó. Ilyenkor szabadon szárnyal a fantázia, hogyan lehet tönkretenni egy gyerekkel töltött napot azáltal, hogy a pénztárca megállás nélkül a kezedben kell, hogy legyen. Itt aztán a fenti lehúzások egyesült erővel támadhatnak. Fizess a murvás, gödrös parkolásért a gyerekpark előtt! Fizess egy tetemes belépődíjat! Ha beléptél, fizess külön mindenért, azért is, hogy egy másodpercre elhúzzák a függönyt a műanyag dinó elől, amit ötös csoportban nézhetnek meg a gyerekek, és aztán azoknak, akik plusz díjat fizettek, még bődül is egy ijesztőt. Fizess a vécéért, fizess a padért, fizess a mosolyért, (ó, bocs, azért nem tudsz, mert elfogyott, jó régen), fizess meg érte, hogy gyereket szültél, és szeretnéd vele egy szép napon jól érezni magad!

Külföldön járva azt veszem észre, hogy minden épp ellenkezőleg történik, mint itthon, hogy a gyerekek és a szülők jólléte érdekében sok országban még az erdőben is komolyabb, az állam által sok pénzen kiépített ingyen szórakozás várja a családokat. Itt persze semmi nincs ingyen, miközben tudom, hogy a szórakozásnak, az ételeknek, a szolgáltatásoknak ára van, amit szívesen meg is fizetek. Hiú ábránd, de jó lenne, ha nem bosszúságot, félmegoldásokat és lehúzást kapnék érte cserébe...

Kárpáti Judit