–

Tudja, hol szeret a cápa

Mindig irigykedve néztem azokra, akik szenvedélyes gyűjtői voltak valaminek, például matchboxoknak, bélyegeknek, bögréknek vagy könyveknek. Mindig jó érzés volt látni, milyen szeretettel és gyermeki lelkesedéssel tudnak emberek ezekre a kincsekre vadászni. Apám a hűtőmágneseket gyűjti, mindig hoz egyet az utazásairól mindenkinek. Büszkén mutatja nekem, megerősítést várva tőlem, hogy mennyire szép.

Én pedig szemrebbenés nélkül lódítok, és elfogadom tőle az ajándékot. A hűtőmágnesgyűjtést nem örököltem transzgenerációsan. De szívesen lennék olyan ember, aki valami nagyon izgalmas dolgot gyűjt.

Kíváncsi lennék, mit mondana erre egy antropológus, miért csináljuk ezt, milyen szerepe volt az egyedfejlődésünkben az effajt, kedvtelésből gyűjtögetésnek. Lehet, hogy a válasz nagyon egyszerű, és már az őseink is – ha nem is olyan tudatosan, szervezetten, mint ahogy most mi, huszonegyedik századi emberek tesszük, de – foglalkoztak a lelkükkel.

Egyszerűen követték a belső hangjukat, és azt csinálták, ami jólesik nekik, amiből töltekeztek. Egyszer egy formatervező mesélte nekem, hogy vannak úgynevezett vitamintárgyak, például szobrok, játékok, dísztárgyak, amik különösebben nem hasznosak, de a látványuk, a birtoklásuk jót tesz a lelkünknek. Kölcsönhatásban élünk a környezetünkkel, ez tény.

Úgyhogy követve őseinket, most én is a megérzéseimre hallgatok, és őszinte leszek magamhoz. Én enni szeretek. És a gyűjtőszenvedélyem is ehhez kapcsolódik. Belső poénom (amit csak én értek valószínűleg, de azért megosztom most veletek, hátha többen leszünk): a fura nevű ételek gyűjtése. Különösen szeretem, amikor egy vendéglőben kedves, esetlen, de annál kreatívabb néven próbálják vendégcsalógatón elnevezni a fogásokat.

Meggyőződésem, hogy valahogy így születhetett annak idején a „mátrai borzaska” is. Bár a név hallatán nem érzek különösebb vágyat a fogyasztására. (Pedig nagyon finom, szerintem – a szerk.)

Ahogy az is mindig gondolkodóba ejtett, vajon amikor azt írják egy étlapon, hogy valami úgy készült, ahogy a „vadász szereti”, akkor mire gondolhattak.

Ki lehetett az a vadász, akinek a szája íze szerint készült az étel? És ha már itt tartunk: mit kell tenni azért, hogy felkerüljek én is az étlapra, és azt mondja valaki, úgy készült, ahogy Szőcs Lilla szereti? Ha ez megtörténne, akkor igazán sikeresnek érezném magam, és új célok után nézhetnék. Addig is kitartóan gyűjtöm a viccesebbnél viccesebb ételneveket.

De mit keres a malac a paplan alatt?

Így találtam rá korábban az apácafing nevű fánkra (2022-ben megsütöm, ígérem). És így bukkantam rá a „pigs in blankets” néven futó hagyományos angol ételre. Szeretem bután úgy fordítani, hogy malac a paplan alatt, a betakart malacka nem annyira tetszik, mert így legalább elsüthetem a címben feltett fájdalmas kérdést, amire azóta készülök, hogy megláttam a világnapok naptárjában a „Pigs in blankets day” nevet villogni. 

Óda a zabpelyhes palacsintához – Három isteni recept, avagy tökéletes reggeli pár perc alatt

WMN KNYHA – 2021. április 20. – DD

 

Úgyhogy erről lesz ma itt szó, meg arról is, hogy melyik az „eredeti”, hagyományos pigs in blankets. Ebben kollégám, az Angliában élő Pásztory Dóri segítségét kértem. Meg persze az a gonosz tervem is volt, hogy a gasztrofasiszta kommentelőket átterelem a Dóri szerzői oldalára, hogy ott reklamáljanak, ha másképp ismerik a receptet.

Dóri pedig volt olyan kedves és megnyugtatott, az a mód tekinthető irányadónak, ahogy Jamie Oliver és/vagy a BBC Good food csinálja. Tudom, tudom, ez már alapból vitatható pont, de hidd el, a receptje akkor is meggyőz, ha nem vagy Jamie Oliver-fan. Én sem vagyok egy Jamie-hívő, de az eredmény most is magáért beszél, szerintem érdemes a meztelen szakács tanácsait követni.

Aki ismer az alábbitól eltérő vagy még ennél is hagyományosabb receptet, írja meg kommentben nekünk, legyen szíves, és máris bővítjük az angol gasztronómiai kánont.

 

A recept

Lássuk Jamie Oliver receptjét!

Hozzávalók:

  • egy csomag (250 gramm) füstölt angol szalonna
  • friss fűszerek: zsálya, kakukkfű, rozmaring
  • chipolata kolbász, szerintem bármelyik friss, fűszeres mini-sertésgrillkolbász megfelelő
  • 3 evőkanál Worcestershire-szósz (szerintem elhagyható)
  • méz
  • + leveles tészta (elhagyható)

 

Ezt a fogást általában előételként, de sokan köretként eszik. Minden alkalom kiváló lehetőség arra, hogy készíthess egy kis szalonnába tekert sertéskolbászt.

Bárány lesz ebédre? Jön az ötórai tea? Nem gond, süssünk még egy kis pigs in blanketset, babbal. Ez ám a remek hozzáállás!

Rengeteget tűnődtünk, mi a különbség az itthon is ismert, leveles tésztába csavart, sertésvirlis zsúrfalatkák és a pigs in a blanket közt. Nyilván az, hogy nem virsli kerül bele, hanem minőségi kolbász. De első ránézésre, a képek alapján – tudom, barbár dolog – nem láttam túl sok különbséget a két étel közt. (Ha már itt tartunk, Amerikában a pigs in blanketset hot dognak csúfolják.) Mindenesetre nem hagyott nyugodni a kérdés, és éhes is voltam, úgyhogy utánanéztem. Olvasom, hogy az alapvető különbség abban áll, hogy amíg mi, magyarok szeretjük sajtszósszal, pizzaszósszal, ketchuppal megkenni és leveles tésztába tekerni a virslit/grillkolbászt, addig az angolok Worcestershire-szószt, mézet és zöldfűszereket választanak hozzá. Sőt egy másik verzió szerint mézes mustárral, vajjal kenik meg a kolbászokat, majd azt követően bugyolálják leveles tésztába.

Elkészítés

A Jamie Oliver-féle receptet követve, fogd a kolbászkákat, picit vagdosd be őket, hogy ne repedjenek szét sütés közben, majd vedd elő a szalonnát és a zöldfűszereket, utóbbikat tedd rá a kolbászokra, majd a szalonnával tekerd körbe őket. A rudacskákat süsd 180 fokon nagyjából húsz-harminc percig. Mielőtt kivennéd a malackákat, forgasd meg három evőkanál Worcestershire-szószban. Majd kend meg mindegyiket mézzel. Vigyázz, mert a cukor elég gyorsan megég, úgyhogy ezt tényleg csak az utolsó öt percben csináld, gyakorlatilag ilyenkor már kész az étel.

Ha leveles tésztába is csavarsz, akkor a kézműves mézet hagyd el, inkább válassz bolti mézes mustárt, úgy nem ég oda. Tapasztalatom szerint sima mézzel a kis kilógó csücskök harminc perc alatt rongyosra égnek.

A szalonnát lecserélheted vajra, az igazi hedonisták persze rajta hagyják mindkettőt. Hiszen így a világ két legjobb dolga, a szalonna és a vaj találkozik egymással, atyaúristen!

Remélem, ha nem is mindenkit, de néhányatokat sikerült meggyőznöm arról, hogy ünnepelje meg a szalonnába bugyolált malacok napját.

Jó étvágyat kíván mindenkinek,

Szőcs Lilla

A képek a szerző tulajdonában vannak