–

Fiala Borcsa és a hallá változott csirke

Botmixerrel szerintem sok mindent be lehet bűvölni a kis babagyomorba (jaj, nem ÚGY!!!). Az egyik favorit receptem a Jamie Oliver-féle sült egész csirke vele sült ananásszal, kápiapaprikával és lilahagymával. A sült zöldségeket a végén édes-savanyú szósznak összeturmixolom egy kevés cukorral és balzsamecettel. Szép piros színe is van, így azt például mindig falták. De ugyanígy készítettem mangó csatnit csirkemellhez… és azt hazudtam, hogy gumicukor püré. Persze lebuktam. Úgyhogy

a másik nagy tapasztalat: Ne. Baszd. Át. A. Gyereked. Mert nem ér annyit. A fiamba egyszer „csirkefalatkák” címszóval beleimádkoztam egy gramm halrudacskát – két évre elveszítettem a bizalmát.

Gyárfás Dorkáék és a kódolt rosszevés

Van egy videónk arról, amikor az egyik fiam először kapott a szájába nem anyatejet (hanem almapürét). Azt a mélységes iszonyt, undort és felháborodást, ami az arcán megjelent – kottázni lehetne. És később sem evett zöldséget, gyümölcsöt, kivéve a kovászos uborkát és a banánt. Az a baj, hogy mivel a gyerekek apja és én is híresen „rosszevők” voltunk gyerekként (nálam csak a kakaó ment le, állítólag), ezért sosem próbáltunk igazán trükközni. Természetesnek vettük, hogy a mi gyerekeink is „rosszevők”.

Ha ráakadtunk valamire, ami mégis átment a szűrőjükön, akkor ráálltunk arra. Virsli, banán, babapiskóta (tudom), csemegeuborka, és egy rövid ideig sárgarépa a levesben – de épp a napokban árulták el, hogy azt tényleg csak azért ették meg, mert azt remélték, megtanítja őket fütyülni. Mikor ráeszméltek, hogy ez kamu, sürgősen felhagytak vele, most már évek óta esély sincs rá, hogy akár egyetlen sárgarépa-karika lecsússzon. És sosem voltak olyan zöldfülűek, hogy botmixerrel át lehessen verni őket. Nem állítom persze, hogy az elmúlt 12 évben mindvégig hidegvérrel kezeltem ezt a kérdést. Amikor újra ott állok a maradékok felett, van, hogy elszakad a cérna, és azt sziszegem nekik a fogaim között: „ezt még vissza fogjátok kapni a gyerekeitektől”!

Költői kérdés Kurucz Adri Dorkájától

Dorka (13 éves) lánygyermek monológja, miután kiszedegette a hamburgerből az összes zöldséget (hagyma, paradicsom, saláta):

„Azt nem értem, hogy mikor az ember először lehajolt, és megtalálta valamelyik zöldség ősét, miért nem hagyta ott a picsába?”

Pedig mindent bevetettem már, tényleg. Zabálom előtte a zöldséget (példamutatás, ugye), turmixolom szósznak, mártásnak, sütöm, főzöm, csinálok csipszet zellerből stb., de utálja, ez van. A húst szereti meg a tojást meg a gyümölcsöket. Zöldség témakörben egyedül a krémleves volt sikersztori eddig: édesburgonya-krémleves, krumplileves, zellerkrémleves. Meg az agyonsózott pár karika kígyóuborka háromszor. Ja, és a savanyúkáposzta, kovászos uborka, cékla, szóval a savanyúság. SEMMI MÁS zöldségféle! Megtanultam nem aggódni emiatt, van aktuálisabb para elég.

Szabó Anna Eszter és a dínós szendvics csúfos bukása

Mór nem eszik meg olyan ételt, amibe arcot lehet belelátni, mert megsajnálja. Egyszer valami szendvicset akartunk vonzóvá tenni úgy, hogy dínó alakú lett – hatalmas sírás lett belőle. 

Lenke a saját tányérjában nem szereti sok kaját. De ha az ölembe ül, két kézzel falja a tányéromból. (A másik spenótja mindig zöldebb, kivéve, ha tényleg spenótot eszik.)

Both Gabiéknál megesik a „legjobb” opció: hárman háromfélét

Mindegyik gyerekemnél más praktikákat kellett bevetnem. Az első SOHA nem evett üveges bébiételt. Ő rengeteg nagyon finom biokaját kapott, mert épp Berlinben laktunk, amikor elkezdtem a hozzátáplálást. Több nagy adagot főztem egyszerre, és kis dobozokban fagyasztottam, bárhová mentünk, vittem magammal. A középső undorodott a klasszikus alma-banán pürétől, de simán megette a spenótot. A húst minden formában kiköpte. Ő azóta is vega. A legkisebbnek mindegy volt, csak legyen benne túró. Az volt a vivőanyag.

Azóta is teljesen különböző dolgokat szeretnek, és gyakran készül mindenkinek más étel.

Pásztory Dóriék Barnija és az a bizonyos visszanyaló fagyi

Nálunk az van, hogy Barni alapvetően jó evő. Azért csomószor tartottunk neki kiselőadást a különböző tápanyagfajtákról, meg hogy mi miért jó a szervezetnek, szóval szerintem dietetika-szakra simán felvennék. Na de emiatt ő pontosan ugyenezeket a tudományos kiselődásait nyomja a rosszevő barátainak, amiből azért akadtak már kellemetlen pillanatok, úgyhogy az is nagyon fontos része volt az ismeretei bővítésének, hogy hozzátettük, ebben is sokfélék vagyunk, mindenkinek más az ízlése, mást szeret, mást nem szeret, és érdemes csak a saját tápanyag-bevitelünkkel foglalkozni. Na, ezt meg most mi halljuk vissza minden egyes alkalommal, amikor valami olyat kóstoltatnánk vele vagy tálalunk fel neki, ami nem az ínyére való. Ennek egyik csúcspontja az volt, amikor

egyszer felpattant az ebédlőasztaltól egy leves körül kialakult vita után, és közölte, hogy elmegy, és keres egy olyan családot, amelyik elfogadja őt úgy, ahogy van, vagyis nem vitatkozik az ízlésével.

Hozzátéve, hogy olyan ételről volt szó, amit addig a napig minden további nélkül megevett.

Tóth Flóra lányai és a nagyonfuránnézkinemkóstolommeg

Visszagondolva a hozzátáplálás első szárnypróbálgatásaira, konkrétan mindent elrontottunk, amit el lehet rontani. Kezdve azzal, hogy ráfeszülünk. A nagyobb lányom első kanál almapüréjéért biopiacra mentünk (és vettünk ezer más dolgot is, hihetetlen mennyiségben – amit aztán mi ettünk meg), feltúrtam az internetet az ALMAPÜRÉ tökéletes receptjéért, és szerencsétlen gyerek fölé két felnőtt hajolt várakozó tekintettel, amikor a szája felé „repült” a kanál. Köszönte szépen, egy kanálnál többet nem óhajtott fogyasztani belőle, és ez még több mint fél évig mindennel pontosan így volt (kivéve az anyatejet, nyilván). Hiába forgattam ki a világot a sarkaiból a tökéletes bébiétel-receptekért, vagy próbálkoztunk minden (amúgy szerintem is irreális) elvemet feladva az üveges verziók széles tárházával. Az áttörést egy nyaraláson vásárolt joghurt hozta meg, bőven egyéves kora után. Amit gyakorlatilag oda sem nézve lapátoltam a szájába. Valószínűleg ez volt a kulcs.

A kisebb lányom hozzátáplálása idején kezdődött a blw népszerűsége (erről ITT olvashattok), ő ezt megoldotta saját hatáskörben: azt ette, amit tőlünk nyúlt le. Néha azért leturmixoltam, de nem igazán főztem neki külön (főleg, hogy akkor változott az ajánlás, és még a földimogyorót is tök korán javasolták a WHO szakértői). Később, amikor kétéves körül elhagyták az anyatejet, mindkét gyerekemnél nagy félelmem volt, hogy éjszaka éheznek. Ez egyébként nem igazán történt meg, de az aggódó és fáradt szülők egy csomó praktikát bevethetnek az édességhez való hozzáállásuktól (kakaózás) és a gyerekek fogadókészségétől (tejitalok) meg a szezontól (én nem vagyok az esti gyümölcsfogyasztás ellen) függően. Nálunk egyébként az intézményi étkezés hozta meg az áttörést,

persze még mindig van egy csomó a-múlt-héten-még-ízlett-de-most-már-nem étel, meg nagyon-furán-néz-ki-nem-kóstolom-meg étel, meg él még a más-tányérjáról-minden-finomabb- alapelv is, de én már nem feszülök rá.

A felnőtteknek főzök, de gyerekbarát módon (egyébként pont múlt héten elkezdtem heti menüötleteket kitenni az oldalamra, ITT találjátok). Ennek ellenére a lányom nemrég megjegyezte: „Képzeld, mama, xy olyan szerencsés, hogy mindennap ehet szendvicset vacsorára.” Hát, nem öröm ezek után feltálalni a házi meleg ételt?! Na, ezért nem főzök külön a gyerekeknek. (Ja, és az én gyerekeim is imádnak minden savanyúságot.)

Tehát a tippek röviden összefoglalva:

  1. Botmixerezz szorgosan!
  2. Ha nem eszik meg, ne botmixerezz!
  3. Ne. baszd. át. a. gyereket. (nagyon direkten semmiképp)
  4. Mondd, hogy a sárgarépától megtanulnak fütyülni, és lesz pár jó éved.
  5. Kezeld hidegvérrel a kérdést!
  6. Fenyegesd meg őket, hogy visszakapják a gyereküktől. (Később: nézd kaján vigyorral, ahogy visszakapják a gyereküktől.)
  7. Adj nekik savanyúságot. Az is zöldség. Komolyan.
  8. Csinálj krémlevest!
  9. Ha nem válik be, ne csinálj krémlevest!
  10. Csinálj vicces, arcos, állatos ételeket!
  11. Ha sírás van belőle, ne csinálj vicces, arcos, állatos ételeket!
  12. Más tányérja mindig jobb. A szomszédnál az is ízlik, ami otthon nem.
  13. Ha megcsinálod otthon a szomszéd recetpje alapján, akkor se lesz jó.
  14. Ahány gyerek van, annyi lehetőség az étkezési furaságra. A gyerekek pedig szeretik kiaknázni ezeket a lehetőségeket.
  15. Tanítsd ki dietetikából a gyereket!
  16. Ne tanítsd ki dietetikából a gyereket, mert a fejedre nő!
  17. Ami tegnap még jó volt, ma nem biztos, hogy átmegy a szűrőn.
  18. Ha a gyereked még soha életében nem evett semmit az anyatejen kívül, ne vásárold fel a fél biopiacot! (És ennek sehogy nem igaz az ellenkezője.)
  19. Ne feszülj rá a kajakérdésre!
  20. Néha azért kicsit feszülj rá a kajakérdésre!
  21. Ha nem eszik meg semmit, csak a joghurtot, tejitalt, akármit – akkor szerezz be belőle jó sokat, és várj! (Hátha olyan zöldségkedvelő lesz, mint Dorka, aki az őskorba küldené vissza a zöldségeket.)

Ha követed az összes tanácsunkat, nem hibázhatsz! Hajrá minden gyereket etető szülőnek!

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/filadendron