wmn - bosch

–

Hungarikum

Bár idén szokatlanul enyhe az ősz, az én szezonális levesvágyamat a globális felmelegedés abszolút hidegen hagyja. Amint elkezdtek leszállingózni a piros, sárga és rozsdabarna levelek a fáról, azonnal megszületett bennem a mardosó vágy a forró, fűszeres levesek után. Így az elmúlt hetekben igazi menzás menüt viszek otthon, ha a gyerekeim megkérdezik, hogy mi lesz aznap az ebéd, akkor máris kész a válasz: leves és második.

Amúgy nem csak én vagyok egészen elalélva a levesektől. Nem tudom, emlékszel-e rá, nemrégiben készítettem egy interjút egy kanadai házaspárral, ők immár nyolc éve élnek Budapesten. Amikor arról faggattam a négygyerekes anyukát, Teagant, mi az a szokásunk, amit feltétlenül hazavisz majd szuvenírként, amikor visszaköltöznek Torontóba, azonnal rávágta ékes magyarsággal: a leves! És aztán hosszan sorolta, mik azok a levesek, amiket szeret, a halász-, a Jókai-bab-, a hús-, a csirkebecsinált-, a gomba-, a sütőtökleves… majd megegyeztünk abban, hogy tulajdonképpen mindegyikért rajong.

Jótétemények sora

És milyen igaza van! A levesezésnek – az ízén kívül - temérdek előnye van:

megmelengeti a pocakon keresztül az egész testet (jól eltalált fűszerezéssel pedig szerintem a lelket is).

Nagy mennyiségben is könnyedén és gazdaságosan elkészíthető (erre mindjárt mondok is egy remek példát), így vacsoravendégeket is bölcs dolog a főétel előtt egy kis levessel kínálni.

Főleg krémlevesek esetében brutális mennyiségű zöldséget bele lehet csempészni – még a kis finnyás gyerekszervezetekbe is.

Fogyókúrázóknak kötelező jelleggel írnám fel, hiszen egy fűszeres, zöldségekkel megpakolt leves a folyadéknak hála nagyon jól eltelít, cserébe viszont alacsony a kalóriatartalma. Persze, ettől még nyugodtan ehetsz másodikat, de ha egy nagy csésze levessel indítasz, nagy valószínűséggel nem fogsz mohón kétszer annyit szedni a paprikás csirke–nokedli kombóból, mint az indokolt lenne.

Főleg az őszi–téli hónapokban, amikor nem izzad le az ember a melegben, sokak számára okozhat problémát a kellő mennyiségű folyadékbevitel. Vannak, akik egész egyszerűen elfelejtenek ilyenkor inni, egy-két kávéval, netán egy csésze teával bekkelik ki a fél napot, ami sem rövid, sem hosszú távon nem túl egészséges. Egy nagy tál leves a megfelelő hidratáltság szempontjából is jó szolgálatot tehet.

Előre elkészíthető és könnyen szállítható. Én például egy alaposan kimosott, nagy méretű befőttesüvegben hordom be mindennap az irodába a levesemet, amit előtte – a volt kollégista képszerkesztő kollégám, Kerepeczki Anna tanácsát követve – gondosan lecelluxozok kétoldalt. Eddig még sohasem borult bele a táskámba, pedig aztán a bringán döcögve cígölöm be a motyót.

Nemcsak a zsidó pencillinnek is becézett tyúkhúsleves az, ami hatékonyan támogat a szezonális náthák, influenzák és kehék elleni harcban,

hanem tulajdonképpen az összes meleg leves, mert segítenek felszakítani a torokban, orrban felgyűlő sűrű undormányokat.

Olaszba

Ha pedig így ősszel máris az eljövendő nyár után vágyakoznál, miközben az elmúlt vakációdat siratod, mondok gyorsan neked egy olyan szuperkönnyű, telt ízű, lélekmelengető levest, amitől azonnal ott találod magadat a toszkán domboldalakon (igaz, egyelőre csak lélekben. De ha el tudod képzelni, meg is tudod valósítani, tartja a mondás!). A remekmű ráadásul pikk-pakk elkészül, és egészen minimális időráfordítást igényel.

Egy magasabb falú tepsibe vagy egy nagyobb, tűzálló kerámiatálba beledobálok egy kiló paradicsomot négybe vágva, fél kiló kicsumázott kápia paprikát, négy meghámozott lila hagymát, ízlés szerint pár gerezd fokhagymát, gavallérosan meglocsolom olívaolajjal, sózom, borsozom, ha van otthon, meghintem vágott rozmaringgal, majd 180 fokon 30-40 perc alatt megsütöm. Amúgy nagyon sok fajta zöldséggel lehet így levest készíteni, vajjal meglocsolt karfiolból, vagy céklából kis balzsamecettel, temérdek fokhagymából egy kis fehérborral meglocsolva… hogy csak pár alternatív ötletet mondjak. A sült zöldségek sokkal teltebb ízt fognak produkálni, mintha simán csak belefőznéd őket egy nagy fazék vízbe!

Amikor a zöldségek megsültek, leveskészítő funkciójú nagy turmixgépen pürésítettem (de ha neked botmixered van otthon, akkor azzal is nagyon szuper), majd egy lábasban alaplével (azaz visszamaradt húslevessel), vízzel, netán egy kis fehérborral még egyszer összeforralom. Egy füst alatt beállítom az ízeket (ha kell, még sózom, borsozom, ha úgy szereted, dobhatsz bele egy evőkanál nádcukrot), és a számomra kedves állagot is. Én a tejszínsűrűségű leveseket szeretem, nem azt, amiben megáll a kanál, de nem is olyan hígan, hogy mint az üres teát, úgy kelljen kortyolgatni.

A levesekben az is csodálatos, hogy pompásan passzol hozzájuk egy csomó ínycsiklandó kiegészítő. Ha lusta vagyok, csak rámerem egy kevés reszelt sajtra vagy minimozzarella-golyóra. Ha kényeztetni akarom magam, akkor viszont a toszkán sültparadicsom-leveshez egy serpenyőben vajat olvasztok, ebben megfuttatok egy gerezd fokhagymát és egy szál friss rozmaringot, hogy a vaj átvegye az aromákat, majd pár szelet bagettet aranybarnára pirítok benne, és ezt teszem a leves tetejére. Ha ennél egy fokkal még tartalmasabb ételre vágyom, akkor egy konzervnyi lecsöpögtetett csicseriborsót megforgatok olívaolajban, sózom, borsozom (netán római köménnyel is meghintem), és megpirítom a sütőben, majd ebből dobálok a tűzpiros, forró levesem tetejére.

Ezt a levest én legutóbb a Bosch showroomban csináltam, ahol van okossütő, okoshűtő és mindenféle egyéb okosság is. A nálam egy fokkal még kütyüfilebb kolléganőm, Tóth Flóra persze ragaszkodott hozzá, hogy ha már lúd, legyünk mi is okosak, és készítsük ezen keresztül a levest. Így kényelmesen üldögélve a konyhapultnál egy appon keresztül először felmérte a hűtő tartalmát, majd kiválasztva a recepttárból az idepasszoló fejezetet, összehangolta a sütővel, ami azonnal bekapcsolt a megfelelő hőmérsékletre, végül, amikor elvégezte a munka dandárját, szólt, hogy mik a további teendők – mint egy tökéletes házvezetőnő.

Akár okosan, akár fapadosan, de melengessed magad te is levessel, hogy ki tudd húzni azt a pár röpke hónapot, amíg újra itt a nyár.

 

Fiala Borcsa