Csetelni az elhunyt szeretteinkkel – a „digitális feltámasztás” többé nem fikció
Tíz évvel ezelőtt a Black Mirror egyik epizódjában egy gyászoló fiatal özvegy egy olyan alkalmazás segítségével lépett újra kapcsolatba a halott férjével, amely a férfi korábbi, közösségimédia-beli aktivitása alapján utánozta az online nyelvezetét, humorát és személyiségét. A dolog működött, a nő vigaszt talált a kezdeti interakciókban (a történet végét nem spoilerezzük el). És bár ez most, 2024-ben többé már nem fikció, a „digitális feltámadás” rengeteg kérdést felvet. Mózes Zsófi írása.
–
Az Eternime nevű cég 2017-ben azt tűzte ki célul, hogy a digitális lábnyomok felhasználásával létrehozza egy halott személy avatárját, de ez végül nem sikerült: a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia algoritmusai egyszerűen nem álltak készen rá, és mi sem voltunk felkészülve erre.
Most, 2024-ben, a ChatGPT-szerű programok robbanásszerű elterjedése közepette hasonló projekteken dolgoznak fejlesztők. De vajon engedélyezni kellene-e egyáltalán a digitális „feltámadást”? És fel vagyunk-e készülve a jogi és etikai kérdések megnyugtató megválaszolására?
Van-e jogunk eldönteni, hogy ki támadjon fel?
Az Asian Journal of Law and Economics című folyóiratban megjelent tanulmányában dr. Masaki Iwasaki, a Harvard jogi karának munkatársa, a Szöuli Nemzeti Egyetem adjunktusa azt elemzi, hogy az elhunyt hozzájárulása – vagy épp annak hiánya – hogyan befolyásolja a digitális feltámasztáshoz való hozzáállást.
A vizsgálat során nagykorú amerikai állampolgároknak tették fel a kérdést:
ha egy húszas éveiben járó nő autóbalesetben meghalt, egy cég pedig felajánlja, hogy visszahozza a nő digitális változatát – a nő beleegyezése azonban eleinte nem egyértelmű –, hogyan döntsenek a barátai?
Két lehetőség – az egyikben az elhunyt beleegyezett a digitális feltámasztásba, a másikban pedig nem – véletlenszerűen került a válaszadók elé. Ezután egy ötfokozatú skálán válaszoltak a „feltámasztás” társadalmi elfogadottságára vonatkozó kérdésekre, figyelembe véve egyéb tényezőket, például az etikai és adatvédelmi aggályokat.
Számít az elhunyt akarata
Az eredmények azt mutatták, hogy a kifejezett beleegyezés két ponttal magasabbra tolta az elfogadhatóságot, mint ennek a hiánya.
„Bár arra számítottam, hogy a digitális feltámadás társadalmi elfogadottsága magasabb lesz, ha az elhunyt előzetes beleegyezése egyértelmű, az eredmény – 58 százalék beleegyezés és 3 százalék ellenvélemény esetében – meglepő volt számomra – mondja Iwasaki. – Ez rávilágít az elhunyt kívánságának döntő szerepére a digitális feltámasztással kapcsolatos közvélekedés alakításában.”
A felmérés eredményei szerint a válaszadók 59 százaléka nem szeretné majdani, saját digitális feltámasztását, és mintegy 40 százalékuk még kifejezett beleegyezés esetén sem tartotta társadalmilag elfogadhatónak a digitális feltámasztás semmilyen formáját.
„Az elhunyt akarata mellett más tényezők is befolyásolták a válaszadókat, például etikai aggályok, valamint az új technológiával szembeni általános aggodalom” – állítja Iwasaki.
Az eredmények a hatályos jogszabályok és a közvélekedés közti ellentmondást tükrözik
A válaszadók véleménye, miszerint a halottak kívánságát tiszteletben kell tartani, a valóságban nem mindig valósul meg. A Forrest Gumpban digitálisan megalkotott John Lennon vagy Amy Winehouse animált hologramja megmutatja, hogy a halottak „jogait” könnyen felülírják az élők.
Érdemes-e a digitális utóéletünket mégis figyelembe venni a végrendeletünk megírásakor?
Egyre valószínűbb, hogy igen, ám mivel jelenleg nincsenek egyértelmű jogi szabályozások a témában, bizonytalan, hogy mennyire hatékony a kívánságok ilyen módon történő dokumentálása. Először is, az ilyen utasítások tiszteletben tartása joghatóságonként eltérő. „De azok számára, akiknek határozott preferenciáik vannak, a kívánságaik dokumentálása fontos lehet – mondja Iwasaki. – A család és a hozzátartozók számára az akarat egyértelmű közlését szolgálja, és a jövőben, amikor konkrét szabályozás lesz a témára vonatkozóan, iránymutatásul szolgálhat.”
A digitális feltámasztás már a jelen
Számos generatív mesterségesintelligencia-alapú chatbotszolgáltatás, mint például a Replika és a Project December már lehetővé teszi a beszélgetést a valódi emberek személyiségét utánzó chatbotokkal. A You, Only Virtual felhasználói feltölthetik valakinek a szöveges üzeneteit, e-mailjeit és hangüzeneteit, hogy létrehozzanak egy, az illető személyiségjegyeit megjelenítő chatbotot.
A Microsoft pedig 2020-ban szabadalmat szerzett arra, hogy szöveges, hang- és képi adatokból chatbotokat hozzon létre élő emberek, valamint történelmi személyek és kitalált karakterek számára, 2D-s vagy 3D-s megjelenítési lehetőséggel.
Iwasaki azt mondja, hogy ezt és a hírességek digitális feltámasztását jövőbeli kutatásai során is vizsgálni fogja. „Először meg kell vitatni, hogy milyen jogokat kell védeni, milyen mértékben, majd ennek megfelelően új szabályokat kell alkotni – magyarázza. – Kutatásom eredményei amellett érvelnek, hogy a digitális feltámasztáshoz az elhunytak beleegyezését megkövetelő szabály lehet az egyik módja a jogaik védelmének.”
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Paper Boat Creative
